Annak ellenére, hogy a költségvetési csalás több mint 10 éve szerves része a magyar büntetőjognak, felváltva olyan deliktumokat, mint az áfa vagy adócsalás, a mai napig a köznyelvben utóbbi cselekményeket használják az emberek. A változtatás hátterében az állt, hogy az egyes költségvetést károsító bűncselekmények túl nagy hangsúlyt helyeztek a védett jogi tárgyra, valamint az egyes elkövetési magatartásokra, ami azt eredményezte, hogy számos visszaélést lehetett elérni az egzakt meghatározások okán. Így a jelenleg hatályos költségvetési csalás megalkotásánál a lehető legabsztraktabb törvényszövegre törekedtek a kijátszások visszaszorítása érdekében.
Felmerül a kérdés, hogy milyen bűncselekményeket váltott fel a szóban forgó deliktum? Itt alapvetően két csoportot kell megkülönböztetni, a bevételi és kiadási oldalt. Előbbi esetben az említett adó és áfacsaláson túl a csempészet és a visszaélés jövedékkel deliktumok is kikerültek a törvénykönyvből. Kiadási oldalon a csalás minden olyan esete, amely a költségvetés sérelmével jár és a jogosulatlan gazdasági előny megszerzése is ide sorolható.
A törvényszöveg megfogalmazásából adódóan igen sokféle elkövetési magatartás vonható e körbe.
Mik a költségvetési csalás alapesetei?
Alapvetően 3 alapeset kerül meghatározásra, melyekben visszaköszönnek a korábbi különböző bűncselekmények is.
Az első alapesetet a költségvetési csalás általános tényállásaként lehet meghatározni, amelyet három elkövetési magatartással is meg lehet valósítani. Első elkövetési magatartás esetén az elkövető a költségvetésbe történő befizetési kötelezettség vagy költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában mást tévedésbe ejt, tévedésben tart, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy a valós tényt elhallgatja. Ez valójában a „generális” csalás elkövetési magatartása, ugyanakkor a specialitás a költségvetéssel való kapcsolat. A tévedésbe ejtés egy aktív magatartás, amelynek során a valótlanság valónak van feltüntetve és ennek következtében alakul ki a téves tudati állapot a megtévesztettben, valamint a megtévesztés felismerhetősége, vagy a megtévesztett hiszékenysége nem változtat a jogi megítélésen. Ezekkel szemben a tévedésben tartás során a valóságtól eltérő tudati állapot az elkövető cselekménye előtt kialakult az érintett személyben és ezt erősítette meg, vagy nem oszlatta el az elkövető. Fontos megemlíteni, hogy tévedés el nem oszlatását csak az valósíthatja meg, akinek jogi kötelessége a felvilágosítás. A következő lehetséges megvalósítási mód során az elkövető a költségvetésbe történő befizetési kötelezettséggel kapcsolatos kedvezményt jogtalanul veszi igénybe. Számos adó- és vámkedvezmény van, amelynek az igénybevételével megvalósítható a deliktum, ezeket minden esetben az adott ágazati szabály részletesen szabályozza, ugyanakkor a jogtalan igénybevétel fogalma alá tartozik, ha a jogszabályba előírt vagy a jogszabály alapján kialakított pályázati feltételeknek nem felel meg. Végezetül pedig az első alapeset utolsó elkövetési magatartásaként került deklarálásra, amikor a költségvetésből származó pénzeszközöket a jóváhagyott céltól eltérően használják fel.
A második alapeset specialitását az elkövetési tárgy adja, mivel jövedéki termékre lehet elkövetni. Ezek körét a jövedéki adóról szóló törvény határozza meg és ide sorolhatóak az alkoholtermékek, energiatermékek, vagy a dohánytermékek is. Jelen esetben az elkövethető jogellenes magatartások a jövedéki termék előállítása, megszerzése, tartása, forgalomba hozatala, vagy azzal való kereskedés. Előkészület alatt minden olyan tevékenység értendő, amelynek közvetlen következménye a jövedéki termék. Megszerzésen a rendelkezési jogot kell érteni, amely nem jár együtt a fizikai birtoklással, tartás pedig hosszabb idejű birtoklást jelent, amelyet szükségszerűen megelőzi valamelyik. Forgalomba hozatal esetén a jövedéki termék több személyhez jut el. Ezen elkövetési magatartások nem feltételezik a rendszerességet, vagy a haszonszerzést, míg a kereskedés igen. Továbbá szükségszerűen magába foglalja az előbbieket is, valamint minden olyan tevékenységet, amelyet rendszeres haszonszerzés érdekében történő értékesítés céljából tesz az elkövető. Ugyanakkor, hogy az elkövető cselekménye jogszabályba ütközőn egy negatív feltételnek is teljesülnie kell, ami nem más, mint a jogszabályi feltételek vagy hatósági engedély hiánya. Tehát abban az esetben is megállapítható a költségvetési csalás, ha az elkövető rendelkezik engedéllyel, de egyéb feltételek mégis hiányoznak.
