„Eger kivételes adottságú borvidék” – mondja Soltész Gergő, akivel a borvidék helyzetéről, a turizmus átalakulásáról és a vendéglátás szerepéről beszélgettünk. A szakember az Ostoros Családi Pincészet tulajdonos-vezetője – ez az egri borvidék legnagyobb mennyiséget palackozó borászata –, emellett a Soltész prémium bormárkával is jelen van a piacon, és nemrég éttermet is nyitott Soltész SIGNO Bistro & Bar néven.
Tapasztalata egyszerre szól a borról, a piacról és a vendégről, és arról, hogy ma már egyik sem működik a másik nélkül.
Nem elég a múlt
Eger továbbra is az egyik legismertebb magyar borvidék, szinte minden hazai és külföldi borkedvelő számára beazonosítható. A város turisztikai vonzereje is stabil: minden évben a legnépszerűbb vidéki úti célok között szerepel.
Ez a pozíció azonban – ahogy Soltész fogalmaz – könnyen elkényelmesíthet.
„A ‘megy minden magától’ gondolat nem szabad, hogy elkényelmesítse a borászatokat vagy akár a városvezetést.” Szerinte minden évben újra meg kell dolgozni a vendégek bizalmáért: programokkal, gasztronómiai élményekkel és következetes marketinggel.
Ha ez elmarad, a vendégek egyszerűen más desztinációk felé fordulnak.
A bor csak a belépési pont
A borturizmus egyik legnagyobb félreértése, hogy a bor önmagában elegendő vonzerő. Valójában inkább belépési pont.
„Az egri bor önmagában is vonzerőt jelent, de szükség van kiegészítő attrakciókra.”
Ilyenek a borvidéki rendezvények, gasztronómiai események vagy éppen azok az élmények, amelyek komplexebbé teszik az itt töltött időt.
Egerben ennek vannak működő elemei: a szüreti programok, az Egri Borünnep vagy a Szépasszony-völgy továbbra is fontos turisztikai húzóerő. De a mai vendég már nem egyetlen élményért utazik.
„Minél sokrétűbb az élmény, annál maradandóbb.”
A pénz a minőséggel jön
A minőségi borfogyasztás és a magasabb költésű turizmus között Soltész szerint egyértelmű az összefüggés. A kérdés az, hogyan lehet ezt a réteget megszólítani.
„Az egyik legfontosabb feladat, hogy a magasabb vásárlóerővel rendelkező turistákat még nagyobb számban idecsábítsuk.”
Ehhez azonban nem elég a bor. Szerinte egy „élő”, trendi városra van szükség. Friss programokra, új attrakciókra és fejlesztésekre. Emellett kulcskérdés a szálláshelyek minősége is.
Úgy látja, Eger egyik strukturális problémája éppen a magas színvonalú szállodai infrastruktúra hiánya. Ez visszatartja a prémium vendégkör egy részét, még akkor is, ha egyébként a bor és a gasztronómia adott.
Verseny van, és egyre erősebb
Eger ma már nemcsak más borvidékekkel versenyez, hanem minden olyan helyszínnel, amely élményt kínál a Balatontól a külföldi városokig.
Ebben a versenyben a különálló szereplők önmagukban kevesek.
„Szorosabb együttműködés kell a borászatok között.” Ide tartozik a közös marketing és az egységesebb fellépés is. Soltész szerint dedikált forrásokra és tudatosabb borvidéki stratégiára lenne szükség.
Amikor a borászat éttermet nyit
A bor és a vendéglátás összekapcsolása számára nem elméleti kérdés.
A Soltész borok néhány éve jelentek meg a piacon, és a visszajelzések pozitívak voltak. Egy piackutatás azonban egyértelművé tette: egy új bormárka kipróbálásában kulcsszerepe van a személyes élménynek.
„A baráti ajánlás és a kóstolás a legerősebb belépési pont.”
Ez vezetett az étterem megnyitásához is. A cél az volt, hogy a vendégek ne csak megkóstolják a borokat, hanem étellel együtt, kontextusban élhessék meg azokat.
A döntés mögött volt egy személyes élmény is: korábban egy vezető egri étteremben, - ahova gyakran szerveztem üzleti tárgyalásokat - nem került fel a borlapra borunk, pedig több nemzetközileg elismert igazán kiváló tételből is választhattak volna.
„Nekem fontos, hogy a saját boraikkal kínálhassam meg a vendégeimet. Arra jutottunk, hogy nyitunk egy éttermet, ahol biztosan vannak ilyenek.” – majd hozzáteszi: „Ez egy kicsit az az eset, hogy lett egy tehenünk, pedig csak tejet szerettünk volna.”
Változnak a borfogyasztási szokások
A vendégek borfogyasztása is átalakulóban van. Soltész szerint nem „vagy-vagy” helyzet: egyszerre csökken a mennyiség és változik a fogyasztási struktúra.
„A kérdés sokszor az, hogy nem tud vagy nem akar annyit költeni a vendég.” Erre válaszul tudatos árstratégiát vezettek be az étteremben. A borokat a megszokott éttermi árszintnél 25–30 százalékkal alacsonyabban kínálják.
„A cél, hogy ne luxusfogyasztás legyen bort kérni, hanem természetes része az étkezésnek.”
Lehet prémium jövő, de nem magától
Soltész szerint Eger előtt valós lehetőség áll, hogy a prémium gasztro- és borturizmus egyik hazai központja legyen. Az alapok adottak.
De ez nem fog magától megtörténni.
A borvidék jövője azon múlik, hogy a szereplők képesek-e együtt gondolkodni, fejleszteni és tudatosan építkezni. Hogy a bor mellé élményt, a hagyomány mellé pedig mai, releváns tartalmat tudnak-e tenni.
Mert ahogy ő fogalmaz: „Ma már nem elég jónak lenni. Láthatónak, kívánatosnak és átélhetőnek kell lenni.”
