Ábel Anita gyerekkora óta a nyilvánosság előtt él, és több mint huszonöt éve a kereskedelmi televíziózás meghatározó szereplője. Most viszont egy olyan szakmai jövő alapjait rakja le, amelyben már nem feltétlenül a kamera előtti jelenlét lesz a legfontosabb. Saját formátumokat fejleszt, üzleti és márkaépítési kérdésekben dönt, miközben azt is megtapasztalja, milyen a férjével közös vállalkozást működtetni. A Haszonnak arról beszélt, miért éppen most vágott bele, hogyan lehet a nézettségi versenyben is hitelesnek maradni, és miért gondolja úgy, hogy a produceri munka akár pályája következő nagy fejezete lehet.
A Csak szabadon első két hónapja kiemelkedő eredményeket hozott. Számítottatok ilyen erős indulásra?
Egyáltalán nem számítottunk rá, hogy ennyire erősen indulunk. Természetesen nagyon bíztunk abban, hogy a nézők megszeretik majd, amit csinálunk, de a fogadtatás még minket is meglepett. Most már azt gondolom, hogy a Csak szabadon rövidesen megkerülhetetlen szereplője lehet az online médiatérnek. Nagyon büszkék vagyunk arra, amit eddig elértünk, és személy szerint engem is boldoggá tesz, hogy ilyen sokan kapcsolódnak hozzánk. A kezdetektől az volt a nem titkolt szándékunk, hogy ne egyszerűen újabb beszélgetéseket készítsünk az online térbe, hanem egy közösséget és egy önálló médiaplatformot hozzunk létre.
Régóta foglalkoztatott a saját csatorna gondolata, vagy a körülmények hozták el ezt a lehetőséget?
Nagyon sokáig gondolkodtam azon, hogy jó lenne valami sajátot létrehozni. Most éreztük meg hozzá az erőt, és nagyon fontos volt, hogy nem egyedül kellett belevágnom. Az élethelyzetünk és a szakmai találkozások is úgy alakultak, hogy egyszer csak minden jel ugyanabba az irányba mutatott: ezt most meg kell csinálnunk. Wágner Tamással már a kétezres évek elején együtt dolgoztunk a Reggeliben, és azóta mély szakmai és emberi barátság alakult ki közöttünk. Tamás nagy televíziós műsorok kreatív producere és főszerkesztője volt, ezért nagyon jól tudunk együtt gondolkodni. Roberto pedig egészen más nézőpontot hoz a csapatba. Ez a háromféle tapasztalat most nagyon jól kiegészíti egymást.
A közönség színészként és műsorvezetőként ismer, a csatornán azonban társproducerként is jelen vagy. Mit jelent számodra ez az új szerep?
Őszintén szólva nem úgy kelek fel reggel, hogy producer vagyok, mégis minden döntésben részt veszek. A nagy irányokról hárman döntünk Tamással és Robertóval, de természetesen ott van mellettünk egy remek csapat is. Mindenki hozzáteszi a saját tudását, miközben az alapvető stratégiai és kreatív kérdéseket közösen beszéljük meg. Ezt a fajta csapatmunkát nagyon szeretem. Nálunk nem az a legfontosabb kérdés, hogy ki a főnök, hanem az, hogy a döntéseink ugyanazt a célt szolgálják.
Megváltoztatta a gondolkodásodat, hogy már nemcsak a kamera előtt állsz, hanem a teljes produkcióért is felelősséget vállalsz?
Nem érzem éles váltásnak, mert mindig is érdekelt, mi történik a kamera másik oldalán. Soha nem az a típusú műsorvezető voltam, akinek odaadják a súgókártyákat, ő pedig egyszerűen felolvassa őket. Szerettem tudni, hogyan épül fel egy produkció, részt vettem a háttérmunkában, kérdeztem és ötleteltem. Több évtizedes televíziós tapasztalat van mögöttem, ezért a kreatív folyamatok nem voltak ismeretlenek. A különbség inkább az, hogy most a sajátunkról van szó. A döntéseinkért közösen vállaljuk a felelősséget, és ettől minden ötletnek nagyobb a súlya.
A Nincs kamu formátumot teljes egészében a sajátodnak érzed. Hogyan született meg az ötlet?
A Nincs kamu valóban az én gyermekem: én találtam ki a formátum alapját, és nagy öröm volt, hogy a fiúknak is azonnal tetszett. Aktívan részt veszek a vendégek kiválasztásában és a kérdéssorok összeállításában is, természetesen kivéve azokat a kérdéseket, amelyeket a vendégek írnak nekem. Olyan embereket szeretnék meghívni, akikről tudom, hogy valóban hajlandók őszintén beszélni. Ehhez az is hozzátartozik, hogy én sem bújhatok el a műsorvezetői szerep mögé: magamról is sokat mesélek, és őszintén válaszolok az ő kérdéseikre. Ettől válik valódi oda-vissza beszélgetéssé, és azt hiszem, ezt igazolja vissza a nézők figyelme is, nagyon vágyunk ma már mindenre, ami valódi, ami igazán őszinte.
Miben más ilyen beszélgetéseket készíteni a digitális térben, mint egy kötöttebb televíziós formátumban?