Az utolsó alapesetet, az úgynevezett adminisztratív költségvetési csalást az valósítja meg, aki költségvetésből származó pénzeszközökkel kapcsolatban előírt elszámolási, számadási, vagy az előírt tájékoztatási kötelezettségének nem vagy hiányosan tesz eleget, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy valótlan tartalmú, hamis vagy hamisított okiratot használ fel. Különbség az előbbi két alapesethez, hogy nem feltétel a vagyoni hátrány bekövetkezése, így egyfajta megelőző védelemnek fogható fel.
Az előbbiekben leírtakból következik, hogy az első két alapeset megvalósulásához szükség van, hogy a költségvetésben vagyoni hátrány keletkezzen. Utóbbi a büntetőjog területén alapvetően szorosan kapcsolódik a gazdasági tevékenységhez. Ez a jelen deliktum esetében nem tud megvalósulni, mivel a jellemzően valamilyen kötelezettség nem teljesítése alapozza meg a hiányt. Ezen eltérés okán a jogalkotó költségvetési csalás esetében a befizetési kötelezettség elmaradása, pénzeszközök céltól eltérően történő felhasználása, vagy jogosulatlanul történő igénybevétele is vagyoni hátránynak tekintendő. Bűncselekményként történő értékeléshez elengedhetetlen feltétel az elkövető szándékossága. Mindhárom esetben az elkövetőnek tisztában kell lennie azzal, hogy a magatartás, amit kifejt jogellenes, Így többek között azzal, hogy őt milyen kötelezettség terheli, nem rendelkezik megfelelő engedéllyel, nem a valóságnak megfelelő dokumentumokat szolgáltat vagy nem jogosult támogatásokat igénybe vennie.
Hogyan alakul a büntetés?
Érdemes megvizsgálni a lehetséges büntetéseket is, amely függ az okozott vagyoni hátránytól, valamint attól, hogy fennáll-e egyéb minősítő körülmény. Az alapesetek vonatkozásában 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az elítélt. Ugyanakkor, ahogy számos egyéb bűncselekménynél, úgy itt is találkozhatunk minősített esetekkel. Más vagyoni hátrányt okozó bűncselekményekhez hasonlóan, úgy jelen esetben is az elsődleges minősítési ok a vagyoni hátrány nagysága. Így 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztés annak a büntetése, akinek a jogellenes magatartása jelentős vagyoni hátrány okoz, azaz 5 millió 1 és 50 millió Ft közötti hátrányt jelent. A következő szint a 2 évtől 8 évig terjedő büntetési tétel, amely megállapításához 50 millió 1 és 500 millió Ft vagyoni hátrányt kell okozni és ez a különösen nagy kategória a Btk. fogalomrendszerében. A legsúlyosabb büntetés kiszabására 500 millió Ft-ot meghaladó vagyoni hátrány esetében kerülhet sor, azaz különösen jelentős vagyoni hátrányt okoz a költségvetésben. Mindezen túl, ha a bűncselekmény megvalósítására bűnszövetségben, vagy üzletszerűen kerül sor, akkor is a súlyosabb büntetési tétel kiszabására kerül sor. Így például, ha a vagyoni hátrány nem haladja meg az 5 millió Ft-ot, de valamelyik másik minősítő körülmény fennáll a bíróság ebben az esetben is az 1 évtől 5 évig terjedő büntetést veszi alapul. E két minősítő körülmény fogalmát is célszerű körbejárni. A bűnszövetség megvalósulásáról akkor beszélhetünk, ha két vagy több személy bűncselekményt szervezetten követ el, vagy ebben megállapodik, és legalább egy deliktum elkövetését megkísérlik, ugyanakkor fontos, hogy a bűnszervezet nem jöhet létre. Üzletszerű bűnelkövetésről akkor beszélhetünk, ha ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik az elkövető. Elengedhetetlen annak megemlítése, hogy annak az elkövetőnek korlátlanul enyhíthető a büntetése, aki a vádemelés előtt megtéríti az általa okozott vagyoni hátrányt. Ezen korlátlan enyhítés oka az, hogy jelentősebb társadalmi érdek fűződik a költségvetés helyreállításához, mint a büntetés kiszabásához
Jól látható, hogy a költségvetési csalás bűncselekménye egy igen komoly deliktum, amelynek megállapításához külön szakértelem és az eset részletes ismerete szükséges. Ugyanakkor ezen cikk segítséget nyújthat az olvasó számára a lényeges szempontok felismeréséhez.
Forrás:
Belovics Ervin – Molnár Gábor Miklós – Sinku Pál: Büntetőjog II. – Különös Rész. HVG Orac Lap – és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2019.
