Mirjam munkáján keresztül számtalan náció üzleti kultúrájába belelát, és igyekszik ezt a tapasztalást saját vállalkozásában is hasznosítani. Német precizitás, olasz kreativitás és a hagyományok tisztelete, erre lenne szükséges a hazai családi vállalkozásoknak is – fogalmazhatnánk meg röviden, de ennél többről van szó. Kertész Mirjam az interjúban arról mesél, mit lesett el a nemzetközi projektekben, amiket részt vettek, milyen trendek vannak jelen a szektorban, ahol tevékenykedik, és mi az, ami itthon esetleg az üzleti kultúrában zavarja.
Nagyon sok német és olasz partneretek van. A márkák, amiket képviseltek sokszor családi vállalkozások. Mit lehet szerinted a német, illetve az olasz családi vállalkozásoktól megtanulni?
Mindkettő nációtól van mit tanulnunk, még ha alapvetően másként is működnek a kulturális különbségek miatt.
Köztudott, hogy a németek fantasztikus szervezők, logikusan gondolkodnak, és igazi mesterei a folyamatok optimalizálásának. Az olaszok ezzel szemben világhírűek a jó ízlésükről, találékonyságukról és kreativitásukról. Ők azonban néha túlzottan is elvesznek a külcsínben: számukra sokszor fontosabb az utolsó designfotel egy lobbyban, mint a pontosan betartott szállítási határidő.
Ha leegyszerűsítjük: a német cégek olyanok, mint a szorgalmas hangyák, akik válság vagy Covid idején is gyűjtögetnek és építkeznek. Az olaszok inkább a tücskökre hasonlítanak: gyönyörűen muzsikálnak, de elsősorban élvezik az életet és a mának élnek. (Tisztelet a kivételnek – számos olyan észak-olasz sikercéggel találkoztam, amelyek bőven leköröznek jó néhány észak-európai vállalkozást is.)
Egy további nagy különbséget az utódlásban látok. Az olaszoknál több évszázados hagyománya van a családi vállalkozások továbböröklésének: a gyermekek már születésüktől kezdve arra hivatottak, hogy kitanulják a szakmát és továbbvigyék a hagyományokat. A németek ezzel szemben inkább nagyvállalati struktúrákban gondolkodnak. Számos ma híres márkájuk alapítványi formában működik, amelynek alapszabálya tiltja a cég elidegenítését, a dolgozók elbocsátását vagy a vagyon elherdálását. Így működik például a Bosch, a Miele vagy a mi Meiko partnerünk is.
Úgy tűnik, mintha ők nagyobb felelősséget éreznének a közvetlen közösségük iránt.
Olasz nevelőapukád volt, olasz férjed van, és tele van a cég olyan márkákkal, amik olaszok. Mit tudnak szerinted ők, amit érdemes beilleszteni a napi működésünkbe, legyen szó a professzionális identitásunkról vagy akár a vállalati kultúráról?
Az olaszok szó szerint anyatejjel szívják magukba a stílust és a designt – mintha genetikailag lennének kódolva rá. Olyan természetességgel tudnak jól öltözködni, egy lezser sálat megkötni vagy a legextrább szemüvegben egyszerűen csak létezni, amit mi el sem tudunk tőlük tanulni. Annyi szépség veszi körül az olasz kisgyerekeket az otthonokban és a városokban, hogy számukra teljesen természetessé válik a harmónia, a színek és a stílus. Ez pedig kihat egész életükre és a munkásságukra is.
Az olaszok emellett fantasztikusak a személyes kapcsolatok ápolásában. Náluk egy üzleti partner nem idegen, hanem szinte összenő a vállalattal, és már-már baráttá válik. Az olasz mindennapi üzleti életben – a felgyorsult világunk ellenére – még mindig nagy szerepe van a „small talk”-nak vagy egy kis pletykálkodásnak. Ezt lehet szeretni vagy elutasítani, de megszüntetni nem lehet.
