A kamarai elnök nekiment a jegybankelnöknek a gyenge forint miatt

Az olcsó munkaerő többé nem versenyképességi előny, oktatni, képezni kell, és tovább emelni a béreket – mondta a VG-nek Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, aki szerint a gyenge forint és a magas infláció is elkerülhető lett volna.


  Ami megtörtént, és ami nem

Amit lehetett, azt a kormány megtette a járvány gazdasági hatásainak enyhítésére, a pénzügypolitika és a költségvetési politika stabilitást, válságállóságot kölcsönzött ebben a turbulens időszakban a magyar gazdaságnak, közben ráadásul a befektetésorientáltságot is sikerült erősíteni, miután a külföldi működőtőke-befektetések bevonzásában emeltük a csapásszámot. Az utóbbi jórészt a proaktív külgazdasági tárca érdeme, mondta az MKIK elnöke.

Ezzel szemben úgy látom, a Magyar Nemzeti Bank jóval hatékonyabb eszközökkel is előrukkolhatott volna. A fékeket behúzva a forintot például meg lehetett volna fogni a 360-as szinten, ami után egy jól időzített kötvénykibocsátás érdemben javíthatta volna az ország pozícióit. Azaz egy csapásra előnyt kovácsolhattunk volna a hátrányból, de nem tettük. Az inflációval hasonló a helyzet, már az októberi pénzromlás 6,5 százalékos mértéke is messzire vezetett, amire jött a novemberi 7,4 százalékos adat. Már jóval korábban be lehetett volna avatkozni

- mondta az MKIK elnöke

A minimálbérről

Erősen kifeszített a piac, a legnagyobb gond pedig még mindig az, hogy a munkaerőt nem fizetjük meg. A rendszerváltás óta magunkkal hurcolt rossz beidegződésként továbbra is pusztán költségelemként tekintünk a bérezésre, miközben az egy gazdaságpolitikai tétel. Magyarul, még feljebb kellene tornászni a béreket, különben az infláció jóformán felzabálja a fizetések emelését.

- mondta az MKIK elnöke, hozzátéve

Konkrét összeget szándékosan nem mondok, de a reálinfláció plusz 2-3 százalékos további emelés akár azonnal indokolt lenne. Ki is lehetne gazdálkodni, még akkor is, ha akár 10-11 százalékról beszélnénk.

Parragh László azt is kifejtette, oktatni kell, képezni, nyomni felfelé a béreket, és még akkor sem jön haza mindenki, aki ma egy másik országban keresi a kenyerét, de ha tovább nő az életszínvonal, az elvándorlás legalább megállítható. Ezekre a hosszú távú tervekre akkor is alapértékként kell tekinteni, ha még a közeljövő is tartogathat meglepetéseket: ki tudja például, hány Covid-hullám jön még? A magunk részéről egyelőre annyit tehetünk, hogy az oltási hajlandóságban rálépünk a gázpedálra: nem jó szívvel, de a kamara is erősíti a kötelező oltást a munkáltatói oldalon.


The Conversation

Ne hagyd ki!