Miért nem indul be a várt gazdasági növekedés Magyarországon? Balogh Péterrel az MBH Bank nagyvállalati és speciális hitelezési ügyvezető igazgatójával jártuk körbe a kérdést.
A magyar gazdaság számos kihívással szembesül az elmúlt években. Most milyenek a kilátásaink?
Tény, hogy több külhoni eredetű problémával kell szembenéznünk mostanság. A hagyományos kereskedelmi partnerünknek számító Németország gazdasága évek óta gyengélkedik, de az egész EU gazdasága sem túlságosan erős. Mario Draghi versenyképességről szóló jelentése pontosan leírja, mi ennek az oka, miért vagyunk nagyon lemaradva például az USA-hoz képest. Magyarország gazdasági teljesítménye mindig is attól függött, hogyan teljesítenek a világgazdaság nagy szereplői. Nem meglepő, hogy most nekünk is rosszabbul megy.
Pedig az év elején még pozitívan tekintettünk 2025-re…
Bíztunk abban, hogy az új amerikai elnök, akivel Magyarországnak különösen jó volt a viszonya, pozitív változásokat hoz majd. Az elmúlt néhány hónapban azonban kiderült, hogy az Egyesült Államok a deglobalizáción dolgozik. A fő ellenfél persze Kína, de a barátinak számító országok is kaptak 10 százalékos vámot, sőt ezen felül egyes szektorok külön vámokat is. És akkor még nem is beszéltünk a belengetett, de 90 napra felfüggesztett, úgynevezett viszonossági vámokról is, amelyek teljes bizonytalanságot okoznak.
A vámháború tehát a magyar gazdaságot is érinti?
Mérhető hatással lenne a magyar GDP-re, ha a szóban forgó vámokat bevezetnék. Ne feledjük, beszállítói vagyunk a német iparnak, így az őket sújtó vámok minket is érzékenyen érintenének.
Az elemzések szerint azért a határainkon belül sincs minden rendben…
Legújabb prognózisunk szerint, a mostani tendenciák alapján a magyar gazdaság reálisan 1,1 százalékkal bővülhet 2025-ben. A belföldi fogyasztás ugyan rendeződött, de a legnagyobb probléma, hogy a beruházások szintje elmarad a várttól. Mivel már 2-3 éve hasonló helyzetben vagyunk, a kormány mindent elkövet, hogy kimozdítsa a gazdaságot ebből a nehéz helyzetből, de a szereplők a nemzetközi piacok jelzéseit figyelik, így az állami segítséggel bővülő hitelkínálattal nehéz bővülést elérni.
Mennyire viseli meg ez a helyzet a gazdaság tartópilléreinek számító nagyvállalatokat?
Likviditási gondjaik nincsenek, a könyveikből kiolvasható, hogy még így is komoly eredményeket képesek elérni. Ők nem a jelenre koncentrálnak, hanem 4-5 évre előre terveznek. A mostanihoz hasonlóan mozgalmas időszakokon átsegíti őket a több évre szóló stratégiájuk. A dolgukat megkönnyíti, hogy jelen vannak a külpiacon, és ott is általában több lábon állnak. Azok a nagyvállalatok, amelyek csak a belső piacon vannak jelen, más módszert alkalmaznak. Ők recesszió esetén a beszállítóikkal mélyítik az integrációt, így próbálnak meg költséghatékonyabban gazdálkodni.
Akkor jó stratégia lehet külföldi terjeszkedés?
A kifektetések szerepe kétségkívül növekszik, ám ne feledjük, ez nem csak elhatározás és pénz kérdése. Egy ismeretlen piacon boldogulni mindig számos kihívással jár. Arról nem is beszélve, hogy a protekcionizmus erősödésével a nemzeti cégeket védő magatartás visszaüthet.
A nagyvállalatok ilyen körülmények között milyen banki termékeket keresnek?
A likviditás ebben a szektorban erős. A kisebb felvásárlásokat saját erőből is meg tudják oldani. Hosszú távú beruházási célú hitelekre kicsi az igény. A bankokkal általában a működő tőke igényüket finanszíroztatják, azaz forgóeszköz- és folyószámlahiteleket vesznek fel. Persze mi nagyon szeretnénk, ha több beruházási hitelt helyezhetnénk ki, hiszen ez pörgetné a mi forgalmunkat is.
