A vadgazdálkodási statisztikák egyértelműen jelzik a nyestkutya terjeszkedését. Bár jelenléte még nem látványos, az adatok és a szakértői megfigyelések szerint a faj már képes megtelepedni és szaporodni hazánk területén - írja az Agroinform.
Az első magyarországi nyestkutyát 1943-ban ejtették el, ám ekkor még elszigetelt esetről volt szó. A következő évtizedekben egyre gyakoribbá vált az előfordulása, különösen az ország keleti és északkeleti térségeiben. Az elmúlt évek megfigyelései azonban már nem csupán kóborló egyedekről szólnak: ugyanazon területeken hímeket, nőstényeket és kölyköket is észleltek, ami egyértelműen a szaporodás jele.
Ez azt jelenti, hogy a nyestkutya nem átutazó vendég, hanem potenciálisan állandó szereplővé válhat a hazai élővilágban.
A nyestkutya nemcsak új ragadozóként jelent kihívást, hanem egészségügyi szempontból is kockázatot hordoz. Képes olyan betegségek és paraziták terjesztésére, amelyek más állatfajokra és akár az emberre is veszélyesek lehetnek. Emellett alkalmazkodóképessége és gyors szaporodása miatt az Európai Unió inváziós fajként tartja számon, jelenlétét pedig monitorozni és korlátozni szükséges.
Táplálkozása rendkívül változatos: kisemlősöket, kétéltűeket, rovarokat, madártojásokat, de növényi eredetű táplálékot is fogyaszt. Ez a sokoldalúság egyes esetekben segítheti a túlélését, ugyanakkor veszélyt jelenthet az őshonos és védett fajokra, különösen az érzékenyebb élőhelyeken.
Eközben az utóbbi évtizedekben egy korábban Magyarországról eltűntnek hitt faj, az aranysakál populációjának gyors növekedési üteme figyelhető meg. Mára az ország 86 százalékán megtalálható az aranysakál, a faj átlagos éves gyarapodási üteme eléri a 40 százalékot, így a magyarországi lehet a legnagyobb populáció Európában. Csányi Erika, a Soproni Egyetem PhD-hallgatója kollégáival évek óta kutatja a ragadozó állatot, legutóbbi kutatási eredményeiről itt írtunk.
