Biztonságban az online térben? Ez nem csak technikai kérdése!

Nem véletlenül hangsúlyozza az ipar évek óta az erős jelszavak és többfaktoros autentikáció fontosságát, a szülői felügyelet applikációk előnyeit, a közösségi média platformok veszélyeit, a személyes adataink védelmének komolyanvételét...De még ha ezeket a lépéseket a nagy könyv szerint tesszük is meg, sajnos akkor is megtörténhet a baj. Az a jó hír, hogy még ezeken túl is tovább minimalizálható a támadási felület. Például kevesebb online töltött idővel.

Minél kevesebbet töltünk online, annál kevesebb információ keletkezik rólunk a neten és annál kevesebb is használható fel ellenünk. És akkor még nem beszéltünk az internet mentális egészségre gyakorolt hatásáról, a képernyőfüggőségről, a túlzásba vitt netezés fizikai lecsapódásáról (látásproblémák, gerincfájdalmak stb.).

Nem könnyű felnyitni a fiatalok szemét egy "ingerszegényebb" életforma csodáira. Ahhoz, hogy ezt könnyebben vegyük, meg kell értsük az agyunk működését. Több kutatás is készült már a gyermekek online jelenléte kapcsán, és nagyjából mind bemutatja, hogy azért szeretnek netezni a fiatalok - lesarkítva -, mert gyors és érdekes. Hallhattuk már, hogy a konstans feed-pörgetés és még a csetelés is dopamint termel az agyunkban.Minél több tartalmat fogyasztunk, annál inkább érezzük azt, hogy "többre van szükségünk". Ez valójában nem igaz, de mint minden ingert és vágyat, ezt is próbálja a szervezetünk kielégíteni. Így születik meg a képernyőfüggőség. Minden applikáció, játék úgy van ma már kitalálva, hogy az a lehető legrövidebb idő alatt a legtöbb számunkra látszólag megfelelő ingerrel szolgáljon. Brutális csapda.

Hogyan léptessük ki ebből a gyerekeinket? Létezik a dopamin-detox “mozgalom”, ami kapcsán felfedezhetjük, hogy ha ténylegesen letesszük a telefont és a való világra fókuszálunk huzamosabb ideig, akkor ez az ingerigény csökkenthető és akár teljesen meg is szüntethető az online platformokra nézve. A dopamin-detox nem egy konkrét orvosi módszer, hanem inkább egy átmeneti tudatos visszavonulás az állandó digitális ingerektől, hogy az agyunk újra érzékelni tudja a valódi élmények örömét. Már egyetlen digitáliseszköz-mentes nap is érezhető változást hozhat, de az igazi eredményért érdemes vagy hosszabb ideig, vagy rendszeresen, például hétvégente megcsinálni.

Minél kisebb egy gyermek, aki belekeveredik az online játékokba vagy éppen a közösségi médiába, annál ragadósabb ez az érzés számára és annál nehezebb lesz őt (sajnos szó szerint) leszoktatni az okoseszközökről. Ezért is fontos, hogy komolyan vegyük a korhatári ajánlásokat! Az a legjobb, ha azon túl is felmérjük saját gyermekünket és a számára legmegfelelőbb időben engedjük őt az internethez. Ez a megfelelő idő pedig nem más, mint amikor már érti mi zajlik a neten; tudja, hogy találkozhat veszélyekkel ott; fel tudja mérni, hogy milyen oldalakra ne menjen, milyen linkekre ne kattintson és képes szólni, amint valami gond történik. Ehhez folyamatos edukációra és ítélkezésmentes kommunikációra van szüksége tőled, a szülőjétől.

Ha túlzásba estünk, ha nem, érdemes néha hátralépni kettőt és jobban megfigyelni az életet, megtalálni benne minden szépet és jót. Mindenféle cliché nélkül, mindig tudunk találni valami apróságot, ami jó érzéssel tölthet el minket. Ezt a fajta tudatos jelenlétet kell megtanítani a gyerekeknek, saját szintjükön. Számtalan játékos feladat van a jó dolgok felfedezésére a kisebbek számára. Tinikkel, fiatalokkal egy mély beszélgetés és reflektálás lehet a módszer.A tudatos jelenlétben pedig megismerhetjük gyermekünket, felfedezhetjük mit szeret igazán, miben érzi jól magát, mire vágyik, és onnan már megkaptuk a kézikönyvet.

