A mesterséges intelligencia nem csak állásokat vesz el, hanem teremt is. Példa erre az adatjegyző, címkéző. Igazi, otthonról végezhető munka, még emberekkel sem kell beszélni.
A Business Insider lap egy amerikai fiatalembert és munkáját mutatja be. Ahogy a vállalatok folytatják a mesterséges intelligenciamodellek fejlesztését, úgy nőtt meg a kereslet az adatjegyzők és címkézők iránt. Willis elmondta, hogy napjai a különböző AI-modellek kimenetének „ellenőrzéséből” állnak. „Szó szerint végigmész és felcímkézed az információkat egy sor kritérium alapján, amelyek projektenként eltérőek” - mondta Willis.
Willis munkája teljesen távmunkában zajlik, és aszinkron módon dolgozik - nincs meghatározott főnöke, nincs kapcsolata a munkatársakkal, és nincsenek napi megbeszélések sem. Vagyis meglátása szerint tökéletes munka egy introvertált ember számára. Amikor felvették, Willis 20 dollárt keresett óránként, most már 25 dollár az óradíja. Az órabérek attól függően változnak, hogy milyen projekteket vállalnak a dolgozók, és Willis elmondta, hogy keresett már 30 dollárt is egy óra alatt - idézi az üzleti lapot az Economx.
Ez is egy felfutó szakma
Egy másik új munkakör is felfutóban van a mesterséges intelligencia (MI) chatbotokkal összefüggésben. Ők a prompt engineerek, akik szöveges parancsokat adnak a MI-nak (a nyelvi modelleknek), méghozzá minél egyértelműbb megfogalmazásban, azzal a céllal, hogy a lehető legjobb választ kapják vissza. Vagyis ők a kérdések mesterei. Nem kell hozzá IT tudás, akár bölcsészként is bele lehet vágni - írja a HR Portál.
Az Egyesült Államokban San Franciscoban hirdettek meg egy „promptmérnök és könyvtáros” állást, ahol akár 335 000 dolláros (nagyjából 115 millió forintos) éves fizetést is el lehet érni. Más hirdetések, ha nem is ilyen összeget, de szinte minden esetben hatszámjegyű éves fizetést kínálnak a pályázóknak - dollárban. Ráadásul úgy, hogy nem kell hozzá informatikai mérnöki háttér. Hiszen a promptmérnök nem kódol, hanem szöveges utasítások betáplálásán keresztül finomítja a MI válaszait.
