A termelő szerint a hagyományos diótermő térségekben egymást érték a szélsőségek: Szabolcsban és a Dél-Alföldön fagy, jég és lehűlés vitte el a termést, a Duna–Tisza közén pedig aszály pusztított. A Dunántúlon kedvezőbb volt a helyzet, de ott sem egyértelműen pozitívak a tapasztalatok.
Engelhardt birtokán évekkel ezelőtt kivágták a korán fakadó, érzékeny diófákat, és fagytűrő, később virágzó fajtákra váltottak. Ez most megtérült, így közepes hozamot sikerült elérniük, ám ahogy azt az Agroinformnak elmondta, országosan nagyon gyenge a termés. A legfájóbb pont az aszályos június–július volt, amikor a dió intenzíven növekedne: a csapadékhiány miatt kisebb lett a szemméret, ami összességében jelentősen csökkentette a hozamot.
Átmenőkészlet idén sem volt, a tavalyi termés is idő előtt elfogyott – a termelő szerint karácsonyig sem tart ki a magyar diókészlet, januárra biztosan importra szorul a piac. Hozzátette: idén sok termelő nem eladni, hanem vásárolni jár, hogy legalább a törzsvásárlóikat ki tudják szolgálni. A kereslet pedig óriási: a lovasberényi üzemben napi öt tonna héjas diót dolgoznak fel két műszakban, és így sem tudják tartani a tempót.
A hiányt tovább súlyosbítja, hogy a dióburok-fúrólégy idén is letarolta a házikerteket, így a lakosság is nagy mennyiségben vásárol. A dió ára közben emelkedik: a legtöbb termelő 5000–5500 forint körül adja a dióbelet, Engelhardték 4000–4500 forint között tartják, ám ez is 10–15 százalékos drágulás a tavalyihoz képest. Bár indokolt lenne a nagyobb emelés, a legtöbben nem mernek élni vele.
Olvasd el ezt is!
