Sajátos és gyakori helyzet az alföldi régiókban, hogy egyazon éven belül ugyanazon a területen belvízzel és aszállyal is meg kell küzdeniük a gazdálkodóknak. A nemzetgazdaság ágazatai közül az agrárium különösen kitett az éghajlatváltozás okozta időjárási szélsőségeknek, hiszen a termés mennyiségét és minőségét is közvetlenül befolyásolja a helyi klíma.
Az elmúlt években jelentősen nőtt az aszály- és a hőségnapok számának emelkedése miatti termésveszteség, ugyanakkor jelentős mértékben csökkent a termésbiztonság. A gyakori és elhúzódó aszályok, a hirtelen lezúduló sok csapadék, máskor annak hiánya, a tenyészidőszak hőösszege és lerövidülése a mezőgazdaság számára új keretfeltételeket szab. A krónikus vízhiány kompenzálására a jövőben már nem lesz elég a jó talajművelési gyakorlat. Ezért a megváltozott klimatikus viszonyokhoz igazodó növényi genotípus-használat, a területi vízmegtartás és a komplex öntözésfejlesztés prioritást kell, hogy élvezzenek.
„Az Alföld kiszáradása sokrétű probléma, amit nem lehet csupán a klímaváltozással magyarázni” – mutatott rá Tamás János, a Debreceni Egyetem professzora. „Az aszály formái – meteorológiai, hidrológiai, mezőgazdasági – mind jelen vannak, és ezek gazdasági-társadalmi következményekkel is járnak. Kevesebb a nedvesség a talajban, csökken a légköri páratartalom, apadnak a felszíni és a felszín alatti vizek.”
Fontos különbséget tett a szakértő aszály és vízhiány között. Az előbbi természetes jelenség, míg az utóbbi gyakran az emberi beavatkozás következménye: például, ha vízigényes növényeket termesztenek gyenge vízmegtartó képességű területen. Például a nyírségi homok sokkal kevésbé tartja meg a vizet, mint a hajdúsági lösz.
Reagálnak a növények is: egyre északabbra tolódik a kukoricatermesztés, és a kiskertekben megjelent többek közt a füge, a gránátalma. A professzor szerint a víztározók építése nemcsak lehetőség, hanem szükségszerűség, víz nélkül ugyanis nincs élelem, nincs élhető vidék. Az árvizek és záporok vizét nem engedhetjük tovább kontroll nélkül elfolyni. Ahol lehet, tárolni kell.
Ehhez azonban nemcsak infrastruktúra, hanem szemléletváltás is kell. Az EU-s irányelvek is az integrált vízgyűjtős gazdálkodás felé mutatnak, amely minden típusú víz – csapadék, felszíni és felszín alatti – együttes kezelését írja elő. Hajdú-Bihar térsége kedvező helyzetben van, hiszen a TIKEVIR-rendszer (Tisza-Körös-völgyi Együttműködő Vízgazdálkodási Rendszer) révén rendelkezésre áll egy olyan csatornahálózat, amely lehetőséget adhat az öntözés fejlesztésére.
Az éghajlatváltozás következményeinek a szabadtéri turizmus válfajai is legalább annyira kitettek, mint a gazdálkodók. A természeti értékeket bemutató turisztikai desztinációk esetén komoly problémát jelent a természeti értékek klímafüggő sérülékenysége.
Az ökoturizmusnak hosszabb távon várhatóan kevesebb bemutatható természeti értékkel és több időjárási szélsőséggel kell számolnia. A szabadtéri aktív turisztikai lehetőségeket – sportturizmust, vízi és horgászturizmust, rendezvény- és gasztroturizmust – akadályozhatják a kedvezőtlen időjárási körülmények.
A teljes cikk a Haszon Agrár magazin decemberi számában olvasható.
Olvasd el ezt is!
