„Nem tudom, valahogy már nem érzem ezt a munkahelyet, totál ki vagyok égve"-hangzik el sok-sok baráti beszélgetés során. A monotonitás, a szürke hétköznapok, az alulmotiváltság mind kézen fogva járnak a kiégéshez vezető úton.
Intő jelek
Sokakkal előfordul, hogy mérlegelni kezdik életük nagy döntéseit. Biztosan jó szakmát tanultam? Biztosan ez a megfelelő munkahely? Vajon mi a szerepe a munkámnak a társadalomban? Előfordul, hogy semmilyen érzés nem vált ki az emberből a munka, csak végzi a dolgát, rutinszerűen, miközben úgy érzi, biorobottá vált. A másik véglet, amikor valaki úgy érzi túl nagy kihívás a munka, túl sok energiát emészt fel, eredményét pedig nincs. Még a pénz se mozgatja meg túlzottan, teljesen hidegen hagyja a munka. Aki ilyesmit érez, elképzelhető, hogy ki van égve.
Lépj hátra!
Érdemes ilyenkor kettőt hátralépni, és kívülről szemlélni jelenlegi helyzetünket. Egy kirándulás, pár nap szabadság egyedül, minőségi én-idő csodákat tud tenni. Ilyenkor vessünk számot magunkkal. Tényleg a munkámmal van gond, vagy csak kiveszett belőlem a motiváció? Ha többet tennék bele, több kreativitással élnék, vajon visszahozhatom-e a régi tüzet? Ha a válasz ezekre nemleges, akkor tényleg érdemes elgondolkodni a munkahelyünk leváltásán.
Beszélj az érzéseidről!
Ha mégis úgy érezzük, hogy nem akarunk váltani, hogy sokkal inkább magunkban kell keresnünk a változás okát, a legjobb módja a helyzet javításának a nyílt kommunikáció. Manapság a munkáltatók már egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a dolgozóik mentális egészségére. Egy beszélgetés a vezetőddel csodákat tehet, megnyithat új területeket, feladatköröket, illetve kreativitásodat is aktivizálhatod egy új megközelítéssel. Ássuk elő régi énünket, próbáljuk felidézni, egykoron mi hajtott minket.
Küzdj
Küzdeni kell azért, hogy a rejtett értékeinket felszínre hozzuk. Hogy lehetőséget adjunk a szívünknek, hogy ott legyen velünk, miközben alkotunk. Hogy megengedhessük magunknak azt a luxust, hogy örülünk a munkánknak, hogy élvezettel töltsön el a produktumunk, s ezzel utat nyithassunk másoknak is erre az élvezetre.
Mindennek van értelme
Bár sokszor tűnhet úgy, hogy a fenti állítás hamis, valójában ez a feltételezés az, ami nem igaz. Az egység nélkül ugyanis nincs egy nagy egész, így a leggyengébb, legszürkébb láncszem munkája is pont olyan fontos, mint mindenki másé. Ezt kell éreztetnünk egymással minden egyes nap, s meg kell ragadnunk minden lehetőséget, hogy eszerint éljünk és másokat is ehhez segítsünk.
