Tavaly több mint 3 ezer milliárd forintnyi büntetést szabtak ki globálisan pénzmosással vádolt hitelintézetek ellen, ez 80 százalékos növekedést jelent 2019-hez képest.
Az amerikai Capital One bank 390 millió dollárral járult hozzá ehhez az összeghez, amiért nem tudott elszámolni többezer gyanús tranzakcióval. De a felsorolás itt még nem áll meg. A dán Danske Bank a mai napig küszködik az észtországi divíziójánál 2018-ban felszínre került csalási vádakkal, amelyek alapját az a csaknem 60 ezer milliárd forintnyi összeg adta, amit a bankon keresztül moshattak át. A pénzmosók legújabb üdvöskéje a brit NatWest lehet, ők most fognak a londoni bíróság elé állni. Azzal gyanúsítják őket, hogy nem vizsgálták meg elég alaposan az egyik, arannyal üzletelő ügyfelüket, aki 502 millió dollárt helyezett el a bankjuknál.
Ha közelebbről vizsgáljuk a problémát, akkor észrevehető, hogy a pénzmosás elleni globális rendszer távolról sem tökéletes, részben azért, mert a kormányok kiszervezték a magánszektorba a rendfenntartás jelentő részét. A rendszer kevéssé hatékony, de legalább nagyon drága. Éves szinten körülbelül 54 ezer milliárd forintba kerül a fenntartása, miközben az elcsípett pénzmosási ügyletek értéke ennek a töredékét sem teszi ki.
Változó széljárás
A pénzmosás az 1980-as évekig a világ nagy részében nem is számított törvénytelennek. Azóta Afganisztántól Zambiáig szigorúbb törvények bevezetésére kényszerítették az országokat, főleg az Egyesült Államok nyomására. A 9/11-es terrortámadás és a Patriotic Act elfogadása óta fokozódik ez a nyomás, a cél pedig az, hogy sikeresen feltárják és felszámolják a terrorszervezetek és a bűnözői hálózatok pénzügyi struktúráit. A feladatokhoz forrásokat is átcsoportosítottak, az olyan meghatározó pénzintézetek, mint például a HSBC, vagy a JPMorgan többezer fős szakértői gárdát vetett be a pénzmosás elleni küzdelemben.
Az erőfeszítések dacára a bűnözők éppen olyan könnyen tudnak pénzt mosni, mint 20 évvel ezelőtt. Sőt, a koronavírus-járvány is jól jön nekik, Angliában például 50 ezernél is több esetet jelentettek, ahol csalással jutottak pandémiás segélyhez bűnszervezetek.
A számok nem hazudnak
Az Economist cikke szerint 2018-ban a globális GDP 6,7 százalékát mosták át. Bár voltak törekvések összehangolt, szigorú ellenőrzésekre, ezek vagy elhaltak, vagy látszatintézkedésekben merültek ki. A Brexit miatt az angolok kisebb gondja is nagyobb ennél, Trump alatt az USA nem helyezte fókuszba az ügyet, Kínában és Oroszországban pedig teljesen elakadtak ezek a törekvések. A transzparencia, az együttműködés és a források hiánya a három legnagyobb probléma.
Azok az aktivisták, akik a rendszer hatékonyságának növelésén dolgoznak, Joe Biden amerikai elnökben bíznak. Tőle várják a megoldást.
