A magyar műanyaggyártók számára szervezett első MOL PETCHEM online szakmai fórumon számos érdekes és aktuális témát érintettek, úgymint a külső petrolkémiai környezet közelmúltbeli változásai, a fenntarthatósággal és a körforgásos gazdasággal kapcsolatos feladatok és kihívások a termékfejlesztésben és a szabályozási környezetben, valamint a MOL Csoport 2030+ stratégiáját. Bemutatták, hogyan látják a MOL és elismert iparági szakértők a jelenleg elérhető termékek és szolgáltatások, valamint a partneri együttműködések jövőjét – olvasható a Polimereken.
Körmendi Bence, a MOL Csoportszintű Downstream Petrolkémia Üzletág vezetője a MOL Csoport 2030+ stratégiájáról és annak fenntarthatósági aspektusairól beszélt. Van egy gazdasági válság bizonyos iparágakban, a COVID valamit felemelt, valamit letaszított. Vannak klímakihívásaink, amit manapság már senki nem von kétségbe – kezdte előadását a szakember. A technológia roppant gyorsan változik, legyen szó a mindennapi felhasználásról vagy arról, hogy miként működik a mobilitás és milyen változásokat terveznek ezen a területen. Az EU Zöld Megállapodása is megszületett, ami szintén a klímakihívásokra reflektál és komoly feladatok elé állítja az olyan cégeket, mint pl. a MOL Csoport. És zajlik egy ESG forradalom is, ami arról szól, hogy a klasszikus részvényesi kapitalizmust felváltja egy ún. stake holder kapitalizmus, vagyis az. „érdekelt felek gazdasága”, amiben a vállalatok sokkal erőteljesebben foglalkoznak a kibocsátásaiknak és a termelésüknek a környezetre, a társadalomra és a gazdaságra gyakorolt hatásával. Mindezeket a változásokat a koronavírus-járvány katalizálta és gyorsította fel – olvasható a Polimereken.
A MOL 2016-os stratégiája helyes volt, ami alapvetően a vegyipari transzformációról szólt, teljesítették az időközi ígéreteiket és a fő irányok változatlanok maradtak, azaz átalakítani a downstream-et és növelni a vevőfókuszt. Viszont fel kell gyorsítani ezt az átmenetet, hiszen a koronavírus rengeteg folyamatot katalizált a világban, és erre reflektálni kell. Így megszületett a 2030+ stratégia, ami egy frissítése a 2016-os stratégiának és a Shape Tomorrow nevet kapta. Ebben a vegyipari transzformáción túl a MOL kiemelt figyelmet fordít a CO2 kibocsátás csökkentésére és a hagyományos üzletek átalakítására, valamint a körforgásos gazdaságba való belépésre.
– Hogyan lehet a körkörös gazdaságot integrálni az alaptevékenységbe? – tette fel a kérdést az előadó. Az alapanyagoknál használni lehet megújuló áramot, hulladékot alapanyagként, bioüzemanyagokhoz bioalapanyagokat. A működésben is használni lehet biogázokat, hulladékokat, amelyekből vegyianyagokat lehet gyártani. A polimerek is újrahasznosíthatók és integrálhatók a jelenlegi tevékenységi körbe. A termékportfólióban is meg kell jelenni a körkörösségnek.
4,5 milliárd dolláros befektetés
4,5 milliárd dollárt tervez befektetni a MOL Csoport ebbe az átalakulásba az elkövetkező 10 évben. Ennek egy része a hatékonyság javítására megy. A legnagyobb részét az összegnek ugyanakkor az üzemanyag transzformációra fordítják, vagyis egyre több üzemanyagot szeretnének átkonvertálni petrolkémiai termékké. Úgy tervezik, hogy 2027-ben és 2030-ban két nagy lépcsőben valósul meg a több mint 1,8 millió tonna üzemanyagnak vegyipari alapanyaggá történő átkonvertálása.