Néhány kérdés, amellyel könnyebben ehhez az információhoz juthatunk:

Óvodás korosztály:

• Ha lenne egy saját boltod, mit árulnál benne?

• Ha bármilyen állat lehetnél egy napra, melyik lennél, és mit csinálnál?

• Milyen lenne a legszuperebb játszótér számodra?

• Mit szeretsz a legjobban csinálni a természetben?

• Ha lenne egy varázspálcád, mit varázsolnál vele először?

• Hol van a világ legjobb búvóhelye szerinted?

• Ha lenne egy saját meseországod, mi lenne a neve és kik laknának benne?

Alsós korosztály:

• Ha egy napra te lehetnél a világ főnöke, mit tennél?

• Mi volt a legizgalmasabb dolog, amit valaha megtapasztaltál?

• Képzeld el, hogy egy titkos társaságot indítasz. Miről szólna és kiket hívnál meg?

• Ha saját könyvet írnál, miről szólna?

• Milyen lenne a tökéletes szünet az iskolában?

• Mi az, amit szeretsz felfedezni vagy megtanulni akkor is, ha nem mondja senki?

Felsős korosztály:

• Milyen dologban szeretnél igazán jó lenni, és miért?

• Ha csinálhatnál egy saját előadást, miről szólna, és hogyan mutatnád be?

• Milyen kalandot élnél át legszívesebben a barátaiddal?

• Ha megtervezhetnél egy hétvégét képernyők nélkül, mit csinálnál?

• Ha egy időgépet építhetnél, melyik korszakba mennél és mit csinálnál ott?

• Melyik családi élmény volt annyira jó, hogy szívesen újra átélnéd?

• Melyik barátoddal töltenél több időt, ha tehetnéd?

Tinédzsereknek:

• Ha nem lenne semmi elvárás, mivel foglalkoznál szívesen?

• Mit jelent neked az, hogy valami „érdekes”? Mi az, ami igazán megfog?

• Ha egy hétre elutazhatnál valahová teljesen offline, hova mennél és miért?

• Milyen kérdések kavarognak a fejedben, amit még sosem tettél fel senkinek, de sokszor gondolsz rájuk?

• Melyik érzés vagy élmény kapcsol ki legjobban a világból?

• Mit tanítanál meg szívesen másoknak, ha lenne egy saját workshopod?

• Ha áthívhatnád néhány barátodat a hétvégére, kit hívnál át?

Ezek a kérdések magukban foglalnak olyan izgalmakat és érzéseket, amiket a való élethez tudnak kapcsolni a gyerekek. Ha egy picit felfedezzük a személyüket, könnyebb lesz programokat és internet-alternatívákat kitalálni. Nem kell arról szólnia ennek az átállásnak, hogy minden nap valami nagy kalandba vágjunk. Sőt... minél egyszerűbb dolgokban gondolkozunk, annál hatásosabb lesz az eredmény. Azt viszont tudni kell, hogy időt és energiát igényel a folyamat. Lehet, hogy el kell menni csavarogni, sétálni, biciklizni, játszóterezni, elő kell venni egy kártyajátékot vagy segíteni kell a kicsiknek újdonsült kedvenc projektjeikben.

Bármennyi inger talál be minket a neten, a végén a leggyakrabban csak leterheltnek, letörtnek vagy egyenesen szomorúnak érezzük magunkat. Onnan, hogy kinyitjuk az életet és rávilágítunk mennyi szuper programot lehet csinálni, akár otthon, akár a természetben, akár társasággal, a gyerekek hamar meg fogják tapasztalni, milyen felemelőek a napok és mennyivel jobb választás ez.

Mint minden fejlődést, ezt sem egy egyenes görbén lehetne leírni. Ne ess kétségbe, ha néha többször veszi elő majd a telefonját. Ott lesznek az esős, borús napok... mi is gyakran csak filmezni szeretnénk olyankor. Vagy amikor valami nagy dolog zajlik a társaik között, biztosan a csetre fog ragadni. Nem baj. A lényeg az, hogy újra és újra emeljük fel a fejét és mutassunk rá a valóságra is és a lehetőségeire. Ha ezt kellő türelemmel, jókedvvel tesszük, egy idő után átveszik az attitűdöt és maguktól fogják igényelni.