Nem csupán fejlődő gazdasága, hanem az európai viszonylatban verhetetlen adórendszere is Romániába vonzza az utóbbi időben a befektetőket. A feltételek teljesülése mellett ugyanis 10% alatti adóteherrel működtethet egy vállalkozó romániai Kft.-t.
Kevesen tudnak róla, de Romániában létezik az úgynevezett mikrovállalkozói cégforma, amely alatt azokat a Kft.-ket értjük amelyek éves árbevétele nem haladja meg a 200 millió forintot, és rendelkeznek legalább egy teljes idejű alkalmazottal.
Keleti szomszédunk már évekkel ezelőtt bevezette a kisvállalkozásokra vonatkozó könnyített adózási rendszert, melyet kétféle társasági adóval "sújt" az adóhivatal, ennek legkedvezőbb változata az 1%-os TAO 25 millió Ft forgalomig, s ezt követi a 3%-os TAO, ami a már korábban említett 200 milliós plafonig elérhető. Efölött egy újabb TAO-kategória lép érvénybe, amely esetében a Kft-k már 16%-os nyereségadóval kell hogy számoljanak.
Elsőre bonyolultnak tűnhet a román adórendszer, hiszen nincs még egy európai ország, ahol háromkulcsos TAO vonatkozna a vállalkozásokra, azonban, ha ismerjük az árbevételi határokat, akkor már könnyebb megérteni ennek lényegét: mégpedig azt, hogy az állam a kisvállalkozásokat akarja támogatni az 1 illetve 3%-os tételekkel megkönnyítvén így azok kezdeti fejlődési periódusát. Amennyiben pedig egy társaság meghaladja a 200 milliós bevételi limitet, akkortól már nem tekinthető mikrónak, s megnő annak adóterhe is.
Természetesen ebben az esetben is van egy legális kibúvó, mégpedig az ha a Kft tulajdonosa(i) alapít(anak) egy újabb társaságot, amelyre ugyancsak az alacsony adóterhek vonatkoznak a kezdetekben, és ugyanígy lehetséges még több Kft. alapítása is Romániában, s így a végtelenségig a mikrovállalkozói közegben ragadhatnak a cégtulajdonosok. S mindez törvényes keretek között megvalósítható.
Érdemes azonban tudni azt is, hogy amíg a 16%-os TAO a tiszta nyereségre vonatkozik, tehát a bevétel és költségek közötti különbözetre, addig a mikroadó a teljes forgalomra vonatkozik, s így a társasági adó számításakor nem vonhatja le a társaság a keletkezett költségeket. Mindkét esetben elszámolhatók azonban a kiadások az osztalékszámításkor, ami egységesen 8% mindenféle Kft. esetében.
Ha tehát egy vállalkozó ügyesen manőverezik a román cégével, akkor megőrizheti az 1-3%-os adókulcsot, amire jön még az osztalékadó, és adott esetben akár 10% alatti adóteherrel is működtethető a román vállalkozás, de ha átcsúszna a 3%-os kategóriába, akkor is csak nagyon kevéssel haladja meg a 10%-ot a Kft. adófizetési kötelezettsége, ami összehasonlítva a magyarral, jelentős különbségeket mutat. Magyarországon még ha csak egy számjegyű is a társasági adó, és csak 9%-ot tesz ki ez a teher, ehhez hozzáadjuk a 15%-os osztalékot, akkor már 24%-nál tart a vállalkozás, ami messze több a román mikroadózás számainál.
Éppen ezért az utóbbi időben egyre több magyarországi üzletember keresi a romániai cég alapításának a lehetőségét, hiszen kedvezőbb adóteher mellett tud dolgozni, s ne feledkezzünk meg el a keleti szomszédunkban végbement gazdasági fejlődésről sem, ami még egy érv amellett, hogy a vállalkozók befektessenek az országba.