A fenntarthatóságra is jelentős összegeket fordítanak, ezek közé tartozik az oldószer alapú és mechanikai újrahasznosítás poliolefinek esetében, a biofinomítás, valamint a szén-dioxid megkötése és tárolása. Az értéklánc kiterjesztésében is gondolkodnak, melynek egyik része a poliol projekt, a másik pedig a metatézis üzem (2024-re tervezik), ahol kevés etilénből és a butadién gyártás maradékából propilént állítanak elő. Erre azért van szükség, mert a poliol üzem elindításával és felfutásával a MOL Csoportnak több propilénre lesz szüksége, mint amennyit jelenleg termel. Nem szeretnék a polipropilén gyártásukat korlátozni, hogy a poliol termelést felfuttassák, így önellátók maradhatnak propilénből.
Cél az európai piacok meghódítása
– A poliolt alapvetően a poliuretánok gyártásához használják – folytatta előadását Körmendi Bence. – A poliuretán habokat nagyon széles körben alkalmazzákák, általában két komponensből állnak, poliolból és izocianátokból. A két komponens összeöntésével történik meg a habosodás, a habképződés, és gyakorlatilag előáll a végtermék, a poliuretán hab. Háromféle felhasználási területe van ezeknek a haboknak: a lágy habok, a kemény habok és a műszaki habok. A kemény habokat csőszigetelésre, szigetelőpanelek gyártására és hűtőszekrényekben használják. Ezek a kemény habok adják a poliéter, poliol felhasználás 25%-át Európában, a MOL fő piacán. A lágy habok a 60%-át teszik ki az európai felhasználásnak, ez a legnagyobb terület, matracokban, bútorokban, autóülésekben, textilbőrökben alkalmazzák. Ez az a terület, ahol a MOL a legerőteljesebben lép be a piacra, itt szeretnének legelőször komoly piaci részesedést szerezni és úgy haladni az egyre kifinomultabb alkalmazások felé. A műszaki habok, azaz a CASE (Coatings bevonatok, Adhesives ragasztók, Silents tömítőanyagok, Elastomers elasztomerek) szegmens igényli a legkifinomultabb műszaki megoldásokat. Ez a csoport adja a 15%-át a poliéter, poliol felhasználásnak Európában.
– A MOL Csoport továbbra is hisz a polimerekben. A keresleti várakozások továbbra is erősek globálisan és Európában is. Európában fellendül a kereslet az újrahasznosított termékek iránt, ezért részt kell venni a körkörös megoldások kifejlesztésében. A műanyagok a megoldás részei a fenntarthatóság terén, és nem maguk a probléma – emelte ki az üzletág vezető. Mit tesznek azért, hogy ezt a hitet akciókra váltsák, mik a fókuszterületek, hogy a partnerek részére jobb szolgáltatást nyújtsanak? Van egy víziójuk, hogy 24 órán belül válaszolnak minden vevői megkeresésre, ezt tranzakciós kiválóságnak nevezik. A szolgáltatás színvonalát és hatékonyságát a digitalizáció által is növelni szeretnék. Kiemelten foglalkoznak a magasabb hozzáadott értékű termékek fejlesztésével és értékesítésével. A termékportfóliót pedig újrahasznosított és kompaund termékekkel kívánják bővíteni.Lehetőségek az újrahasznosításban
A regranulátumok esetében háromféle technológiára alapozzák a bővülésüket, mechanikai, oldószer alapú és kémiai újrahasznosításban gondolkodnak. Céljuk, hogy 2030-ra legalább 100 kt feletti regranulátumot értékesítsenek a nem élelmiszeripari és élelmiszeripari csomagolás, az építőipar és az autóipar területeire, valamint a HDPE, LDPE és PP esetében is szeretnék bővíteni a portfóliójukat regranulátumokkal.
Végezetül a kompaundokkal kapcsolatban az előadó megemlítette, hogy 2019-ben vásárolta meg a MOL a német Aurora Kunststoffe vállalatot, aki alapvetően rekompaundokkal foglalkozik, azaz újrafeldolgozott műanyagokból készít kompaundokat. Ezzel rengeteg energiát takarít meg, jelentősen csökkenti a környezet szén-dioxid terhelését és fenntarthatósági megoldásokat kínál. 2020-ban indították el a saját polipropilén autóipari kompaund fejlesztéseiket, valamint partneri együttműködést kötöttek a MERAXIS csoporttal szintén PP kompaundok fejlesztésére és gyártására. 2021-ben pedig a FAKUMA kiállításon kezdődött a MOL saját fejlesztésű termékeinek a bevezetése a piacra. 2022 után terveznek további bővülést, alapvetően az újrahasznosított anyagokat is felhasználó kompaundok területén, jellemzően polipropilén alapon.
