A lakáspiac tavalyi megtorpanásával párhuzamosan a fővároson belüli mobilitás is több évtizedes mélypontra ért 2023-ban. Ennek ellenére a friss költözési adatok kirajzolnak egy olyan térképet, ami Budapestet néhol szinte összeolvadó, máshol elszigetelt, olykor vonzó, míg máskor inkább elköltözésre késztető kerületek hálózataként írja le.
A KSH legfrissebb összegzései szerint 2023-ban 51 ezren váltottak állandó lakhelyet Budapesten belül, akár maradva a korábbi kerületükön belül, vagy más városrészbe költözve. Ez az előző évi fővárosi mobilitáshoz képest mintegy 27 százalékos visszaesés. Ezzel a vándorlás intenzitása legalább három évtizedes mélypontra zuhant, ugyanis a tavalyinál csekélyebb költözésszámot 1995, a regiszter megnyitása óta nem rögzítettek. Ám az általános visszaesés igencsak eltérő mértékben érintette az egyes kerületeket, s ezek a különbségek arra utalnak, hogy 2023 egyik markáns trendje a város belseje felé irányuló vándorlás volt.
A külső kerületek egyik jellemzője, hogy 2022-höz képest itt csökkent legkevésbé a kerületet elhagyó költözők száma, így 10 százaléknál is kisebb volt a visszaesés a XXIII., a XVII., a III., a XXII., a XVIII. és a XI. kerületekben. Tavaly a bevándorlás legnagyobb csökkenését ugyancsak külső kerületeknél regisztrálták, így 40 százalékot is meghaladót a XXII., a XVII., a XVI., a XVIII. és a XI. kerületekben.
Ezzel szemben a belső kerületeknél az elköltözők száma esett vissza radikálisan, így ez 40 százaléknál is többel csökkent az V.-X. kerületekben. Sőt a belváros egyes részein még növekedni is tudott a beköltöző száma az előző évihez képest. A legnagyobb mértékben, 35 százalékkal az V. kerületben. A változás ilyen eltérő dinamikája azzal is járt, hogy Pest belvárosában ezúttal pozitív lett a költözési mérleg. Az V. kerület lakossága ebből a forrásból 1,3 százalékkal bővült, s ugyancsak nyereséggel, bár jóval szerényebbel zárt a legtöbb szomszédja, így a VI., és VII. (egyaránt 0,9%), illetve a VIIl. és IX. (egyaránt 0,8%) is. Valkó Dávid, az OTP Ingatlanpont vezető elemzője szerint egyelőre kérdéses, hogy ez a centrumba áramlás mennyire lesz tartós folyamat. A most tapasztalt mozgás okai között szerinte ott lehet, hogy a korábbi évekhez képest lassult a belvárosi négyzetméterárak növekedése, az V. kerület pedig egyenesen a drágulási rangsor végén állt tavaly, gyakorlatilag stagnáló árszinttel.
A vándorlásból származó legnagyobb relatív népességcsökkenést – mintegy 0,5 százaléknyit – szinte hajszálra azonos értékkel a Várkerület és Újbuda, valamint a pesti oldalon Soroksár (-0,4%) szenvedték el. A létszám-mérlegen túl az is jól jellemzi egy-egy kerület lakóinak költözési habitusait, hogy mennyire forgatja fel a helyi közösségeket ez a vándorlás. E szempontból az egyik legkülönösebb kerület Csepel: mind az onnan távozók, mind az oda beköltözők aránya csak hajszállal haladja meg a lakosság 1 százalékát. A skála túlvégén három-négyszeres a mozgás: a Várkerület lakóinak 3,3 százaléka költözött el onnan tavaly. A legvonzóbbnak pedig a pesti Belváros, az V. kerület bizonyult, ahol a lakók 3,8 százaléka még csak tavaly telepedett le a kerületbe.
A vándorlások iránya az egyes kerületek közötti kapcsolatokat vagy éppen azok hiányát is kirajzolja. Például a Várkerületből elköltözők több, mint ötöde (21%) csak a szomszédig jutott és a II. kerületben talált új otthonra. Ugyanígy az újpestiek számára kiemelt célpont volt a XIII. kerület, hiszen 21 százalékuk oda indult. Még dominánsabb úti cél volt a soroksáriaknak Pesterzsébet (24%), a hegyvidékiek számára pedig Újbuda, illetve a kispestiek számára Pestszentlőrinc (25%), ám valamennyi között a legerősebb vonzerőt Újbuda gyakorolta a budafokiakra (az onnan elköltözők 45%-ával). Ennek kapcsán az elemző arra emlékeztet, hogy a hazai lakáspiac tavalyi megtorpanása ugyan visszavetette a dinamikát, de nem írta át alapvetően a korábban megfigyelt költözési szokásokat.
Az emberek továbbra is ritkán költöznek nagy távolságra, lehetőleg azokat a közeli területeket preferálják, amelyekről már felgyűlt bizonyos tapasztalatuk. Erre utal az is, hogy például a budai várnegyedből költözők számára szinte „láthatatlan” volt Pest peremén Rákospalota vagy Soroksár, hiszen 1 százalékuk sem keresett ott otthont. Ez a távolságtartás persze kölcsönös, ugyanis a felkerekedő XV. és XXIII. kerületieknek is legfeljebb 1 százaléka telepedett le az I. kerületben.
Van néhány különlegesen erős kapcsolat is a fővárosi kerületek között, melyeket az jellemez, hogy az egyik a másiknak a fő polgárforrása. Ezekben rendszerint egy peremkerület a befogadó, ahova a „belső szomszédból” érkezik a legtöbb új lakó. Például tavaly a Budafokra költözők 42 százaléka Újbudáról érkezett, míg a keleti peremen Zugló adta a betelepülők 31 százalékát a XVI. kerületnek. Délen pedig a pesterzsébetiek járultak hozzá 27 százalékkal Soroksár gyarapodásához. Egy érdekes, a fentiekhez képest kivételes reláció ugyanakkor, hogy az I. kerületbe majdnem minden harmadik új lakó a XIII.-ból érkezett.
