A nyugdíj sokak számára a szabadság ígéretét jelenti, a valóság azonban gyakran jóval összetettebb: a munka megszűnésével nemcsak a napi rutin tűnik el, hanem egy fontos társadalmi szerep és az ehhez kapcsolódó visszajelzések rendszere is. Szakértők szerint éppen ez az, ami miatt sokan megrázónak élik meg az átmenetet - derül ki az RTL.hu összeállításából.
Bár a nyugdíjas évek lehetnek igazán aktívak, programokkal zsúfoltak, sokaknál mégis hiányérzet alakul ki, mert eltűnik például a kézzelfogható eredmény és a rendszeres visszajelzés. Ezt sokan egy egyszerű, mégis beszédes jelenséggel írják le: elhallgat a telefon. Megszűnnek a munkahelyi megkeresések, véget érnek az egyeztetések, nincsenek már feladatok.
Különösen nehéz lehet a váltás azok számára, akiket nem saját döntésükből nyugdíjaznak. Ilyenkor az identitásvesztés még erősebb lehet, hiszen nem fokozatos lezárásról, hanem hirtelen változásról van szó.
Szakértők szerint a nyugdíjas évek elégedettsége nagyban függ attól, sikerül-e új szerepeket és célokat találni a munkán kívül.
Új rutinok kialakítása: Mindenképp fontos, hogy a napoknak legyen ritmusa. Koncentráljunk a feladatok ellátására, akármilyen aprónak tűnnek is azok.
Közösségi kapcsolatok ápolása: A klubok, az önkéntes munka, a rendszeres baráti találkozók segítenek megőrizni az aktivitást.
Új szerepek keresése: Családi segítő az unokák körül, új hobbik, tanulás – keressünk bármit, ami célt ad a mindennapoknak.
Fokozatos átmenet: Ha lehetséges, a teljes munkaidőből részmunkaidő vagy tanácsadói szerep betöltése után “csússzunk át” a teljes nyugdíjas életbe.
Mentális tudatosság: Fontos felismerni, hogy a bizonytalanság természetes része ennek az átmenetnek is.
