A Portfolio összefoglalója szerint Európában évente 10–12 millió jármű válik hulladékká, ezekből pedig jelentős mennyiségű acél, alumínium, réz és műanyag nyerhető vissza.
Az új előírások már az autók tervezésére és gyártására is hatással lesznek. A gyártóknak részletes útmutatókat kell adniuk az alkatrészek eltávolításához és cseréjéhez, így könnyebbé válhat a járművek szakszerű szétszerelése. Az EU ráadásul először határoz meg kötelező célértékeket az új autókban felhasznált újrahasznosított műanyag arányára, ami várhatóan felpörgeti a másodlagos nyersanyagok iránti keresletet.
A szabályozás az újrahasználatnak, az újragyártásnak és a felújításnak is nagyobb teret ad. Ez a gyakorlatban azt jelentheti, hogy egy leselejtezett autó nem egyszerűen hulladék lesz: minél több alkatrésze kerülhet vissza a gazdaságba, annál nagyobb értéket képviselhet. Ezzel párhuzamosan bővülhet a használt alkatrészek piaca is.
Megmarad és megerősödik a kiterjesztett gyártói felelősség, vagyis az úgynevezett EPR-rendszer. Ennek fontos szerepe lesz abban, hogy a járművek hulladékkezelése megfelelően finanszírozott legyen, és a szektor a gyengébb minőségű feldolgozás helyett a nagyobb hozzáadott értékű újrahasznosítás felé mozduljon. A változás így nemcsak környezetvédelmi, hanem üzleti kérdés is: új lehetőségeket teremthet a gyártóknak, bontóknak és újrahasznosítóknak.
Az egyik legfontosabb újdonság, hogy az EU-ból a jövőben csak műszakilag forgalomképes gépjárművek exportálhatók. Ezzel Brüsszel azt akarja megakadályozni, hogy a használhatatlan, hulladékká vált autókat egyszerűen harmadik országokba szállítsák, ahol kevésbé szigorú környezetvédelmi szabályok mellett bontják vagy kezelik őket.
Az uniós döntéshozók szerint a szabályozásnak komoly gazdasági jelentősége is van. A visszanyert acél, alumínium, réz és műanyag csökkentheti az importált elsődleges nyersanyagok iránti európai igényt, miközben az EU-n belül tarthatja a stratégiai erőforrások egy részét. A változás lényege tehát röviden: az öreg autó többé nem egyszerűen hulladék, hanem értékes nyersanyagforrás, amelynek visszaforgatása egyszerre szolgálhatja a környezetvédelmi és az európai iparpolitikai célokat.
