„Hol van már a tavalyi hó, pontosabban a 60 ezer forintos tonnánkénti búzaár, a mostanság a piacot sokkoló 140 ezer forintos tonnánkénti árhoz képest?! Bizonyos fokig a gazdákat is meg lehet érteni, hiszen az idei kukorica-termésből – 8 millió tonna helyett jó ha 3 millió tonna lett idehaza – nagyot nem szakítanak. Ezért aztán mentik a menthetőt, és a végletekig kitartják a búza árát.
„Ilyen körülmények közt a malomiparnak nincs más választása, mint menni a piac után, még akkor is, ha már-már elviselhetetlen (cikkünk születésekor 13%-os) banki kamattal kell finanszíroznunk a készleteink beszerzését. Szemléletes példa, hogy egy éve a zsákos liszt ára 87 forint volt kilónként, most 230 forintnál tartunk” – sorolta az ágazat gondjait az ismert malomipari szakember. Szerint véget értek azok az idők, amikor a liszt és a kenyér valójában szociális terméknek számított.
Az elszabaduló energiaárak ugyancsak sok álmatlan éjszakát okoznak a cégvezetőnek. „A szokásos mennyiség őrléséhez évi 8 millió kilowattóra áramot használunk, ami számításaink szerint januártól az áremelés révén évi másfél milliárd forint terhet ró majd a vállalatra. Ez az egyetlen tétel kilónként 20 forintos emelkedést okoz a liszt árában. Szerencsére gázból jóval kevesebbet használunk, mint elektromos áramból” – fogalmazott Lakatos Zoltán.
Bosszantják az embereket
„A tisztességesen dolgozó, sok embert foglalkoztató vállalatok vezetőinek égnek áll a hajuk, amikor azt hallják, hogy bruttó 500 ezer forint fölött van az átlagkereset Magyarországon. Elnézést, de ennek vajmi kevés köze van a rögvalósághoz.
Miért bosszantják ezzel azokat a tisztességes munkavállalókat, akik legfeljebb havi bruttó 250 ezer forintért robotolnak nap mint nap? Ha mégis igazak az említett számok, az azt jelenti, hogy van ebben az országban jó sok olyan ember, akinek a fizetése tízszer-hússzor ekkora, hiszen csak így jön ki az átlag”
– mondta el Lakatos Zoltán. Szerinte egyébként ez az adat ettől még torz, hiszen nem a magyar valóságot mutatja.
