Egyre gyakrabban észlelnek az országban nagyragadozókat, például medvéket és farkasokat. Szakértők szerint bár okozhatnak némi gondot, jobb, ha megtanulunk együtt élni velük.
Visszatértek a ragadozók
Jelentősen növekedett Magyarországon az elmúlt években a nagyragadozó-észlelések száma. Különösen az Északi-középhegység területét vették hosszú évtizedek után birtokukba a farkasok, hiúzok és medvék, más területeken pedig az aranysakál ütötte fel a fejét. A visszatelepülésük egyik oka lehet például, hogy a korábbi területeiken kevesebb lett az élelem (akár azért, mert megnőtt az egyedszámuk), ezért új terratóriumot kerestek maguknak – írja a magyarmezőgazdaság.hu.
A rejtőzködő állatok egyébként bizonyos területeken fontos indikátorok a fajfókuszú vizsgálatokhoz. A nemzeti parkok, a vadgazdálkodók és a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ szakemberei pedig valid kutatásokat tudnak végezni. Szőr, ürülék, vizelet, vagy nyálmintát gyűjtenek, amelyeket laboratóriumban DNS-elemzésnek vetnek alá – mondta Dr. Patkó László, a WWF (World Wide Fund for Nature) Nagyragadozók programvezetője a Tények és tévhitek című programsorozat részeként Hódmezővásárhelyen, a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karán tartott előadásában.
A kutatásokból egyebek között kiderült az is, hogy gyakran a nagyragadozóknak tulajdonított gazdasági károkért nem is ők a felelősek, hanem a kóbor kutyák. Ráadásul úgy tűnik, hogy ahol megjelennek a ragadozók, ott felépül a megfelelő tápláléklánc is.
Azért okoznak gondokat
A portál azonban beszámol olyan esetről, amikor nem a kutyák okolhatóak a haszonállatok elhullásáért, hanem a visszatelepülő ragadozók. A Bács-Kiskun megyei Fülöpházán juhtenyésztéssel foglalkozó Szabó Csaba is egy ilyen történetről számolt be, hiszen volt olyan éve, amikor az aranysakálok miatt 23 báránya veszett oda.
„Eddig szépen megellett a juh kint a legelőn, ráértünk összeszedni később, nem stresszeltük az állatot. Most versenyezni kell az aranysakállal, sőt, a bárányt 3-4 hónapos koráig ki sem szabad engedni a hodályból. Tapasztalataink szerint a sakál – bár ezt állítják róla – egyáltalán nem félős. Figyeli, hol van az ember, kergeti a fias juhot, ahogy lóg ki belőle a bárány. A környékünkön nincs gida, vaddisznómalac, nyúlfi sem, mindent összeszed ez az elszaporodott ragadozó”
- idézi a gazdát a portál.
Jobb, ha alkalmazkodunk hozzájuk
Dr. Patkó László szerint fontos, hogy párbeszéd alakuljon ki az érintett felek (gazdák, állattartók, vadászok, természetvédelmi szakemberek, természetjárók és döntéshozók) között, és úgy találjanak megoldást a kialakult helyzetre, mert csak így érhető el természetvédelmi siker is.
„A jelenleg érvényes magyarországi jogi szabályozás szerint az állam nem fizet kártérítést a nagyragadozók okozta kárért, viszont a nemzeti park igazgatóságok támogatást nyújthatnak a védekezésben, a WWF Magyarország pedig az érdekelt felek közös asztalhoz ültetésével, konferenciákkal, szakmai kiadványokkal segítheti a nagyragadozókkal való együttélést”
– írja a cikk a szakemberre hivatkozva. Külön kiemelik az Északi-középhegység gazdálkodóit, mivel azon a területen gyakrabban szembesülhetnek hasonló problémával. Az ő esetükben érdemes lehet villanypászotorokkal vagy például a Kuvasz-Őr Programmal készülni a nagyragadozók ellen.