Műanyagok nélkül nincs modern élet
Bűdy László, a myCEPPI Kft. ügyvezetője, a Magyar Műanyagipari Szövetség elnökségi tagja az elmúlt egy év polimer piaci történéseiről, tanulságairól és az előttünk álló hónapok várható tendenciáiról nyújtott áttekintést. Azzal kezdte előadását, hogy ő is nagyon hisz a műanyagokban, hiszen műanyagok nélkül nincs modern társadalom és modern gazdaság. Ellentétben a hírekkel, a legkisebb karbon-lábnyoma a műanyagoknak van a versengő alternatívák közül. Ugyanakkor az elmúlt 1,5-2 év nagyon nehéz volt a műanyagipar számára. Rengeteg pénzügyi és érzelmi nehézség kísérte ezt az időszakot. Az árak meredeken emelkedtek, a profitabilitás csökkent, de ezekről a nehézségekről nem a beszállítók tehetnek.
Komoly nehézségek várnak a műanyagiparra is
– A COVID-19 megváltoztatta a polimer árak dimenzióit. A 2019 évi ártrend egy csökkenő árat mutatott minden poliolefin esetében, egészen a koronavírus-járványig, majd ezután hirtelen bezuhantak. Ez még mindig nem tűnt rossz hírnek, mert mindeközben a kereslet, elsősorban a csomagolóanyagok iránt, jó maradt. A COVID után némi visszaemelkedést tapasztalhattunk az árakban, és ezek az árak még mindig alacsonyabbak voltak, mint a megelőző időszakban – folytatta értékelését az ügyvezető. De mi is volt a hátterében ezeknek az alacsony áraknak? A válasz a bő és folyamatos kínálat. Ennek forrása elsősorban a tengerentúli import volt, de ezek a források a járvány után hirtelen elapadtak. Ennek ellenére az árak egészen egy évvel ezelőttig, október-novemberig viszonylag alacsonyak maradtak és nem láttuk a logikus okát a változásoknak, a hirtelen emelkedésnek. Baljós jelek azonban már mutatkoztak, megindult Törökországba és Kínába az export Európából, ez egy logikus törekvés volt, nem akarták még jobban lenyomnyi az árakat mélyen 1000 euró alá, ezért eladtak inkább a távoli piacokra. Azonban ezek az eladások hiányt eredményeztek az európai piacon, és amikor a gyártók észrevették, hogy nincs elegendő elérhetőség polietilénből és polipropilénből, azonnal vásárlásokba kezdtek. Kezdetben nem volt pánikszerű ez a vásárlás, azonban 2021 január-februárjában begyorsult az árváltozás. Az igazi és döntő meredek áremelkedés április-májusban jellemezte a piacot. Az árak júniusban soha nem látott szintet értek el, 2-2,5-szerese volt a megelőző éveknek. Jött némi korrekció, azonban ennek eredményeként az árak nem mentek vissza arra a szintre, ahol a piaci szereplők látni szerették volna.
Mi volt az oka ennek az áremelkedésnek, mi volt a szerepe a spreadnek? A spread, azaz a monomer és polimer ár közötti különbözet szerepe az, hogy elméletileg azok a polimergyártók, akik a monomert külső forrásból vásárolják, azaz nem maguk állítják elő, ebből a spreadből kell, hogy fedezzék a gyártási költségeket és természetesen a profitjukat. A gyártási költség gyáranként változó, de a poliolefinek esetében nagyjából 200-270 euró között lehet a régi energiaárakkal számolva. A spread 2019-ben, a COVID előtt a polietilén esetében, ha a közép-európai árakat és a szerződéses havi monomer árakat tekintjük, negatív volt. Senkitől sem lehet elvárni, hogy negatív árszinten, negatív eredményességgel folytassa a tevékenységét. Az áremelkedés során a polimergyártók ügyesen kihasználták azt, hogy a monomer ára kevésbé nőtt, mint a polimereké, ezért megnövelték a spreadjüket. Azonban gyorsan normalizálódtak az árak. Nem kerültek vissza negatív tartományba, viszont maradtak egy 400 euró közötti szinten, ami mondhatjuk egy egészséges profitabilitást, egészséges működést biztosít a polimergyártók számára.
