„A Sváb sarok és térsége élénk és vendégszerető közösségként mutatkozott be. A szervezők célja az volt, hogy ne csupán a borra építsék a turisztikai kínálatot, hanem a helyi értékeket, kultúrát, tudást és hagyományokat is bemutassák” – osztotta meg tapasztalatait Szőts Mónika térségi főszervező.
„A program fogadtatása pozitív volt, hiszen az ország különböző pontjairól érkező vendégek személyesen tapasztalhatták meg a szüret és a feldolgozás élményét, miközben közvetlen kapcsolatot alakíthattak ki a gazdákkal” – mondta Szőts Mónika.
Bár pontos statisztikai összesítés még nem készült, a porták egy részénél 200 fő fölötti látogatottságot tapasztaltak, ami nagyon jó eredmények számít. A tapasztalatok szerint célszerű (volt) a borkóstoló mellé kézműves foglalkozásokat, dűlősétákat, eszközbemutatókat beiktatni akár élőzenével, élményalapú tevékenységekkel színesíteni a kínálatot. A személyes élmények és a közvetlen kapcsolat erősíti a bizalmat a termelők és a fogyasztók között, ami hosszabb távon a helyi gazdaságok és így a helyi lakosság számára is előnyös.
A résztvevők közül többen különösen nagy lelkesedéssel és ötletekkel kapcsolódtak be a programba. „Egyes gazdák saját különlegességeiket is beépítették a kínálatba, például helyi ételeket készítettek, csacsifogattal vagy csettegő járattal színesítették a vendégélményt, sőt népzenei fellépéseket is szerveztek. Ezek a kezdeményezések mind hozzájárultak ahhoz, hogy a látogatókban mélyebb nyomot hagyjon egy-egy nyitott gazdaság vagy pince élménye” – avatott a részletekbe Szőts Mónika.
Az élményszerű hagyományátadás központi eleme volt a rendezvénynek: a vendégek kipróbálhatták a szőlő kézi szedését, préselését, akár mezítlábas taposását is, valamint kézműves ajándéktárgyakat készíthettek. A helyi néptánccsoport népviseletben, élő zenére vonult végig a fő pincesoron, ezzel a viseleti és zenei kultúrát is megjelenítve a gasztronómia mellett.
A visszajelzésekből kiderült, hogy a gazdag programkínálat, a termelők együttműködése, a kézműves, zenei és gasztronómiai élmények, valamint a közvetlen találkozások maradandó benyomást tettek a látogatókra.
A szervezők szerint a jövőben egyre több gazda fog aktívan csatlakozni a programhoz, hiszen az első tapasztalatok alapján a Nyitott Porta Napok hosszú távon is komoly hozadékot jelenthet a helyi közösségek számára. A helyi és országos szervezők minden segítséget megadnak, a kezdeményezés pedig nemcsak gazdasági és kulturális, hanem emberi szempontból is maradandó értéket teremt.
Az összegzés után érdemes egyenként is bekukkantani az egyes helyszínekre, ugyanis kinyitottuk a porták világát, és nemcsak négy településen, hanem egészen a déli határig, Bácsszentgyörgyig vártuk a látogatókat, ami azt jelenti, hogy a Bajai járásban 12 helyszínen 30 termelő várta az érdeklődőket – avat a részletekbe Szőts Mónika.
Hajóson a pincefalut mindenkinek látnia kell és nem csak azért, mert a Mária Terézia által ide telepített svábok hozták magukkal a szőlőtermesztés tudományát. Az eredmény nem maradt el: ma mintegy 1250 pincét foglal magába a település egyik vége, ahol, ahogy a helyiek mondják, a bor lakik. A másik végében, a pincefalutól két kilométeres távolságra, pedig az emberek élnek.
A településen a Bálint borház nyitotta ki kapuit és merő véletlen, hogy ezen írás szerzője korábban megismerte a Bálint családot, vendégházukat és termékeiket, valamint azt a szegmenst, piaci rést is, amit Bálinték jó érzékkel vettek észre: remek édes borokat és esszenciákat készítenek. A kadarka egyenesen fantasztikus.
Nemesnáduvaron öt pince várta a látogatókat: Leirer Pincében, a szinte természetes pincelátogatáshoz nemcsak bór-, de murci kóstolás is járt, ha éppen úgy tartotta kedve valakinek. Színes gyerekprogramokat, játékokat kínáltak a csöppségeknek, így a szülők egy kis pihenőhöz vagy egy falat, esetleg korty gasztroélményhez juthattak.