Nagyon szeretem ezt a közeget, mert egészen más jelenlétet kíván. Intimebb, több időt és szabadságot ad, ezért az ember sokkal inkább önmaga lehet benne. Azt szeretném, hogy a néző úgy érezze, mintha ott ülne velünk egy asztalnál. A nézőszámok és a rengeteg hozzászólás alapján úgy látom, ez az élmény valóban megszületik. Figyelem a kommenteket, a kritikákat, és van, hogy válaszolok is. Kritika és kritika között persze van különbség, de fontosnak tartom, hogy meghalljuk, mit gondol a közönség. Már olyan visszajelzés is érkezett, amellyel egyetértettünk, és annak alapján változtattunk is.
A nézettségi adatok mennyire befolyásolják, hogy milyen vendéget vagy témát választotok?
A közönség igényeit meg kell hallgatni, de csak a nézettség kedvéért nem ültetnénk be valakit, aki nem illik a csatorna arculatához és értékrendjéhez. Olyan is előfordult már, hogy ragaszkodtam egy vendéghez, mert pontosan éreztem, mit tudok majd kihozni belőle. Szeretném megmutatni az ismert emberek olyan oldalát, amelyről kevesebbet tudunk: hogyan gondolkodnak, mitől sebezhetők, milyen értékek mozgatják őket. Azt hiszem, meg tudom nyitni a riportalanyaimat, ahogyan ők is meg tudnak nyitni engem. Ettől működik a kémia.
Pároddal, Robertóval közösen dolgoztok a csatornán. Miben segített ő abban, hogy megvalósuljon a terv?
Nagyon fontos volt, hogy Roberto mellénk állt. Más a látásmódja és a kulturális háttere, erősen figyeli a külföldi trendeket, és szerintem mindez érződik a csatornán is. Sokat jelentett, hogy bátorított, és biztos volt abban, hogy képes vagyok erre. A pénzügyi és értékesítési oldalt elsősorban ő viszi, mert ahhoz ő ért igazán, de a kreatív kérdésekben is nagyon aktív. Én hozom az ötleteimet, a televíziós tapasztalatomat és - ahogy mondani szoktam - a női energiáimat. Nélküle és Tamás nélkül nem tudtam volna ezt így megvalósítani.
Hogyan működik nálatok a közös munka? Sikerül elválasztani a csatorna ügyeit a magánélettől?
Nagyon régóta vágytunk közös projektre. Sok minden közös az életünkben, de ez valóban új mérföldkő. Jól tudunk együtt dolgozni, bár természetesen otthon is sokat beszélünk a csatornáról, állandóan ötletelünk. Roberto soha nem mond azonnal nemet valamire: végiggondolja, és ha fenntartása van, azt is meg tudjuk beszélni. Ugyanezt várja tőlem is. Nagy a demokrácia közöttünk, de kettőnk közül inkább ő a vezető, és nekem nincs is szükségem arra, hogy mindenáron én legyek az. Szeretem a látásmódját, még akkor is, ha egy-egy ötletemet néha nehéz átvinni nála.
Mitől lehet ma üzletileg is életképes egy önálló online csatorna úgy, hogy közben megőrzi a hitelességét?
Szerintem mindenekelőtt attól, hogy önazonos. Meg kell határozni az alapvető irányelveket, és azokhoz akkor is ragaszkodni kell, amikor éppen más trendek tűnnek népszerűnek. Nem hiszem, hogy az emberek ne szeretnék a mély, tartalmas beszélgetéseket. Mások történetei és gondolkodása igenis inspiráló lehet. Az önazonosság az egész pályámon fontos volt, és a csatornánál is ez a legfontosabb mérce. Nem akarunk mást mutatni, mint amit valóban gondolunk és képviselünk. Eddig a számok és a visszajelzések is azt mutatják, hogy ez működik.
Új terület volt számodra költségvetésben, partnerekben és márkaépítésben gondolkodni?
Nem volt teljesen új, hiszen évek óta dolgozom cégekkel, és régóta magam irányítom a szakmai életemet, néhány dologban egy ügynökséggel együtt. Pontosan ismerem a saját értékeimet, de igyekszem reálisan gondolkodni róluk. A szakmával együtt azt is meg kellett tanulnom, hogy a világ folyamatosan változik, és már nem lehet kizárólag a régi modellekre építeni. Alkalmazkodni kell az új helyzetekhez, és fel kell venni a versenyt, közben azonban nem szabad szem elől veszíteni azt a célt, amiért eredetileg belevágtunk.
Milyen terveitek vannak a következő időszakra, és hová vezethet számodra hosszabb távon a produceri szerep?
Azt szeretnénk, hogy a csatorna körül valódi közösség alakuljon ki, ezért a jövőben eseményekkel is készülünk majd. Az ősz és a következő év sok újdonságot tartogat, bár ezekből egyelőre nem szeretnék mindent elárulni. Folyamatosan ötletelünk, és tudjuk, hogy egy jó indulás után sem lehet hátradőlni. Magasra tettük a lécet, és nem szeretnénk alább adni. Nagyon régóta érzem, hogy jó lennék produceri szerepben, akár abban is, hogy másoknak segítsek. Most azonban ez a feladat éppen elég a színház, az RTL Reggeli, a családom és a jóga mellett. Hosszú távon viszont fontos számomra, hogy legyen egy olyan szakmai lábam, amelyet ugyanolyan szenvedéllyel szeretek akkor is, amikor a képernyős vagy színpadi jelenlét már kevésbé lesz meghatározó. A Csak Szabadon projekt ilyen: szenvedélyesen szeretem, és azt hiszem, ez így is marad.
