A kiválasztás első szűrésénél sok esetben nagyon rövid idő alatt dől el, hogy egy jelentkező továbbléphet-e a következő körbe. Emiatt különösen fontos, hogy az önéletrajz gyorsan áttekinthető legyen, és a munkáltató könnyen megtalálja benne az adott állás szempontjából releváns információkat. Ugyanakkor területenként az sem ugyanaz, hogy a cégek pontosan milyen adatokat keresnek a jelentkezésekben - a munkakör jellegétől függően változik a kiválasztás folyamatának logikája.
A fizikai munkák esetében a legfontosabbnak jelölt információk közé mindössze két tartalmi elem került: a munkavállaló korábbi szakmai tapasztalata és a bérigénye. A cégek ezeknél a pozícióknál azt is próbálják gyorsan felmérni, hogy a jelentkező mennyire tudna gyorsan és hosszú távon munkába állni. Ezért számít itt fontosabb adatnak a munkarend, a műszakvállalás, a munkába járás távolsága vagy a speciális jogosítványok megléte.
A fizikai dolgozók gyakran vállalnak munkát a lakóhelyükön kívüli lokációban és a szokásostól eltérő munkarendben, ez pedig kevésbé gyakori a szellemi alkalmazottak esetében. Nem véletlen, hogy előbbi munkavállalók jelentkezéseinél közepesen fontos információnak számít az, hogy a pályázó a lakóhelyének mekkora körzetében, illetve milyen munkarendben hajlandó dolgozni.
Ugyanezek az adatok a szellemi munkákra érkező pályázóknál csak a legkevésbé fontos kategóriába kerültek be. Esetükben ugyanakkor megnő a szoftveres ismeretekre és a nyelvtudásra vonatkozó információk jelentősége és nem elég azt feltüntetniük, hogy milyen munkakörökben dolgoztak korábban: az is számít, milyen iparágakban szereztek tapasztalatot, milyen rendszereket használtak, milyen feladatokért feleltek, illetve milyen nyelvtudással és szoftverismerettel rendelkeznek.
Korábban bemutattunk a Journal of Personnel Psychology című szaklapban publikált tanulmányt, amely kísérleti úton hasonlított össze két fiktív állásjelentkezőt: az egyik önéletrajzában a videójátékot jelölte meg hobbijaként, míg a másik csapatsportra, jelen esetben röplabdára hivatkozott. A vizsgálat eredménye szerint a játékot megjelölő pályázót a munkáltatók kevésbé tartották vonzónak, mint a sportot említőt, még akkor is, ha mindkét tevékenységet hasonlóan magas szinten mutatták be.
A kutatók szerint ennek hátterében egyrészt a videójátékokkal kapcsolatos társadalmi sztereotípiák állnak: a munkáltatók többsége hajlamos lehet azt feltételezni, hogy a játékosok kevésbé céltudatosak, nem rendelkeznek megfelelő szociális készségekkel, és kevésbé képesek együttműködni másokkal - idézi a tanulmányt a HR Portál.
