Az agrárhatalommá válás terve, ezzel a címmel adták közre Kína 2035-ig szóló agrárstratégiáját. Emellett a kommunista párt és az államtanács húsz éve minden évben kiad egy éves stratégiai iránymutatást is. E tervek szerint az elkövetkező évek a modernizáció időszakai lesznek, cél pedig a nagyhatalommá válás a globális agráriumban. A három pillér, amire építkeznek:
1. Importfüggés csökkentése;
2. Külföldi agrárbefektetések;
3. Az ellátási lánc megerősítése.
Kína önellátásra törekvése élelmiszerekből kiemelt hangsúlyt kap azóta, hogy a vámháborúk, és katonai konfliktusok gyengítik az ellátási láncokat. Korábban is nyilván törekedtek erre, de a Covid óta felértékelődött az önellátás. Kína a világ népességének 22 százalékát táplálja, de csak a szántóföldek 6–8 százalékával rendelkezik határain belül.
A terület bővítése nem lehetséges, sőt, átlagosan egymillió hektár esik ki évente a szennyezettség, vízhiány miatt. Külföldi befolyásának földvásárlásokon keresztül való növelése több évtizedes múltra tekint vissza. Mára mintegy 6,5 millió hektár külföldi terület van a birtokukban és ennek többszöröse befolyásuk alatt (pl. bérlet). A cél a termelt élelmiszer feletti ellenőrzés. A globális földvásárlások mintegy negyedével Kína messze a legnagyobb földvásárló.
De Kína nem csak földet vásárol, hanem:
• kikötőket (pl. Brazília, Peru);
• vasutakat, logisztikai központokat (BRI – „Egy övezet, egy út”);
• feldolgozóipart is.
A cél világos: a termeléstől a szállításon, tároláson keresztül a feldolgozásig teljes kontroll a lánc felett, és nem csak otthon. Politikai és gazdaságpolitikai célok is tetten érhetők agrárstratégiájukban – olvasható az Erste Bank agrárelemzésében.
Kína élelmiszer önellátása jelenleg igen diverzifikált, hullámzó, termékenként nagyon eltérő pályát mutat. Átlagosan mintegy 82 százalékos, és lassan növekvő. 2030-ra 85 százalékosra tervezik emelni.
Alapvetően arról van szó, hogy a jövedelmek növekedése miatt a fogyasztás gyorsabban nő, mint a termelés.
• Gabonafélékből volt már 95 százalékos, de most 90 százalék körüli, és a cél ismét a 95 százalék. Termelésük növekedése hatékonysági alapú. Ugyanakkor stratégiai célokból jelentős importkészleteket is felhalmoznak. A hiedelmekkel ellentétben a genetikailag módosított gabonafélék termelése alacsony arányú, de növekvő. GMO-s termény (szója, kukorica) importból, takarmányozási célkora érkezik hozzájuk.
• Importfüggésük szójából a legmagasabb, 80-85 százalék. Ezen csak kis mértékben tudnak változtatni. A módszer leginkább a Brazíliával kötött államközi szerződés, amelynek az USA vámpolitikája komoly lökést adott tavaly.
• Húsfélékből szintén magas az önellátás szintje (átlagosan 95%). Kína a világ legnagyobb sertéshús-termelője, piaca erős állami készlet- és ciklusszabályozás alatt van, az import inkább ciklikus, nem strukturális. Sertéshúsból 97-98, csirke- és kacsahúsból 100 az önellátás szintje, de takarmányból importfüggők.
• A tej és tejtermék - a szója mellett - a másik termékcsoport, amiből jelentős az importfüggésük, viszont itt a leglátványosabb az önellátás növekedése. A világ legnagyobb intenzív tejtermelő telepeit építették fel az elmúlt mintegy 10 évben. (A világ legnagyobb tejtermelő telepe kínai /Modern Dairy/, 135 ezer állatot számlál! A globális top10-ből 5 kínai.) A kétezres évek elején még magas önellátásuk a kereslet gyors növekedése miatt visszaesett, de ma már dinamikusan nő, a mélypontnak számító 63 százalékról (2020 körül) elérte a 75 százalékot, és emelkedik. Ez fontos üzenet a világ tejtermelőinek, hiszen a kínai import az elmúlt évtizedekben a világpiac fő hajtóerejének számított.
• Zöldség-gyümölcsben az önellátás magas, sok kategóriában világelsők.
Az elmúlt két évtizedben Kína Brazília legnagyobb mezőgazdasági kereskedelmi partnerévé vált, Brazília teljes mezőgazdasági exportjának egyharmadát adva. A legutóbbi vámemelésekkel Brazília várhatóan tovább erősíti kereskedelmi kapcsolatait Kínával. 2024-ben Brazília szójababexportjának 73, a cellulóz 49, a marhahús 46, a gyapot 33, a cukor 29, a sertéshús 19 és a baromfi 11 százaléka került a kínai piacra. Az elmúlt két évtizedben Brazília teljes exportja éves átlagban 6 százalékkal (CAGR) nőtt, míg a Kínába irányuló export lényegesen gyorsabban, 15 százalékkal.
Olvasd el ezt is!
