A bezárás nem érte váratlanul a dolgozókat. A Törleyt is birtokló német Henkell-Freixenet ugyanis már áprilisban közölte, hogy leállítja a feldolgozót. Az utolsó időszakban 26-an dolgoztak a borászati és karbantartási részlegen, valamint az irodákban. A borokat egy közel 100 ezer hektoliteres tartályparkban készítették elő a palackozásra.
Ezek után nehéz elképzelni, hogy ugyanez a vállalat fénykorában Somogy egyik legnagyobb munkaadója volt. A hozzá tartozó szőlőterületekkel és külső telephelyekkel együtt a nyolcvanas években csaknem négyezer embernek adott munkát. A BB nevét országszerte ismerték, termékei Kelet-Európa számos piacára is eljutottak.
A rendszerváltás után kezdett el lefelé ívelni a sikersztori. Az 1990-es években még mintegy 400 ezer mázsa helyi szőlőt dolgoztak fel évente. Ez a mennyiség a 2000-es évek elejére 200–250 ezer mázsára csökkent, az utolsó években pedig már csak 20–30 ezer mázsa érkezett Balatonboglárra.
Az üzem korábban jóval több volt egyszerű borászati feldolgozónál. Működött itt palackozó, pezsgőgyár és üdítőüzem, egy ideig még Martinit is készítettek. A tevékenységek jelentős része később Budafokra költözött. A helyiek közül sokan ma is emlékeznek a kilencvenes évek szénsavas BB üdítőire és szőlőleveire. Ezekből egykor millió literek fogytak, majd az üdítőgyár ezredforduló körüli bezárásával szinte egyik napról a másikra eltűntek a boltokból, emlékeztet minket a Vince.
A történet 1950-ben indult, amikor több kisebb gazdaság összevonásával létrejött a Balatonboglári Állami Gazdaság. A most bezárt üzemet az 1960-as évek végén kezdték építeni, 1972-ben pedig már teljes kapacitással működött.
A rekordévekben közel 30 millió palack alkoholos ital készült itt. Ebből mintegy 20 millió palack bor, 6 millió pedig pezsgő volt. A gyár bezárása így jóval több egy üzleti döntésnél. Egy olyan korszak zárult le vele, amikor Balatonboglár neve még egyet jelentett a magyar bor- és pezsgőgyártás egyik legfontosabb központjával.
