Idén januárban a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 411 ezer forint, a kedvezmények nélkül számolt nettó átlagkereset pedig 273 300 forint volt, mindkettő 9,5 százalékkal magasabb, mint egy évvel korábban.
A KSH közleményei nem könnyű olvasmányok, de nézzük a lényeget. Azt a statisztikai hivatal is közölte, hogy a bruttó keresetek a vállalkozások körében 8,5 százalékkal, a költségvetésben, az egyes előmeneteli rendszerek ütemezett béremeléseivel összefüggésben, ezt jelentősen meghaladóan 13,3 százalékkal nőttek. Ebből a mondatból az következik, hogy a növekedést az húzta fel, hogy a költségvetési szférában előre ütemezett béremelések voltak – ide tartozik az orvosi béremelés, a bírák, ügyészek és a bölcsődei dolgozók illetményemelése.
A másik fontos dolog, amit nem győzünk hangsúlyozni:
Az adatsorban a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete szerepel, azoké, akik legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozásoknál, költségvetési intézményeknél és a foglalkoztatás szempontjából jelentős nonprofit szervezeteknél dolgoznak. Vagyis az ország lakóinak jelentős része kimarad az összesítésből.
Átlag és medián
Sokszor kapunk dühös megjegyzéseket, amikor közzétesszük a hazai bruttó átlagfizetések összegét. A hozzászólók azon húzzák föl magukat, hogy ők és az ismerősek többsége ennél jóval kevesebbet keres, valami nem stimmel. Mutatjuk, hogy miért nem.
Amikor a statisztikai hivatal közzéteszi a bruttó átlagfizetésről szóló adatokat, akkor (némileg leegyszerűsítve, de legalább érthetően) úgy számol, hogy összeadja mindenkinek a fizetését, és az így kapott összeget elosztja a fizetést kapók számával.
De mi van akkor, ha van sok gyengén és kevés jól kereső, akiknek a fizetése felhúzza az átlagot? Nézzünk egy egyszerű példát. Ha egy tíz embert foglalkoztató munkahelyen 9-en 200 ezret keresnek havonta, de a főnök 1 milliót tesz zsebre, akkor az átlagérték becsapós lesz. Ha ugyanis a 9 ember keresetéhez (1 millió 800 ezer) hozzácsapjuk a főnökét (1 millió), 2 millió 800 ezret kapunk. Ha ezt elosztjuk tízzel (a dolgozók számával), 280 ezerre jön ki az átlag. Aminél 9 ember kevesebbet keres. Ez az oka annak, hogy sokszor te is úgy érzed, a KSH torzít. Nem torzít, csak éppen nem úgy számol, ahogyan te gondolod.
Ekkor segít a medián
Gondolatban állítsuk sorba négymillió embert a fizetésük szerint növekvő rendben és nézzük meg, hogy hol van a sor közepe. Vagyis a kétmilliomodik munkavállalónál álljunk meg, és kérdezzük meg tőle, mennyit keres. Ez az érték lesz az, amelyiknél a sorban állók egyik fele kevesebbet, a másik fele többet keres. Ezt hívják a fizetések mediánjának.
Fontos tudni, hogy a statisztikai hivatal az átlagfizetésnél és a medián fizetésnél is azoknál végzi el az összesítést, akik teljes munkaidőben, alkalmazottként dolgoznak legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozásoknál, költségvetési intézményeknél és a foglalkoztatás szempontjából jelentős nonprofit szervezeteknél.
A bruttó és a medián átlagfizetés között nagyjából 20 százalék az eltérés. A medián az alacsonyabb.