Sokaknak meglepő lehet, amit mond, hiszen két meghatározó nemzetgazdasági ágazatról, az autóiparról és az építőiparról nem jönnek jó hírek…
Kezdjük talán az autó- és akkumulátor gyártással. Egyrészt láthatunk egy átrendeződést. A kínai piac kezd beszűkülni, miután az ottani vevők az alapján választanak, hogy digitálisan mennyire fejlett az adott modell. Ezeknek az elvárásoknak meg a hazai márkák jobban megfelelnek, mint a hagyományos gyártók termékei. Az európai piacon viszont inkább a hagyományos értékek alapján választ a fogyasztó, így a kínai gyártóknak ma még elenyésző a piaci részesedésük. Az USA piaca a vámok miatt drágább lehet, hacsak valaki nem épít ott komoly beruházással gyárat. Ezen felül itt a technológiai dilemma, azaz az elektromos autózás kérdése. Sok országban lelassult a technológia térnyerése, fontolgatják a járműipar zöldítésének lassítását. Ilyen helyzetben a gyártók számára nehéz eldönteni, merre haladjanak tovább. A legtöbbjük azon gondolkodik, mit tegyen az amerikai piaccal, a többi projekt áll. Arra is van példa, hogy egy-egy üzem profilt vált, és a jobban jövedelmező hadiiparban kezd termelni. Az európai eladásokkal egyébként nincs gond, a számok jók.
A bank akkor a bizonytalanság ellenére is finanszíroz autóipari projekteket?
A nagy gyártók a központjukból szereznek pénzt, így az itteni gyárépítéseknek kicsi a hatása a magyar beruházások szintjére. A hazai beszállítók viszont magyar bankokkal dolgoznak együtt. Náluk látszik, hogy nehéz időket élnek, nagyobb kockázatokat kell vállalniuk a megrendelőik felé. Bankként nincs választásunk, mint kitartani és az ügyfeleinkkel tartani, osztozva a gondjaikon.
Hosszabb távon akkor ezek szerint jobban mehet a magyar autóiparnak?
Kína támogatási szempontból előrébb jár az európai gyártóknál, ezért azok valamiféle védelmet biztosan kapnak majd, hiszen az EU iparának meghatározó szereplőiről van szó, ezért a politikai döntéshozóknak is fontos a jövőjük.
Térjünk rá az építőiparra, ahol szintén nem rózsás a helyzet.
Az építőipar teljesítménye a hazai beruházásoktól függ, nagy nemzetközi tendereken a magyar cégek még a szomszédos országokban sem rúgnak labdába. Itthon viszont pár nagy, zömében külföldi piaci szereplő elviszi az olyan igazán nagy fejlesztéseket, mint például a gyárépítések. Árban és kapacitásban ugyanis nem nagyon van versenytársuk. A maradékon rengeteg kisebb vállalkozás osztozik, amelyek technológiában és szemléletben lemaradóban vannak a nagyokhoz képest. Nagyon komoly a verseny a megrendelésekért, mivel kevés a beruházás. Az irodapiac megállt, a kiskereskedelmi egységek építését a plázastop fékezi, jóformán csak a logisztikai fejlesztések működnek. A lakásépítés felértékelődött, lenne is kereslet, mégis meglehetősen kevés lakás épül, azok is meglehetősen drágán, ráadásul főként a fővárosban. Megfizethető árú lakásokra lenne szükség, és ennek megvalósítására vannak is törekvések, eredményüket azonban egyelőre még nem láthatjuk.
Hitelezhető azért az építőipar?
Mivel a beruházó teljesítményarányosan fizet, az építőipari cégek leginkább a forgóeszközhiteleket keresik, de az igény sajnos elmarad a néhány évvel ezelőtt mért csúcstól.
Összességében véve milyen lehet 2025 a gazdaságban?
Én azért továbbra is optimista vagyok. A most oldalazni látszó magyar gazdaság idén elindulhat felfelé, mert visszaesni már nem nagyon tud. Hogy ez mikor történhet meg? Bármikor. A várakozás pillanatait éljük. Ha pedig a fogyasztás és a beruházások növekedni kezdenek, arra nemcsak a cégek, de a bankok is reagálni fognak, hiszen tőkehelyzetünk alapján készen állunk a fellendülés finanszírozására.
