Kiváltanák a kórházi elfekvőket

A kórházak helyett a szociális ellátórendszerre bízná a belügyminiszter azonknak a tartós ápolásra-gondozásra szorulóknak az ellátását, akik valójában nem igényelnek kórházi szintű ellátást, mégis az ápolási osztályokon (elfekvőkön) vannak. A friss törvényjavaslat szerint a kórházaktól a szakápolási központokhoz kerülnek az ágyak, a személyzet és a betegek is. Ott viszont fizetni kell az ellátásért.



A párhuzamosságok felszámolására és a kórházi ellátás indokolatlanságára hivatkozva alakítaná át a szakápolás jelenlegi rendszerét az egészségügyért felelős Pintér Sándor friss törvényjavaslata, írja a hvg.gu. A változtatás indoklása szerint „a fekvőbeteg szakellátás ápolási ágyain fekvő betegek elsősorban ápolásra szorulnak, azaz mindennapi szükségleteiket, mint az étkezés, tisztálkodás, öltözködés nem tudják segítség nélkül megoldani, többségük kórházi elhelyezése azonban már nem indokolt”.
A javaslat célja, hogy „az ápolási szükséglettel rendelkező személy az állapotának és igényeinek megfelelő szolgáltatást kapja”, márpedig „az ellátottak szempontjából eredményesebb, ha a szociális ágazat keretében kapják meg a szükséges gondoskodást, hiszen a szociális intézmény teljes ellátást – fizikai, mentális és egészségügyi gondoskodást – nyújt lakóinak, emellett személyes igényeiknek megfelelően otthon-jelleget biztosít számukra”.

Az eddig jobbára a kórházak ápolási osztályain ellátottak helyzete ezzel alapvetően változna, mivel ellátásukért az egészségügyi terület helyett a szociális ellátórendszer felelne. Ez azonban a javaslat szerint nem jelentene feltétlenül fizikai változást a beteg szempontjából, hiszen szakápolási központokat alakítanak ki e célra a szociális ellátórendszeren belül, viszont ez járhat annak a kórházi ápolási osztálynak az „átnevezésével" is, ahol a beteg eddig is feküdt. Ráadásul az ápolók is maradhatnak ugyanazok, hiszen őket átirányítják, emlékeztet a hvg.hu.

A részletek ebből a törvényjavaslatból még nem derülnek ki, Pintér és a szociálpolitikáért felelős miniszter csak ezután határozza meg, mely intézményeket érinti az átadás-átvétel, és hol lesznek a szakápolási központok. Arról már a beteget eddig ellátó intézmény orvosa dönt, hogy a beteget az állapota alapján indokolt-e áthelyezni a szakápolási központba, vagy marad a kórházban.

Vagyis a beteg előtt a javaslat alapján két út áll: ha az ellátása megoldható otthon, vagy nem akar, nem tud a szakápolási központban további ápolást igényb venni, akkor hazamegy. Ha viszont a beteg elfogadja a szakápolási központot, az ottani ellátásért fizetnie kell, hiszen a javaslat szerint a betegnek át kell adnia a jövedelem- és vagyonnyilatkozatát a befogadó intézménynek, amely alapján annak vezetője meghatározza a fizetendő személyi térítési díjat.

Konkrétum a személyi térítési díj számításának módjáról, az esetleges méltányossági térítésmentesség lehetőségéről nincs a törvényjavaslatban.

A változásnak Kunetz Zsombor egészségügyi elemző szerint nagyon súlyos következményei lesznek, úgy gondolja, tömegek szorulhatnak ki az ellátásból. Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara elnöke a hvg360-nak adott interjúban ezzel kapcsolatban azt mondta, megvan annak a veszélye, hogy a rendszerből kikerülők nem kapnak megfelelő ellátást, és nem lesz elég pénzük az ápolásuk finanszírozására. Ugyanakkor az igazságtalan, hogy most olyanok is fekszenek a kórházi ápolási osztályokon, akik nem igényelnek kórházi szintű ellátást, mégis lekötik az erőforrásokat. Úgy vélte, a kórházban a betegeket gyógyítani kell, nem pedig tartósan ápolni, tehát „a szociális ápolás leválasztása az egészségügyi ellátásról támogatható, de nem tudjuk, hogy a szociális szféra el tudja-e látni az így megnövekvő igényeket, és a lakosság képes-e megfizetni az így növekő költségeket, és mennyire lesz nagyvonalú az állam.”


The Conversation

Ne hagyd ki!