A gasztrocsomagban többek között kenyérlepény lapult, de a Kovács Présháznál a bátrabbak a kenyérsütés kulisszatitkait is elleshették, az ínyencek pedig a réteskészítés fortélyaiba nyerhettek bepillantást. Az Engelhardt testvérek a húsimádóknak smoker-bemutatót is kínáltak és noha a füstje nem volt nagy, a végeredmény íze annál inkább elkápráztatott mindenkit.
A Melcher Pincét édessé a csokoládémester tette, mondani sem kell, miért. Azt viszont igen, hogy szenzációsan finom, boros krémekkel töltött csokoládékkal, bonbonokkal kápráztatta el a vásárlókat. A Bertilla Borvillában különleges módon a környék különleges trófeáit csodálhatták meg a látogatók a Magyarországon vadászható állatok fajgazdagsága mellet. A pincészet gasztronómiai kínálatában stílusosan vadkolbász szerepelt.
Császártöltésen nagy volt a hangzavar, mert a település csettegő járatot indított a Nyitott porta napok és az ide látogatók kedvére és örömére. A régi mezőgazdasági gépből kialakított csodamasina méltó volt a nevéhez és 6-8 emberrel a fedélzetén rótta kicsit hangos köreit a faluban.
A Berger portán a méhcsaládok életébe lehetett betekinteni, ritka mézfajtákat megismerni, kóstolni, akár úgy is, hogy az ember a saját maga pergette mézből nyalakodott, hisz az egész feldolgozás folyamatát bemutatták.
Méhcsaládos fotófallal kedveskedtek, így szorgos méhekkel is lehetett fényképeszkedni, mégpedig a legnagyobb biztonságban, de mégis szinte „kaptáron belül”.
A kicsiket állatsimogató várta, amelynek sztárja egy nagyon szelíd csüngőhasú sertés volt, amely remekül tűrte a sok dögönyözést.
Kicsivel odébb, a Mendler portán (képünkön) a levendula és gyógynövényszörpök ízeit párosíthatták helyi borokkal a vendégek, így borkoktélokat készíthettek látogatók.
Érsekcsanádon különösen nagy volt a sürgés-forgás. A Batátom egy helyi batáta-, azaz édesburgonya-termesztő kihúzott egy sor batátát. Ezt úgy kell érteni, hogy a gumókat ekével kifordította a földből, de a gyökerüket a talajban hagyta, így mindenki maga szedhette fel a maga batátáját. Tetszés szerint a vendég maga is elkészíthette kóstolóját, lehetett sült édesburgonyát, csipszet, vagy batátahamburgert is falatozni. Csacsifogat, traktorjárat, csillámtetoválás színesítette a gyerekprogramokat.
Számos kistermelő is bemutatta termékeit, kóstolni, vásárolni lehetett szárított hagymát, aszalt gyümölcsöket, gyümölcsleveket, kistermelői szörpöket.Itt jegyezzük meg, hogy a helyi szervező egyenkötényeket biztosított, így a nyitott porták tulajdonosai, vendéglátói, azaz a házigazdák könnyen felismerhetők voltak. „Információs pontként is szolgáltak, tudták, mondták, mutatták, merre van a parkoló, a mosdó” – ahogy Szőts Mónika fogalmazott.
Baján a Teafarm, ha kellett, „le is forrázta” az érdeklődőket. Ezt azonban ne szó szerint értsék, a vállalkozás gyógynövényeket termeszt, többek között körömvirágot is és bogyós gyümölcsöket. A szárítmányokból pedig teákat készít, amelyeket és itt jön a forró víz, meg is lehetett kóstolni. Sőt saját teakeveréket is lehetett készíteni, ahol kiderült, hogy a látogatók bizony nem voltak híján a kreatív ötleteknek.
A gyógynövényeket azonban nem csak tea formájában vehették magukhoz a vendégek, másik lehetőség a gyógynövénykenőcs készítés volt, illetve előzetes bejelentkezéssel gyógynövényes masszázson is részt lehetett venni. Ennek során a delikvenseket bandázsolták, fájó testrészeikbe képzett szakember dolgozta bele a gyógynövények hatóanyagait.
Azok a termelők, gazdák, akik még nem nyitották ki portáikat, de részt akartak venni a rendezvényen, kitelepültek és füstölt árukkal, tejtermékekkel és mézespuszedlivel színesítették a kínálatot. Kézműves foglalkozásként gyöngyöt fűzhettek, festhettek az alkotni vágyó látogatók.
