A főváros zöldítéséről kérdezte a Qubit Bardóczi Sándort, Budapest főtájépítészét. Az új megközelítésű válaszok a régi megoldásokat követők számára meghökkentőek lehetnek.
A komplexebb ökológiai összefüggésektől nem visszariadó polgárok legnagyobb örömére idén tavasszal Budapesten is megjelentek az egyszerűség kedvéért méhlegelőknek nevezett, látszólag kaszálatlan gyepfoltok. A magasabbra engedett lágyszárúak – sokak szerint gazos elhanyagoltságot jelentő – látványa nem a városkertészek lustaságát, hanem azt jelzi, hogy a magyar főváros másfél-két évtizedes spéttel csatlakozott ahhoz a nyugat-európai irányzathoz, amelynek célja az urbanizált terek ökológiai átalakítása
- mondta az interjúban a főtájépítész.
A méhlegelőkről
Budapesten a Főkert által kaszált területek 4,5 százalékát jelöltük ki a vadvirágos rét programban, 280 ezret a 6 millió négyzetméterből. A kerületek által kaszált területek, amelyek nem tartoznak a fővárosi önkormányzat kezelése alá, ennél sokkal nagyobbak
– vázolta az idén induló fővárosi kísérletet a tájépítész.
A méhlegelők első kategóriájába az olyan, természetvédelmi oltalom alatt álló területeken kialakított gyepfoltok tartoznak, mint a Gellért-hegy keleti oldalának sziklái vagy a déli oldal meredek rézsűi. A 30 hektáros Gellért-hegyi közpark ugyanis egyben országos természetvédelmi terület. Itt az olyan betörő invazív növényfajok ellen is kell védekezni, mint a zöld juhar, a gyalogakác, az orgona, a bálványfa vagy a bodza, amelyek veszélyeztetik a sziklagyepek védett növénytársulásait.
A második kategóriát a közparkokban hozták létre.
A Hajógyári-szigeten is kijelöltünk több foltot, miközben a sziget külső peremén álló galériaerdők védettségi eljárása is elindult, mert kiderült, hogy több szempontból is értékes terület
– mondta Bardóczi.
A sziget északi csücske például speciális madárátvonuló hely, ahol eddig közel ötven védett madárfajt regisztrált a tájépítészeti osztály. De a legmeglepőbb, hogy a K-híd szigeti hídfőjétől északra, a gát belső oldalán kialakult egy klasszikus regenerálódó láprét, a dunamenti csillagvirág (Scilla vindobonensis) 8 ezer tős állományával, amelynek eszmei értéke 40 millió forint. Ez az egyetlen ismert termőhely Budapesten, és további érdekessége, hogy bár a növény eredetileg a keményfás ligeterdőkben él, itt puhafás fekete nyárak árnyékában virágzik. A terület mindössze 2 év alatt regenerálódott ennyire, mivel elmaradt a Sziget fesztivál – tette hozzá Bardóczi.
Jönnek a juhlegelők is?
Az olyan természetvédelmi területeinken, ahol a biodiverzitás megőrzéséhez a kaszálórétek fenntartása a cél, a komplex feladat miatt szeretnénk meghonosítani a legeltetést. Fontos belőni az arányokat, hogy a legelőnyomás elsősorban az ökoszisztémát szolgálja, és ne a nyájak vagy gulyák gazdasági haszna legyen a fontos. Nem az a cél ugyanis, hogy a szürke marhák vagy a juhok egy még előre nem látható éhínség idején kielégítsék az éhező város igényeit, hanem a természeti értékmegőrzés
– mondta, Bardóczi, aki szerint három helyszín jöhet szóba: a III. kerületi Mocsárosdűlő, az újbudai Tétényi-fennsík és a X. kerületi Felsőrákosi-rétek.
