Az egyre szélsőségesebb időjárás miatt a kertészek számára kulcsfontosságúvá vált, hogy minél tovább megőrizzék a talaj vízkészletét. Ebben az egyik leghatékonyabb módszer a talajtakarás, amely egyszerre védi a földet a kiszáradástól, mérsékli a gyomosodást és kedvezőbb körülményeket teremt a talajban élő hasznos mikroorganizmusok számára - írja a Magyar Mezőgazdaság.
A fedett talaj jelentősen hűvösebb marad a nyári forróságban, a takarás mérsékli a párolgást, csökkenti az eróziót, és hozzájárul a talaj szervesanyag-tartalmának növeléséhez, mivel a természetes anyagok idővel lebomlanak.
A klasszikus megoldások közé tartozik a szalma, amely világos színével visszaveri a napsugarakat, valamint a faapríték, amely tartós és esztétikus talajtakaró. Jó szolgálatot tehet a komposzt is, amely egyszerre javítja a talajt és védi annak felszínét, bár rendszeres utánpótlást igényel.
Költséghatékony alternatívát jelenthet a barna kartonpapír, amely nedvesen lefektetve, szalmával letakarva kiválóan visszatartja a nedvességet, miközben teljesen lebomlik. Ugyancsak újrahasznosíthatók a kertben keletkező növényi maradványok, például a kukoricaszár és a csutka aprítéka, valamint különféle maghéjak, például a dió, a mogyoró vagy a sárgabarack héja összezúzva. A nagyobb cserepekben még a fenyőtobozok is dekoratív és praktikus talajtakaróként szolgálhatnak.
A talajtakarás tehát nemcsak a növények fejlődését segíti, hanem hosszabb távon csökkenti az öntözési igényt és javítja a kert ellenálló képességét a nyári aszállyal szemben.
Óriási különbségek vannak az egyes növényfajok között abban, hogy mennyi vizet igényelnek, illetve milyen jól képesek átvészelni a száraz időszakokat. Egyes növények hosszú heteken át fennmaradnak csapadékhiányos környezetben, míg mások néhány nap vízhiány után már hervadni kezdenek. A szárazságtűrés nem egyetlen tulajdonság, hanem több élettani, anatómiai és biokémiai alkalmazkodás eredménye.
A szárazságtűrő növények egyik legfontosabb jellemzője a hatékony vízfelvétel. Ezek a növények gyakran mélyre hatoló vagy nagy tömegű gyökérzettel rendelkeznek, amely nagyobb talajtérből képes vizet felvenni. Másik fontos tulajdonságuk a vízvesztés csökkentése. A leveleken található gázcserenyílások, az úgynevezett sztómák szabályozzák, hogy mennyi vízgőz távozik a növényből. Szárazság esetén a növény hormonális jelek hatására részben bezárja ezeket a nyílásokat, így csökkenti a párologtatást.
A növények szárazságtűrését jelentősen javíthatják a gyökerekkel együtt élő hasznos gombák, a mikorrhizák. Ezek a gombák behálózzák a talajt, és olyan helyekről is képesek vizet és ásványi anyagokat elérni, ahová a gyökerek önmagukban nem jutnának el. A növény cserébe szerves anyagokat biztosít a gombának. Ez az együttélés javítja a vízfelvételt, növeli a tápanyag-hasznosítást és fokozhatja a stressztűrést. Ma már a kereskedelemben is kaphatunk ilyen gombakészítményeket.
A kertészeti gyakorlatban ismert módszer a növények fokozatos edzése. A fiatal növények fokozatos hozzászoktatása a hidegebb körülményekhez erősítheti alkalmazkodóképességüket. A palántanevelés során alkalmazott megfelelő hőmérséklet-szabályozás, a fokozatos szabadföldi kihelyezés és a kiegyensúlyozott tápanyagellátás mind hozzájárulhat a jobb ellenállósághoz. A modern mezőgazdaságban egyre nagyobb szerepet kapnak a stressztűrő fajták, a precíziós öntözési rendszerek, a talajbiológiai készítmények és a növényi biostimulátorok. Ezek nem helyettesítik a megfelelő termesztéstechnológiát, de segíthetnek abban, hogy a növények hatékonyabban alkalmazkodjanak a változó éghajlati körülményekhez.