A Duna és Sugovica összefolyásánál a Halászati Skanzen várta a látogatókat, ahol a halászmesterség ősi szerszámaival, kellékeivel ismerkedhettek meg a látogatók. És volt halszabadítás is. A név elsőre megtévesztő, mert a halak előtte nem estek semmiféle csapdába, de szabadabb életet élhetnek ezentúl. Az esemény ugyanis azt jelenti, hogy ma már ritka, őshonos halfajok tenyésztett egyedeit engedik szabadon a Dunába, hadd növekedjenek és szaporodjanak ott.
A pikkelyes jószágok mellet tollasak is részesei voltak a Nyitott Porta Napok megnyitójának, pontosabban volt madárgyűrűzés, amelynek során számos énekesmadarat fogtak be a szakemberek és gyűrűztek meg kíváncsi tekintetek kereszttűzében. Interaktív gyermekszínházi előadáson vehettek részt a kisebbek, a nagyobbak szakmai előadásokat hallgathattak meg. Az egyedi, különleges Bajai Hajómalmot számtalan érdeklődő látogatta meg az eseményen. Délidőben igazi hungarikumot, bajai halászlevet kóstolhattak a vendégek.
Bácsszentgyörgyön a Daru Déli Dűlő Borbirtok nyitotta meg kapuit. A családi gazdaságba látogatók sem csalódtak, valódi élményszüreten vehettek részt, hisz a saját magunk által szedett szőlőből a saját magunk által préselt mustnál talán nincs is finomabb ital. Ezt a „jutalmat” azonban nem adták ingyen, munkát kellett tenni a szüretbe, a préselésbe és közben meg lehetett ismerni a régi világ eszközeit, például a puttonyt, a szőlőprést és az is kiderült egyeseknek, hogy a hordó az bizony dongákból áll, amelyeket abroncsok fognak össze.
Mindeközben tamburamuzsika szólt, nem is akármilyen, mert hátrányos helyzetű gyerekek zenekara játszott gyönyörűen, nem egyszer könnyet csalva a látogatók szemébe. Akikből nem volt hiány, mert Bajáról kisvonat szállította a helyszínre az embereket.
További különlegességgel is találkozhattak a településen: be lehetett „kapcsolódni” egy közösségi, foltvarró alkotásba. Angol neve patchwork, a foltvarrás viszont szebb a magyar fülnek. Az alkotás sok-sok ember keze munkáját dicséri – Szőts Mónika elmondása szerint szépen alakul, van már rajta, falu templommal, szőlőtőkék gyöngyből fűzött fürtökkel és ha egyszer elkészül, biztosan méltó helyre kerül.
Alkotni a nyitott porta napokon másként is lehetett, a mozgássérülteket foglalkoztató helyi kézműves egyesületnél újrahasznosított papírból, papírfonással kulcstartókat, apróbb ajándéktárgyakat lehetett készíteni. Akár énekelve is, mert a meghívott erdélyi zenekar, a Kadarka Banda szórakoztatta a vendégeket. A helyi önkormányzat közmunkásai kézzel készített fajátékok arzenálját mutatta be, melyeket meg is vásárolhattak a látogatók.
Az éhes vendégek a szőlő, bor és kecskesajt szentháromságával ismerkedhettek, valamint a meghívott vendégként szereplő keceli Aszalva jó termékeit is ki lehetett próbálni – alacsony hőmérsékleten, kíméletesen szárított gyümölcsöket, gondosan készített gyümölcstekercseket, natúr gyümölcsleveket ízlelhettek.
Szőts Mónika összefoglalva az eseménysorozat lényegeként kiemelte, azontúl, hogy tényleg bemutatták egy-egy porta, vállalkozás mindennapjait, fontos, hogy megmutathatták a családoknak, hogyan kerül az étel az asztalra. Nem titkolt céljuk, hogy az így elért közönség ezentúl ne a multikat, hanem a megismert kisvállalkozásokat, azok termékeit keresse, és közben az sem árt, ha magát a termelőt is megismeri.
A szervező egy megható történetet is elmesélt. Bácsszentgyörgyöt helyben csak Gyurityként emlegetik és a Nyitott Porták hétvégéje után kapott köszönőlevélben egy édesanya írt, mert a gyermeke nagyon jól érezte magát. A levélben sok egyéb mellett ez állt: „Gergő fiam azt mondta, költözzünk Gyurityra!”
