A nyári hónapokban - főleg ebben a kánikulában - a kertészkedők egyik legfontosabb feladata a vízpótlás, ám a gyakorlatban sokan elkövetnek olyan alapvető hibákat, amelyekkel többet ártanak, mint használnak. A hőség és az egyre gyakoribb hőhullámok komoly kihívás elé állítják a házikerti flórát, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy mikor, mennyit és milyen módon juttatunk ki számukra az életet jelentő nedvességből.
A szakértők szerint a legkevésbé ajánlott módszer a napközbeni, tűző napsütésben végzett locsolás. Ennek oka prózai: a hőségben kijuttatott víz jelentős része még azelőtt elpárolog a talaj felszínéről, hogy egyáltalán elérhetné a mélyebben húzódó gyökereket. Ráadásul a felforrósodott levelekre és hajtásokra zúduló hideg kútvíz komoly élettani stresszt okoz a növényeknek. A hirtelen jött hőmérséklet-különbség megzavarja a természetes folyamatokat, miközben a kert tulajdonosa lényegében feleslegesen pazarolja az ivóvízkészletet vagy a drága kútvizet.
Ha a tökéletes időzítést keressük, a szakemberek többsége a kora reggeli órákra voksol. Ekkor a levegő még hűvös, a talaj képes magába szívni a vizet, a felkelő nap melege pedig gyorsan felszárítja a levelekre tapadó cseppeket. Ez kulcsfontosságú, hiszen így drasztikusan lecsökkenthetjük a gombás és bakteriális fertőzések kialakulásának esélyét.
Sokan választják helyette a késő esti locsolást, ami a párolgási veszteség minimalizálása szempontjából ugyan hatékony, de komoly veszélyt is rejt. A növények levelei ugyanis a hűvös éjszaka során órákon át nedvesek maradhatnak, ami valóságos melegágya a különféle makacs növénykórokozók elszaporodásának.
Az Agrárszektor cikkében azt írja, hogy tíz liter víz négyzetméterenként körülbelül tíz centiméter mélységig nedvesíti át a talajt. Míg a gyep számára ez elegendő lehet, addig a lágyszárú évelőknek már jóval mélyebbre hatoló nedvességre van szükségük, a fák gyökerei pedig akár 60-80 centiméteres mélységben is vizet igényelnek. Ezért a fák esetében a lassú, bőséges öntözés sokkal eredményesebb, mint a felszínes permetezés.
Az esőztető öntözési rendszerek ugyan a természetes csapadékot utánozzák, de a használatuk legfeljebb a hajnali órákban indokolt. Napközben sokkal célravezetőbb, ha közvetlenül a növények gyökérzónáját célozzuk meg, hogy a nedvesség pontosan oda jusson, ahol hasznosulni tud. A modern kiskertben a leghatékonyabb, leginkább víztakarékos megoldást a csepegtető rendszerek kiépítése jelenti, amelyek folyamatosan, lassan és célzottan adagolják a vizet.