Emlékszem, sírni tudtam volna, amikor az olasz férjem az olasz szállodánk felújítása alatt bement egy boltba, és húsz percig beszélt a semmiről, majd előzetes ajánlat nélkül szóban lerendelte az árut. Mindig megkérdeztem tőle: „Nem kérsz ajánlatot? Nem hasonlítod össze az árakat? Nem versenyezteted meg?” A válasz mindig ugyanaz volt: „Minek? Tudom, hogy jól dolgozik, és nem fog átverni.” „Ezt honnan tudod?” – kérdeztem. „Mert nem teheti meg. Mindenki ismeri, és korrektül fog elszámolni.”
Talán éppen a családi tradíciók továbbvitele alakította ki azt a mentalitást, hogy nemcsak a saját hírnevükkel játszanak, hanem minden egyes felmenőjükre rossz fényt vetne, ha nem a tudásuk legjavát nyújtanák.
Kínai gyáraknak szállítotok menzai megoldásokat - mit vártak el tőletek? Mi a nehéz ezekben az ügyfelekben? Mit lehet tőlük megtanulni?
Rögtön az egyik legnagyobb kínai beruházás kellős közepébe csöppentünk: a debreceni CATL gyárnál. Mi, akik a „menzát gépesítjük”, mindenhol kiemelt figyelmet kapunk, hiszen amíg nincs konyha, addig az ott dolgozók nem tudnak étkezni. A város szélén épülő zöldmezős ipartelepeken nincs semmi a környéken, így nem egyszerű a napi étkezést megoldani – sem a gyári munkásoknak, sem a top managementnek.
A kínaiak erősen kacsintanak a német minőség és technológia felé. Ez imponál nekik, nagyon tetszik – mi pedig a BMW gyár kivitelezéséből érkeztünk ide át. Ugyanakkor ők mindent sokkal költséghatékonyabban szeretnének megoldani. Gyáraik és a munkavállalói létszám olyan emberfeletti méreteket öltenek, hogy az már önmagában lenyűgöző.
A kulturális és nyelvi különbségek miatt kezdetben bizalmatlanok, de a szakértelmet és a jó tanácsot végül ők is elfogadják. A HIPA statisztikái szerint az Európába irányuló kínai beruházások 31%-a Magyarországon valósul meg. Hamarosan átadjuk az első nagy létesítményünket – bízom benne, hogy ez egy jó ajánlólevél lesz számunkra a többi kínai céghez is.
Nagyon sok egyéb nemzetközi projektben vesztek részt, és nem csak gyárak esetében találkoztok más nemzetiségű megbízókkal. Két ötcsillagos budapesti szálloda is hozzátok köthető: a Matild Palace Hotel Budapest miatt török ügyfeleitek voltak, velük szemben újítják fel épp a Klotild-palotát, ahol megnyílik az első St Regis Hotel Budapesten. Itt az arab tulajdonosokat kellett meggyőznötök. Mesélsz a tapasztalataidról?
Már öt évre nyúlik vissza az első találkozásom a Matild Palace akkori török menedzsmentjével, majd később a tulajdonosi körrel. Az esélytelenek naivitásával indultam neki, bár sok és jó ajánlással rendelkeztem. Meg voltam róla győződve, hogy a török férfiak nem fognak egy szőke nőt egyenrangú tárgyalófélnek, pláne nem esélyes beszállítónak tekinteni – még akkor sem, ha nem egyedül megyek egy ilyen fontos megbeszélésre.
Meg kell mondjam, az egyik legpozitívabb csalódásom volt. Hihetetlenül tisztelettudóak és úriemberek voltak. Az alku természetesen fontos része volt a tárgyalási folyamatnak: amikor azt hittük, már megállapodtunk, kinyílt az ajtó, és belépett egy még magasabb rangú vagy beosztású illető, aki szintén csavarni akart az árakon. Ilyenkor nem lehetett nemet mondani, mert azzal megsértettem volna a tekintélyét a beosztottjai előtt. Az idősebb tulajdonos végső kézfogása pecsételte meg az egyezséget, és amit ott megígértek, az utána úgy is volt.
