Sok kertbarát számára komoly bosszúság, amikor a gondosan ápolt tujáik váratlanul kiszáradnak. A klímaváltozás, a tartós forróság, a légköri aszály és a gombás megbetegedések miatt azonban az évtizedek óta népszerű örökzöldek mára sok helyen nem maradtak életben - aTeol.hu cikkéből azonban az derül ki, hogy erre a problémára is van megoldás.
Koronya-Jung Dalma, a Koronya Kertészet tulajdonosa szerint ideje más növények után nézni, és az arizonai ciprus kínálkozik az egyik legjobb alternatívának.
Bár neve alapján az Egyesült Államokhoz kötnénk, az arizonai ciprus eredetileg Mexikóból származik, és kiválóan alkalmazkodik a forró, száraz nyarakhoz. Ráadásul a téli hideget is jól bírja, így egész évben tündöklő, zöld dísze lehet a kertnek. A növény kevés gondozást igényel: ha az első évben odafigyelünk a beöntözésre és a tápanyag-utánpótlásra, később akár locsolás nélkül is szépen fejlődik.
Az első év a legfontosabb. Ilyenkor kell a növényt komposzttal vagy trágyával megerősíteni, és rendszeresen öntözni, hogy erős gyökérrendszert alakíthasson ki. Később már önállóan is boldogul.
A tuják ideje tehát lassan lejár lejár, de az arizonai ciprus új fejezetet nyithat a hazai kertekben.
Aki mégis megküzdene a tujájáért, annak az alábbiak betartását javasoljuk:
Ültetéskor mindenképp érdemes humuszban gazdag, enyhén savanyú talajt biztosítani a tujáknak, rendszeresen öntözni őket, és pótolni a tápanyagot, valamint mindig időben metszeni – de nem a nyári hőségben.
A helytelen tartási körülmények is előidézhetik a száradást, barnulást. A tuják nem szeretik a túl száraz, napos helyeket, és a rossz minőségű talajban sem fejlődnek megfelelően. A túl sok árnyék, vagy éppen a pangó víz is hozzájárulhat a problémákhoz.
A tujáknak ideális helye a kertben napos vagy félárnyékos területen van, tápanyagban gazdag, enyhén savanyú talajban. A rendszeres metszés és a lemosó permetezés, különösen tavasszal és ősszel segít megelőzni a betegségeket. Ha észleljük a száradást, érdemes a fertőzött részeket azonnal eltávolítani.
A harc azonban nem lesz könnyű, számos megbetegedés támadja ugyanis napjainkban a növényt:
A leggyakoribb betegségek közé tartozik a didimaszcellás pikkelylevél barnulás, amely leginkább a nyugati és az óriás tuját sújtja. A betegség tavasszal támad, és gyorsan pusztítja a hajtásokat – kizárólag metszéssel és növényvédő szerekkel védekezhetünk ellene.
Legalább ilyen veszélyes a kabatíniás hajtáspusztulás, amely a kalcium- és magnéziumhiányos talajokon gyakoribb. Ez tulajdonképpen egy gomba, ami sérüléseken keresztül jut be a növénybe, így a megelőzéshez elengedhetetlen a megfelelő sebkezelés. A pesztalóciopsziszos ágelhalás ellen a növények jó kondícióban tartása, rendszeres tápanyag-utánpótlással és metszéssel tehetünk sokat.
A rovarok sem kímélik a tuját: a tujafúró aranymoly apró, de komoly károkat okoz a hajtásokban, lárvái nyáron kezdik meg a pusztítást. A tuja-teknőspajzstetű és a levéltetvek mézharmatot ürítenek, ami korompenészt idéz elő – ez csökkenti a fotoszintézis és a növekedés ütemét is. A borókaszú a gyenge vagy az aszályos időszaktól sínylődő növényeket támadja, és a belső szöveteket pusztítja.
