A Barátság vezetéken továbbra is érkezhet az olaj Magyarországra

Az Oroszországból csővezetéken érkező kőolaj a magyarországi szükséglet több mint 60%-át fedezi. Az EU által a hét elején elfogadott olajembargó ezt a szállítási útvonalat egyelőre kivételként kezeli, nem érinti. A Barátság kőolajvezeték történetét Nagy Péter történész mutatja be a Haszon olvasóinak.



Magyarország kőolajszükségletének több mint 80%-át külföldről importálja, ami tengerpart híján csővezetéken jut el hazánkba. Az első vezetéket azonban belföldön építették ki, és a hazai dél-dunántúli olajbányászat 1930-as évek végi megindulásához köthető. Az első olajtöltő vezetéket ugyanis 1938-ban építették meg az egyik lelőhely, a Zala megyei Bázakerettye és Ortaháza között, 12 kilométer hosszúságban. A zalai olajat 1941-ben kezdték el Budapestre szállítani – amikor megépült a Bázakerettyét a Shell Csepeli Finomítójával összekötő távvezeték. A következő években, de leginkább a második világháború után egyre több települést, és főként ipari központokat kötöttek össze a hálózattal, amit ekkor még hazai nyersanyaggal láttak el.

Az igények azonban egyre inkább növekedtek a kőolaj iránt, és hamarosan már külföldről, a hatalmas kőolajmezőkkel rendelkező Szovjetunióból is megindult a szállítás a Barátság kőolajvezetéken. Az építéséről szóló megállapodást 1959. december 14-én írta alá a Szovjetunió, Magyarország és Csehszlovákia.

A Barátság ma a világ leghosszabb kőolajvezetéke. A mai Oroszországból nyugati irányba halad, több mint 4000 kilométer hosszúságban. Neve onnan ered, hogy eredeti rendeltetése a Szovjetunió közép-európai „baráti” szocialista országok kőolajjal való ellátása volt. Emellett a szovjet állam nyugati területeit is kiszolgálta.

Az első ütem 148 kilométeres, 400 milliméter átmérőjű szakaszán, a csehszlovákiai Tupától Kápolnásnyékig terjedő szakaszon, 1962-ben indult meg a szállítás. 1971-ig, a szőnyi leágazás megépüléséig, innen tartálykocsival vitték az olajat a Péti és a Komáromi Kőolajipari Vállalat részére.

A csővezeték párját, a Barátság II.-t, 1972-re készítették el, ami a mai Ukrajnán keresztül halad, és nagyobb, 600 milliméteres átmérőjű. Ezzel első ízben a Százhalombattai Dunai Finomítót látták el, amit kimondottan a szovjet importkőolaj feldolgozására hoztak létre.

A csővezeték a dél-oroszországi Szamara városából indul, ahol a Nyugat-Szibériából, az Uralból és a Kaszpi-tengerből származó olajat táplálják bele. Belorussziába érve szállítókapacitása évi 70 millió tonna, amely Mazir városánál szakad északi és déli ágra. Ukrajnában, a magyar és szlovák határ közelében ismét két ágra ágazik, az egyik Magyarországra, a másik Szlovákiába halad – utóbbin kapja az olajat Csehország is. A szlovákiai ágon évi mintegy 20 millió tonna kőolaj halad át.

Főként a Barátság vezetéken keresztül zajlik az orosz és a kazah olaj európai szállítása. Üzemeltetője az orosz állami tulajdonú Transznyefty cég – melynek igazgatótanácsából épp a napokban távozott az embargóvita kapcsán Gerhard Schröder volt német kancellár. A Barátság éves kapacitása napjainkban Magyarország felé mintegy 12 millió tonna, de napjainkban ebből jóval kevesebb, 8 millió tonna érkezik. Hazánkba emellett délről is szállítanak kőolajat a Fiuméból induló Adria csővezetéken, amelynek kapacitása 10 millió tonna. Az esetleges ellátási zavarok áthidalására Magyarországnak a Nemzetközi Energiaügynökség előírása alapján minimum 90 napra elegendő kőolajtartalékot kell felhalmoznia.

Az elmúlt évtizedek sem voltak teljesen eseménytelenek a vezeték életében. 2008. október 14-én a Pest megyei Ecseren egy autópálya-építő munkagép sértette meg. 2019. április 27-én szándékos szennyezés miatt leállították, az orosz hatóságok nyomozást indítottak. Az elmúlt hetekben pedig az orosz-ukrán háború, és ebből adódóan az Oroszország ellen tervezett szankciók kapcsán került előtérbe. Mint megírtuk, a Barátság (pontosabban a szállítás a csővezetéken) egyelőre megmarad, az uniós embargó kivételként kezeli.

The Conversation

Ne hagyd ki!