Egyre gyakoribb, hogy a szülők Magyarországon élnek, miközben a gyerekek külföldön – jellemzően nyugat-európai országokban – dolgoznak és telepednek le. Ilyenkor azonban a családi vagyon öröklése könnyen nemzetközi adózási kérdéssé válhat - derül ki a Piac és Profit beszámolójából.
Eszerint az öröklésnél ilyenkor már nemcsak a magyar szabályokat kell figyelembe venni, hanem annak az országnak az előírásait is, ahol az örökös él vagy ahol a vagyon található. Ez azért jelent problémát, mert az öröklési illetékekre általában nem vonatkoznak a kettős adóztatást elkerülő egyezmények, így akár több ország is megadóztathatja ugyanazt az örökséget.
Vannak olyan országok, amelyek akkor adóztatnak, ha az örökös az adott országban lakik vagy rendelkezik ott adózási illetőséggel. Tipikus példa Németország: ha az örökös ott él, az örökség adóköteles lehet. Igaz, a német szabályok 400 ezer eurós adómentes határt biztosítanak, de az efölötti részre már 7–30 százalék közötti, progresszív illeték vonatkozhat. Franciaországban szintén adókötelezettség merülhet fel, ha az örökös a halál időpontjában francia adóilletőségű, és az előző tíz évből legalább hatot az országban töltött.
Az Egyesült Királyságban is keletkezhet adókötelezettség, ha az örökös hosszabb ideje ott él. Ezzel szemben Hollandiában és Dániában az örökös lakóhelye önmagában nem alapozza meg az adófizetést, Svédországban pedig az örökösödési adót több mint húsz éve megszüntették.
A helyzet különösen bonyolult lehet, ha a családi vagyon több országban található. Előfordulhat például, hogy a Németországban élő örökös egy magyar szülőtől spanyolországi bankszámlát örököl – ilyenkor akár mindkét ország adót vethet ki a vagyonra.
A szakértők szerint ilyen helyzetekben előzetes tervezéssel – például bizalmi vagyonkezeléssel – mérsékelhető vagy elkerülhető lehet a több országban jelentkező adóteher.
Ha egy magyar állampolgár az Európai Unió több országában, vagy valamelyik EGT tagállamban - tehát Liechtensteinben, Norvégiában, Izlandon, Svájcban -, illetve az Egyesült Királyságban is szerzett biztosítási időtartamokat, minden érintett államtól jogosult lesz résznyugdíjra, ha teljesíti a minimális időfeltételt, vagyis rendelkezik legalább 12 hónap biztosítási idővel - hívta fel a figyelmet Farkas András nyugdíjszakértő.
A lakóhely szerinti tagállam nyugdíjhatóságánál lehet az egyes ellátásra való igényeket benyújtani. Ez azt jelenti, hogy egyetlen igénybejelentéssel valamennyi olyan tagállamban megnyílik az nyugdíjigénylő jogosultsága a nyugellátásra, ahol a jogosultsági feltételeket teljesítette.
Harmadik országban (EU-n, EGT-n kívüli ország) végzett munka esetén a szolgálati időakkor vehető figyelembe, ha a nyugdíjszámítást végző tagállam az adott országgal szociális biztonsági egyezményt kötött. Ezt a szolgálati időt azonban kizárólag a nyugellátásra való jogosultság megállapításához lehet figyelembe venni, a nyugellátás összegét ez nem befolyásolja.
