Egy nemrégiben megjelent kutatás borús képet vázol az elkövetkezendő évtizedek magyar nyugdíjrendszeréről.
Obádovics Csilla, a Soproni Egyetem Lámfalussy Sándor Közgazdaságtudományi Karának egyetemi tanára, és Tóth G. Csaba, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézete, valamint a Budapesti Corvinus Egyetem tudományos munkatársa új, A magyarországi régiók népességének előreszámítása 2050-ig című tanulmánya nem sok jót jósol az előttünk álló évekre.
A Statisztikai Szemlében megjelent vizsgálatban a kutatók többféle forgatókönyvet vetítenek elénk, amelyekben az elkövetkezendő évtizedek népességváltozási, és elöregedési kérdéseivel foglalkoznak – írja az Mfor.
A szakemberek alapforgatókönyve szerint Magyarország lakossága 2050-ben a mostani 9,7 millióról 8,5 millió főre csökken, és az elöregedés problémája még a jelenleginél is sokkal súlyosabb lesz. Az úgynevezett időskori eltartottsági ráta - amely azt mutatja meg, hogy hány dolgozóra hány 65 évnél idősebb ember jut - országosan az alapforgatókönyv szerint a 2022-es 32 százalékról 2050-re 47 százalékra emelkedik, azaz míg 2022-ben 3,1 aktív korú (15–64 éves) lakosra jut egy idős eltartott, addig 2050-ben már 2,1-re, - áll az elemzésben.
Ez pedig a jelenlegi nyugdíjrendszert is súlyos nyomás alá helyezné. Fontos azonban kiemelni, hogy ez a mutató nem veszi figyelembe azt a jelenséget, hogy a várható élettartam emelkedésével összhangban a tényleges nyugdíjba vonulás átlagos életkora is növekedhet.
Obádovics Csilláék nemcsak a eltartottsági, hanem a területi rátára is kitértek, és kiemelték, hogy Közép-Magyarországon 40, míg a Dél-Alföldön 55, a Dél-Dunántúlon 60 százalékra emelkedhet a száz aktív korúra jutó időskorúak aránya. Más régiókban pedig 47-50 százalék között alakulhat az idősek és az aktív korúak aránya.
Az előbbi adatokból tehát jól kirajzolódik, hogy 20 százalékpontnyi különbség mutatkozhat meg a különböző régiók idősödési rátája között.
