A cél nem az volt, hogy egy új helyet hozzanak létre Kádár néven, hanem hogy magát az eredeti étkezdét élesszék újjá. Noha a konyhát és a gépészetet teljesen át kellett alakítani, a mosdókat korszerűsítették, és még a szomszédos lakást is megvásárolták, hogy elegendő hely álljon rendelkezésre az étkezde számára, minden más tekintetben megtartották az eredeti designt.
Bár Gerendai Károly maga nem tartozott a törzsvendégek közé, személyesen is kötődött a helyhez: „A baráti társaságomban vita volt, hogy a Fülemüle vagy a Kádár sóletje a jobb. Én inkább a Fülemülére szavaztam, ezért többen próbáltak meggyőzni, hogy kóstoljam meg a Kádárét is. Így jártam ide többször, és láttam, hogy milyen komoly rajongótábora van. A projekt kapcsán az elmúlt két évben számtalan törzsvendéggel beszélgettem, akik egyértelművé tették: számukra a Kádár nemcsak egy közkedvelt kifőzde volt, hanem az identitásuk része.”
A receptek sokszor hiányosak voltak, ezért a régi törzsvendégek emlékeire is támaszkodtak. „A régi receptúrákban le volt írva, hogy egy kanál cukor, de az már nem, hogy kávés, teás vagy evőkanál. Miközben ez nagyon nem mindegy. Az alapanyagok egy része már nem is beszerezhető, a régi tűzhelyek sem ugyanúgy működtek. Ezért hívtuk segítségül a vendégek emlékeit, hogy a lehető leghitelesebben rekonstruáljuk az ízeket.”
Az induló kínálat szinte ugyanaz lesz, amellyel a Kádár egykor búcsúzott. A menü azonban folyamatosan bővül majd, sorban visszahozva a klasszikus napi ajánlatokat. Rövidesen az elviteles rendszer is visszatér, később akár házhozszállítással is lehet majd rendelni.
Kezdetben csak ebédidőben nyitnak, később reggelivel és vacsorával is várják a vendégeket. „A reggeli nem francia croque monsieur lesz, hanem klasszikus magyar reggeli: bundás kenyér, kolbászos tojás vagy főtt virsli. Az esti kínálat pedig ugyanaz lesz, mint az ebéd: ezek az ételek vacsorára is jól esnek.”
