Egy amerikai, 45 ezer válaszadót vizsgáló felmérés szerint a Z generáció tagjainak mindössze két százaléka helyezi első helyre azokat az értékeket, amelyeket a munkaadók a leginkább keresnek. A cégek számára a mérhető teljesítmény, a folyamatos fejlődés és a munkába fektetett energia a legfontosabb, ezek azonban a fiatalok értékrendjében háttérbe szorulnak. A mai huszonévesek sokkal inkább az önkifejezést, a személyes jóllétet és a társadalmi hasznosság érzését tartják alapvetőnek.
A kontraszt különösen szembetűnő: a munkaadók első helyen a sikereket és elismerést hozó teljesítményt díjazzák, második legfontosabbnak pedig a tanulás iránti vágyat tartják. Ezzel szemben a fiatalok a közösségért való tenni akarást, az önmegvalósítást és az egyéni hang kifejezését sorolják előre, és nem hajlandók feláldozni a munka–magánélet egyensúlyt.
A generációs eltérés nem marad következmények nélkül. HR-vezetők szerint a munkaerőpiacra belépő fiatalok tömege önmagában nem oldja meg a problémát, ha hiányzik a cégek által elvárt hozzáállás. Egyes vállalatok már most célzott toborzással próbálják megszólítani azt a szűk réteget, amely közelebb áll a hagyományos elvárásokhoz.
Pedig a Z generáció nem munkakerülő: több kutatás is igazolta, hogy sok esetben keményebben dolgoznak, mint idősebb kollégáik. A különbség abban rejlik, hogy nem akarnak vakon alkalmazkodni olyan normákhoz, amelyek számukra nem jelentenek hosszú távú biztonságot vagy boldogságot, írja a Világgazdaság. A kérdés az, hogy a munkaerőpiac igazodik-e majd a fiatalokhoz, vagy a fiatalokat kényszerítik alkalmazkodásra. Egy biztos: a generációk közötti értékütközés már most aktívan alakítja a foglalkoztatás formáit, és könnyen lehet, hogy a következő évek egyik legnagyobb gazdasági vitája kerekedik belőle.