Most az ikerépületben dolgozunk. A tulajdonosi körrel még csak keveset találkoztam, eddig leginkább előkészületek és terv-egyeztetések során, többnyire online formában. Izgalmas meetingek voltak: a különböző angol akcentusok miatt nagyon kellett figyelni. Az asztalnál ott ültek francia designerek, skót buttlerek, indiai bartenderek, német technológiai tanácsadók, amerikai építészek és arab tulajdonosok.
A kivitelezésen egy rendkívül profi csapattal dolgozunk (DVM), akikkel kiváló a kommunikáció és az összhang.
Nagyon sokáig a fine dining ügyfeleitek ékkövei voltak a munkáitoknak. Most egyre több magánvillát rendeztek be. De közben meg van egy erős vidéki jelenlét - street food, bisztrók, cukrászdák. Mi a kedvenc? Melyik terület mit jelent neked?
Mindegyik projekt más és más – és mi imádjuk magát a folyamatot, ahol tudásunkkal hozzájárulhatunk az alkotáshoz. Egy alacsonyabb költségvetésű iskola vagy szociális intézmény konyhája épp olyan fontos számunkra, mint egy több csillagos szálloda. Ilyenkor annak örülünk, hogy segíthettünk, és sikerült alacsonyabb árkategóriás gépekkel megoldani egy valós szükségletet.
Persze, az olcsóbb konyhák kivitelezése után gyakran megjegyezzük egymásnak: „egy kicsit több pénzből mennyivel szebbet tudtunk volna csinálni.” De ez a vevőközpontúság lényege: ha az ügyfél csak ennyit szeretne vagy csak ennyit tud rá költeni, akkor abból kell kihoznunk a maximumot.
A luxuskonyhák egészen más világot képviselnek. Rendkívül izgalmasak, de nagyon időigényesek, hiszen minden apró részletet át kell gondolni, előre egyeztetni és megtervezni. Sajnos ezekből a helyekből csak nagyon keveset mutathatunk meg. A tulajdonosok általában nem szeretnék nyilvánosságra hozni otthonuk belső tereit. Néha kapunk név nélküli publikálási engedélyt, de legtöbbször ezek az ékkövek zárt ajtók mögött maradnak – maximális diszkrécióval.
Mondj 3 olyan márkát, amit ti képviseltek, és szerinted érdemes figyelni rájuk, ha valaki éppen konyhát rendez be, vagy érzékenyebb a design témája iránt!
A Berkel sonkaszeletelő gépek az egyik zászlóshajónk. Mi látjuk el a kizárólagos képviseletet Magyarországon. Nem ez a legnagyobb forgalmú termékünk, és nem is ez adja árbevételünk nagy részét – mégis az egyik „Liebling”. Ékesíti bemutatótermünket, standjainkat, kitelepüléseinket, és már sok otthonban és étteremben is megtalálható. A Berkel egy kicsit olyan, mint egy Vespa fan club: aki egyszer beleszeret, többé nem engedi el. Ügyfeleink közül igazi műgyűjtők alakultak, akik figyelik a special edition kiadásokat, várják a különlegességeket, és újra meg újra beszereznek egy-egy darabot.
A második helyre a német ipari technológiát gyártó márkáinkat tenném. Ezek adják árbevételünk legnagyobb részét, és rendszerint kéz a kézben, karöltve kísérik egymást a nagy projektjeinken. A Meiko ipari mosogató rendszereket gyártó cég, immár 90 éve a piacon. Az MKN ipari nagykonyhákat és főzőblokkokat készít, 80 éves múlttal. És ott a világ legismertebb kombi párolóit gyártó Rational, amely 50 éve van jelen. Ők hárman együtt jelentik számunkra a napi kenyeret, ők adják a legnagyobb volumenű forgalmat.
