„Krasznahorkai László a Kafkától Thomas Bernhardig nyúló, az abszurdizmus és a groteszk túlzás által jellemzett közép-európai hagyomány nagyszerű epikus írója. De több is rejlik benne: keleti hatások is megmutatkoznak műveiben, amelyek hangvétele szemlélődőbb, finoman hangolt” – méltatta közleményében a Svéd Akadémia.
A 71 éves magyar író a díjjal 11 millió svéd koronát (mintegy 388 millió forintot) kap. A kitüntetést hagyományosan december 10-én, Alfred Nobel halálának évfordulóján adják át Stockholmban.
Krasznahorkai László 1954-ben született Gyulán. A Szegedi Tudományegyetemen és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanult magyar és német irodalmat. Első regénye, a Sátántangó (1985) azonnal kultikus státuszt vívott ki magának, és Tarr Béla 1994-es, monumentális filmadaptációja világszerte ismertté tette a szerző nevét.
Krasznahorkai életművét a hosszú, áradó mondatok, a világvégi tájak és az emberi lét határhelyzeteinek filozofikus vizsgálata jellemzi. Kiemelkedő művei között szerepel a Az ellenállás melankóliája (1989), a Háború és háború (1999), a Seiobo járt odalent (2008), valamint a Báró Wenckheim hazatér (2016), amelyért megkapta a Nemzetközi Man Booker-díjat is.
Az író gyakran dolgozott együtt Tarr Bélával (Sátántangó, Werckmeister harmóniák), valamint Mártáffy Miklóssal és Max Neumann német képzőművésszel. Műveiben különleges szerepet kap a keleti gondolkodás, a vallási szemlélődés és az európai civilizáció hanyatlásának motívuma.
Krasznahorkai László több évtizede nemzetközileg elismert szerző, művei számos nyelven megjelentek, és az angolszász kritika gyakran említi őt a „legnagyobb élő magyar íróként”.
Krasznahorkai László Kertész Imre után a második magyar író, aki megkapta az irodalmi Nobel-díjat. Kertész 2002-ben részesült az elismerésben, „az egyéni sors tapasztalatának megőrzéséért a történelem barbár önkényével szemben”.
Olvasd el ezt is!
