Miért volt fontos, hogy 30 kilométeres körben valósuljanak meg a telepek?

Sarusi-Kis Tamás: Ez az összekapcsolódó telepek közötti takarmánylogisztika, állatlogisztika miatt fontos. De a munkaerő-kockázatokat is mérsékli ez a távolság, ugyanis négy különböző helyen diverzifikálja a kockázatot.

Tavaly brutálisan magas takarmányárakkal találkoztak az állattartók, és a sertés ára is óriási kilengéseket mutat. Ezeket a kockázatokat lehet minimalizálni, hogyha mérethatékonyan működik egy üzem?

S-K. T.: A piac befolyásolására nagyon kevés eszközünk és lehetőségünk van. Ennek megfelelően nem is foglalkozunk túl sokat azzal, hogy a piac miként áll, hiszen azt a globális tényezők formálják. A takarmányárak sem helyben dőlnek el, azok is európai, illetve amerikai információk alapján alakulnak, a sertés ára pedig – európai központtal – Németországban dől el hétről hétre.

Tehát alapvetően egy lehetősége van a termelőnek, ez pedig az, hogy a lehető legkedvezőbb önköltségen állítsa elő a terméket.

Annak idején, amikor idejöttek a dánok, megkérdezték tőlük, hogy mi a siker titka. A válasz így hangzott: 30 százalékban genetika, 30 százalék technológia, 30 százalék menedzsment, 10 százalék szerencse.

A piaci ár tehát alapvetően a szerencsefaktorba tartozik.

S-K. T.: Igen. Ha te a menedzsmenttel, a technológiával és a genetikával jó terméket állítasz elő, akkor nem kérdés, hogy a megtalálod piacodat.

Hogy milyen áron, azt nem igazán tudod. De ezzel nem is szabad foglalkozni, mert mint említettem: nincs ráhatásunk.

Olvastuk a telep bemutatójában, hogy 60 százalékban megújuló energiával működtetitek a két telepet. Milyen technológiát alkalmaznak?

S-K. T.: Nagyobb részt hőszivattyús technológiát alkalmazunk. A tároló lagúnáknak a fenéklemezébe beépített csöveken keresztül igazából visszahűtjük a lagúna folyadékát, azaz a híg trágyát, és

a hőkülönbségből a hőszivattyú 60 °c körüli hőmérsékletet állít elő.

Ez nálunk is új, eddig biomasszakazánokat használtunk. Az is megújuló energia, viszont sok élőmunka-felhasználással jár. Szalmát kell venni – amit egyre kevésbé adnak el a gazdák, mert visszaforgatják a földbe –, egyre drágább és nehéz beszerezni, illetve a kazán a töltése, ürítése, tisztítása sok értékes élőmunkát igényel. És persze van napelemünk is mindkét telepen.