A tuja érzékeny - és hazánkban igen népszerű - növény, különös gondoskodást igényel. A forgalmas utak közelsége, a rossz minőségű talaj, a vízhiány vagy a túlzott napsütés mind-mind gyengíthetik. Ha pedig legyengül, könnyebben támadják meg a kórokozók és kártevők - az Agroinform összegyűjtötte a tujákra leselkedő veszélyeket és a potenciális védekezési lehetőségeket.
 

Gombák, molyok, de a borókaszú is támadja

A leggyakoribb betegségek közé tartozik a didimaszcellás pikkelylevél barnulás, amely leginkább a nyugati és az óriás tuját sújtja. A betegség tavasszal támad, és gyorsan pusztítja a hajtásokat – kizárólag metszéssel és növényvédő szerekkel védekezhetünk ellene.

Legalább ilyen veszélyes a kabatíniás hajtáspusztulás, amely a kalcium- és magnéziumhiányos talajokon gyakoribb. Ez tulajdonképpen egy gomba, ami sérüléseken keresztül jut be a növénybe, így a megelőzéshez elengedhetetlen a megfelelő sebkezelés. A pesztalóciopsziszos ágelhalás ellen a növények jó kondícióban tartása, rendszeres tápanyag-utánpótlással és metszéssel tehetünk sokat.

A rovarok sem kímélik a tuját: a tujafúró aranymoly apró, de komoly károkat okoz a hajtásokban, lárvái nyáron kezdik meg a pusztítást. A tuja-teknőspajzstetű és a levéltetvek mézharmatot ürítenek, ami korompenészt idéz elő – ez csökkenti a fotoszintézis és a növekedés ütemét is. A borókaszú a gyenge vagy az aszályos időszaktól sínylődő növényeket támadja, és a belső szöveteket pusztítja.
 

Enyhén savanyú talajra és lemosó permetezésre vágyik

Ültetéskor mindenképp érdemes humuszban gazdag, enyhén savanyú talajt biztosítani a tujáknak, rendszeresen öntözni őket, és pótolni a tápanyagot, valamint mindig időben metszeni – de nem a nyári hőségben - írtuk tuja gondozásáról korábban.

A helytelen tartási körülmények is előidézhetik a száradást, barnulást. A tuják nem szeretik a túl száraz, napos helyeket, és a rossz minőségű talajban sem fejlődnek megfelelően. A túl sok árnyék, vagy éppen a pangó víz is hozzájárulhat a problémákhoz.

A tujáknak ideális helye a kertben napos vagy félárnyékos területen van, tápanyagban gazdag, enyhén savanyú talajban. A rendszeres metszés és a lemosó permetezés, különösen tavasszal és ősszel segít megelőzni a betegségeket. Ha észleljük a száradást, érdemes a fertőzött részeket azonnal eltávolítani.