Ami biztos: a bizonytalanság és a drágulás
Bűdy László szerint egy másik nagyon fontos tényező a legkisebb és legmagasabb árak közti különbség, ezt ársávnak nevezzük. Ez megmutatja, hogy a piacon mennyire egységes az árelképzelés. A COVID előtt ez a különbség 80 és 100 euró között volt. A meredek áremelkedések időszakában, idén áprilistól ezek jelentősen kitágultak, elérték a 400 eurót, bizonyos esetekben az 500 eurót is meghaladták. Ma az árak közötti különbség 150 és 200 euró. Az ársáv mutatja a piaci árak bizonytalanságát.
– Könnyen belátható, ha ezek kitágulnak az azt jelenti, hogy a piac nem tudja jól beárazni egy adott terméktípusnak az árait. Most a lecsökkent ársáv időszakában, tehát a magas árakhoz képest a 150-200 euró még mindig bizonytalanságot tükröz. A bizonytalanságnak az oka az, hogy egy relatíve magasban maradt árszint után mindig vannak olyan import szállítók, import tételek, amelyeket megéri behozni Európába, megéri olcsóbban Ezek mennyisége nem sok, azonban arra elég, hogy ezt az ársávot szélesre nyissa, hogy növelje a bizonytalanságot. Tulajdonképpen ez a bizonytalanság az, ami jelentős mértékben emelte az árakat.
A bizonytalanság növekedése mérhető az árakban. Az áremelkedések 30-40%-áért az ellátási bizonytalanság volt a felelős. Az ellátási bizonytalanság úgy alakult ki, még pedig hirtelen egy évvel ezelőtt, hogy váratlanul hiány kezdett kialakulni a piacon, miközben mi azt gondoltuk, hogy nincs oka az áremelkedésnek. Azonban januártól május végéig polimer áru alaphiányok bontakoztak ki, sőt a polimergyártók is hiánnyal küzdöttek, nem volt például elég adalék. Idén nyáron az égésgátlókban mutatkozott hiány, de egészében hiány volt üvegszálból és év elejétől metallocénes katalizátorokból is. És ennek nincs vége, hiszen a hiány újra és újra előjön, ennek oka pedig az, hogy felbomlott a globális ellátás, a globális „szállítószalag”.
Vége az olcsó tengeri fuvarozásnak
– A stabilnak tűnő tengeri szállítmányozásban már régebb óta látszódtak a válság jelei, csődök, pénzügyi problémák jelentkeztek az elmúlt években. Ennek oka nagyon egyszerű, egy növekvő tengeri szállítási piacon mindenki igyekezett a részesedését úgy biztosítani, hogy nagyon a költségek alá árazott. A cégek nagy része a cash flow-ért dolgozott nem a profitért. Amikor a COVID idején leállt a gazdaság, ezzel egyidőben leállt a cash flow is. Nagyon sok cég csődbe ment, a pénzügyi nehézségeket megelőzendő leállította a szállításait, illetve elkezdte a későbbiekben emelni az árait – világított rá a problémára az előadó. A tengeri fuvarköltségek a Távol-Keletről Európába mára már több mint a tízszeresére emelkedtek. Valószínűleg lesz korrekció, de sosem lesz olyan alacsony az ár, mint a 2019-es, illetve az azt megelőző időszakban. Gyakorlatilag nem csak az árak nőttek meg, hanem a szállítási határidők, a lead time-ok is. És a tengeri fuvarozás kapcsán van még egy ettől is fontosabb tényező, mégpedig az, hogy az európai multinacionális polimergyártók egy része kapacitásainak, elsősorban monomer kapacitásainak bizonyos hányadát átállította tengerentúli alapanyagokra, úgymint etánra, propánra és LNGre. 2021 január-februárjában óriási vihar volt a Mexikói-öbölben, leálltak a petrolkémiai kapacitások, az áramszolgáltatás, a kőolaj kitermelés. Ennek következtében nem érkezett áru Európába, sőt máshová sem. Ennek volt köszönhető, hogy Északkelet-Angliában a legnagyobb krakkolók, amelyek etánra voltak átállítva nem tudtak elég etilént előállítani, ennek következtében a legnagyobb piaci szereplők nem tudtak elég LDPE-t adni az európai piacra. Így a nyugat-európai piacokon hiány volt LDPE-ből, amit éreztünk mi is, hiszen az árak jelentős mértékben elszálltak, illetve elszívták az árut Közép-Európából.
