2024-ben az EU teljes termékenységi rátája nőnként 1,34 élveszületés volt, ami a 2001-ben elindított EU-s adatsor óta a legalacsonyabb érték.
Az elmúlt 20 évben a termékenységi ráta folyamatosan a 2,10-es természetes pótlási ráta alatt maradt, és 1,34 és 1,57 élveszületés között ingadozott.
Az adatokkal rendelkező 1 165 uniós régió közül 439 régióban (37,7%) az EU-átlag alatti teljes termékenységi arányt regisztráltak 2024-ben, 714 régióban (61,3%) az EU-átlag feletti arányt, míg 12 régióban az EU-átlagot elérő értéket.
Legalább 1,75 élveszületés/nő arányt figyeltek meg 14 régióban Bulgáriában és Franciaországban egyaránt, 6 régióban Németországban, 3 régióban Szlovéniában, 2 régióban Magyarországon (Észak-Magyarország és Észak Alföld), Hollandiában és Romániában, valamint egy-egy régióban Írországban, Görögországban, Horvátországban és Szlovákiában.
Ezzel szemben a teljes termékenységi arány különösen alacsony volt Spanyolországban (főként az északnyugati régiókban és egyes szigeti régiókban) és Olaszország nagy részén (főként Szardínián). A legalacsonyabb arányokat – 1,00 élveszületés alatt egy nőre vetítve – 16 spanyol régióban, 7 lengyel régióban, 5 olasz régióban, 3 görög régióban, valamint 2-2 régióban Németországban és Litvániában figyelték meg - írja az Eurostat saját adatai alapján.
Nem segíti a születésszám növelését, hogy az álláspiacon érezhető hátrányt jelent a szüléssel és a gyermekneveléssel a munkából kiesett idő.
Hogyan alakul a gyereket vállaló anyák bére a gyerekvállalás körüli években azokhoz a hasonló nőkhöz képest, akiknek nem született gyerekük? A gyerekvállalás első évében a munkajövedelem gyakorlatilag nullára csökken, és még három évvel később is feleannyit keresnek a gyereket vállaló nők - állapítják meg a kutatók a Telexen közzétett összefoglalójukban.
Az anyáknak még hat évvel a szülés után is 31 százalékkal alacsonyabb a munkajövedelmük, és 32 százalékkal kisebb a foglalkoztatási esélyük, mint a gyermekteleneknek. A visszatérők kevesebb órát dolgoznak (átlagosan –7 százalék), és az órabérük is alacsonyabb (–12 százalék) ahhoz képest, mintha nem szültek volna.
A kereseti visszaesés három csatornán keresztül jelentkezik. Egyrészt sokan nem térnek vissza a munkaerőpiacra még évekkel a gyerekvállalás után sem (persze ennek lehet oka további gyerekek születése). Másrészt, akik visszatérnek, nagyobb eséllyel dolgoznak részmunkaidőben. Harmadrészt, a dolgozó anyák órabére is alacsonyabb, mint amennyi gyerekvállalás nélkül várható lenne. Ez azt jelenti, hogy nem pusztán „időt veszítenek” az anyák, hanem rosszabb feltételekkel is kerülnek vissza a munkába.
A kutatás egyik legfontosabb üzenete, hogy az anyasággal járó kereseti hátrány hozzájárul a nők és férfiak közötti bérszakadékhoz, növeli a gazdasági kiszolgáltatottságot, és hosszú távon hat a nyugdíjakra, megtakarításokra és karrierlehetőségekre is. Mindez nemcsak egyéni döntések következménye, hanem rendszerszintű ösztönzőké és korlátoké. A magyar családpolitika célja egyértelműen a gyerekvállalás támogatása. Ez a kutatás azonban arra figyelmeztet:
Ha a támogatási rendszer tartósan leválasztja az anyákat a munkaerőpiacról, annak hosszú távú ára van – elsősorban a nők számára. Boza István és Szabó-Morvai Ágnes kutatása részletesebben itt olvasható.
