A szabályozás szerint alapvetően az a fél köteles a kerítés létesítésére és fenntartására, akinek az út felől nézve a telek jobb oldalán húzódik a határvonal. Ez azonban nem minden esetben ad egyértelmű választ, hiszen a gyakorlatban sokszor közös megegyezés, régi szokás vagy éppen dokumentálatlan megállapodás határozza meg a kialakult állapotot - derül ki a Hóvége.hu összeállításából.
A problémák jellemzően akkor kezdődnek, amikor felújításra, áthelyezésre vagy bontásra kerül sor. Ilyenkor kulcskérdés, hogy a kerítés pontosan a telekhatáron áll-e, illetve hogy ki finanszírozta eredetileg az építését. Ha a kerítés közös használatú, a költségek és a karbantartás is megosztható, ám ennek hiányában komoly viták alakulhatnak ki.
Fontos tudni, hogy a 2013. évi CLXXIV. törvény a szomszédjogok és a tulajdonjog korlátainak különös szabályairól rögzíti az alapokat: a szomszédos ingatlanok elválasztására szolgáló kerítés, mezsgye vagy növény használatára az ingatlanok tulajdonosai közösen jogosultak. Az elválasztó fenntartásával járó költségek – legyen ez kerítés vagy sövény – olyan arányban terhelik az ingatlanok tulajdonosait, amilyen arányban őket jogszabály vagy megállapodásuk annak létesítésére kötelezi.
A helyi építési szabályzatnak kell rendelkeznie a kerítés kialakításának módjáról és legnagyobb magasságáról. A közterületi határvonalon álló kerítésnek teljes egészében a saját telken kell állnia, és a kerítés kapuja a közterületre kifelé nem nyílhat. A kerítést a tulajdonosnak kell rendben tartani a településképhez illeszkedően. Az ingatlan előtti járdaszakasz tisztántartása is a tulajdonos feladata, vagy ha nincs járda, akkor kerítéstől mért 1 méter széles közterületi területsáv rendbentartásáról is neki kell gondoskodnia.
A helyi építési szabályzat (HÉSZ) az önkormányzat kikötéseit tartalmazza. Ha a HÉSZ-ben nincs külön szabály valamire, akkor az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (OTÉK) lehet irányadó.
Szakértők szerint a konfliktusok megelőzésének legjobb módja a pontos telekhatár ismerete, szükség esetén földmérő bevonása, valamint az írásos megállapodás a szomszédok között. Egy eleinte apróságnak tűnő kérdés utóbb ugyanis könnyen hosszan elhúzódó jogvitává fajulhat.
A telekhatárra ültetett növényekből könnyen lehet birtokháborítás, ami akár bírósági ügyig is fajulhat. Egyre több konfliktust szít például a szomszédok között egy egzotikus dísznövény: a bambusz. Látványos és gyorsan növő fajta, gyökérzete pedig rendkívül agresszíven terjed – és ha átlépi a telekhatárt, nemcsak a virágágyásokat dúlhatja fel, de jogi következményeket is magával hozhat. A 282/2024. (IX. 30.) kormányrendelet értelmében ugyanis a növénytulajdonos felelős az általa ültetett növények által okozott károkért.
A károsult jegyzői eljárást kezdeményezhet, vagy peres útra léphet – utóbbi akkor indokolt, ha az ügy több mint egy éve fennáll, vagy a károkozás jelentős. A Polgári Törvénykönyv alapján ugyanis a szomszéd „szükségtelen zavarása” jogellenes magatartás.
A tanulság egyértelmű: kertészkedés előtt tájékozódni kell – nemcsak botanikai, de jogi szempontból is. Egy rosszul megválasztott növény ugyanis évekre megmérgezheti a jó szomszédi viszonyt.