Az ügyvezető megemlített még egy dolgot: mivel ennyire az importra alapoztuk Európa működését, a közbülső csatornák egyre fontosabbá váltak, ilyen lett Törökország, amelynek fontosságát akkor vettük észre, amikor elszívta az árut Délkelet-Európából. Törökország nettó importőr a polimerekből, elsősorban Észak-Amerikából és a Közel-Keletről vásárol, de amikor ezek a források megszüntek, akkor Közép-Európából vásárolt. Ennek a hatását éreztük tavasszal.
Európa szigetté változott
– Ha meg akarnánk fogalmazni az elmúlt másfél-két év tanulságait nagyon röviden, akkor talán a legfontosabb, amire figyelnünk kell, hogy Európa szigetté vált. Ez azt jelenti, hogy a tengerentúli szállításra, a hajós szállításra alapoztuk Európa ellátását, és nem csak a petrolkémiában – vonta le a tanulságot Bűdy László. Azonban van egy probléma, Európa másokkal versenyez ezekért a forrásokért, és nem sok versenyelőnyünk, ezért új célokat kell kitűznünk. Két éve arról beszéltünk, hogy specializálódni kell. Nem, most meg kell teremteni a saját önellátásunkat a polimerekből. Közép-Európában vannak jó fejlemények, részben köszönhetően a MOL-nak, aki poliolban új kapacitásokat épít, de más országokban, pl. Szerbiában, Bulgáriában, Romániában, Lengyelországban is polipropilénben jelentős fejlesztések vannak, és vélhetően polietilénben is lesz a következő években. Ez csak olyan módon könnyíti meg az életet, hogy lesz folyamatos ellátás, erre lehet alapozni üzleti tevékenységet és növekedést. Azonban ahhoz, hogy legyen növekedés egy dolog fontos még, a jövedelmezőség. Nem lesz könnyű ezt helyreállítani, mert az energiaárak nagyon meredeken növekednek, és ezt is be kell tudni építeni az árakba. De van egy „barátunk”, és bár furcsán hangzik, de ez az infláció. Egy inflációs időszakban, amikor mindenki árat emel, mindenki nyitottabbá válik az áremelésre, így itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy a műanyagfeldolgozók is árat emeljenek és helyreállítsák a jövedelmezhetőségüket.
Az előadás zárásaként a 2021 végéig szóló rövid távú előrejelzésben megállapítást nyert, hogy az átlag ársáv stabilizálódik és valószínűleg ez így is marad. A polimergyártóknak nincs szándékukban ársávot, illetve spreadet átadni a vevőiknek. Az árak emelkedni fognak, mert van többek között egy szezonális hatás.
– Most elértünk egy másik szintet az árakban és nem fogunk visszamenni az 1000 euró közeli árakhoz. Ez az új árszint, innen fogunk dolgozni. Innen fognak emelkedni az árak a szezonoknak megfelelően, sőt elképzelhető, hogy az energiaárak növekedése következtében még 50-100, de akár 200 euróval is feljebb tolódik az árszint. Nem lesz árcsökkenés, ebben biztosak lehetünk. Tendenciájában marad az emelkedő ártrend, és ehhez itt van a bizonytalan ellátás, a hiány. Elképzelhető, hogy az ársávok tovább tágulnak, mert nem lehet egyelőre számítani javulásra a tengeri szállításban és bővülő importra. A bizonytalanság és az emelkedő ártrend marad velünk, jövőre egészében, de elképzelhető, hogy 2023-ban is. Ezért zárásként azt tanácsolom, hogy legyenek képben, legyenek jól informáltak, cselekedjenek határozottan és nagyon gyorsan, ha tehetik.