A harmadik csoport, de korántsem utolsó sorban, a „design termékeink”. Ezek azok a márkák, amelyeket akkor veszünk elő, ha valami igazán szépet kell alkotni. Ide tartozik például az olasz luxus konyhákat gyártó Marrone, az Iglu, amely bor- és sushihűtőket készít, valamint az összes bútormárka, akiket képviselünk és akikkel vendégtereket, enteriőröket rendezünk be. Ilyenek például a Pedrali, a Fameg, az Emu, a Satelliet és a Nardi.
Mi az szerinted a HoReCa szektorban, ami olyan újítása az ott beépítésre kerülő márkáknak, amit érdemes kiemelni? Ez a szektor nagyon nagy fogyasztó, energiaigényes egy konyha üzemeltetése, egy étterem, egy szálloda működtetése. Emiatt nagyon nagy pazarlók is lehetnek.
Míg 8–10 éve a tender tárgyalásokon azzal érveltünk: „igen, a miénk kicsit drágább, de nézze meg – ebben 14 kW az erő, a másikban csak 9 kW”, mára teljesen megfordult a szemlélet. Most már az alacsonyabb fogyasztású technológiákat keresik.
Azt azonban tudni kell, hogy a főzés és a mosogatás mindig többkomponensű folyamat. Ha csökkentem az energiát vagy a hőmérsékletet, akkor idővel kell pótolnom, hogy ugyanazt az eredményt elérjem.
Divatosak lettek az alacsony fogyasztású kombik, sokkolók, hűtők – de az igazi áttörés még csak most érkezik. Ahogy az otthonokban elterjedt az „intelligens otthon”, úgy jelennek meg most a különféle fantázianeveken futó „connectivity” megoldások a konyhák világában.
És ez nem csak adatgyűjtésre, ellenőrzésre vagy receptúrák visszatöltésére jó. A lényeg: minden nagy fogyasztó egy központi vezérlésre köthető, ahol az áramelosztás szabályozott. Így elkerülhető a lökésszerű, egyszerre történő áramfelvétel. Nagyon új téma – de annál izgalmasabb. A jövő zenéje!
Mi az a személyes életedben, ami neked a legfontosabb üzenet? Hogyan kell jól céget építeni, családi vállalkozást építeni?
Sok sikeres vállalkozóval találkozom, és ilyenkor mindig azt is megvizsgálom: a sikerek mellett milyen ember maradt az illető. A gyors siker és a hirtelen meggazdagodás nem mindenkinek áll jól. Gyakran látni úri hóbortokat, lekezelő vagy sértegető stílust, a „nekem mindent lehet” attitűdöt. Az alapvető etikett és udvariassági szabályok teljes felrúgása mindig arra utal, hogy az illető nem tudta jól megugrani ezeket a lépcsőfokokat.
Hiába a drága óra, a szép öltöny, a nagy autó vagy a fiatal partner – ha a stílus nincs összhangban az elért társadalmi státusszal, akkor a kép hamis marad. A legfontosabb üzenet számomra: a siker mellé alapvető emberi értékek is kellenek. Megbízhatóság, udvariasság, korrektség, kiszámíthatóság.
Mit kell elkerülni? Erre nehéz pontos választ adni. Én is megégettem már a kezem, visszaéltek a bizalmammal – de ennek így kellett lennie. Minden folyamat hozzátett a fejlődésemhez, mindenből tanultam, mindenből levontam a következtetést.
Amit biztosan tudok: nekem jó hangulatú családi vállalkozást építeni könnyen megy. Legalábbis a családi hangulatról eddig mindig gondoskodni tudtam. Hogy ebből egy fenntartható, erős céget is sikerül-e formálnom? Az az elkövetkező évek zenéje.
