A csomagolóipari vállalatok gyakran terjesztenek a többször használatos csomagolásokkal kapcsolatosan olyan álhíreket, melyek elrettentőek lehetnek. A Humusz Szövetség a Zero Waste Europe szakmai anyagát ismertetve cáfolja ezeket a mítoszokat.
A Humusz Szövetség írásában négy olyan állítást cáfol, amelyeket a műanyaglobbi előszeretettel használ, hogy tevékenységüket előnyösebb színben tüntessék fel. Magyarán a zöldre festést, azaz a greenwashingot alkalmazza. Íme a négy állítás és a valóság:
1. Az eldobható csomagolás csökkenti az élelmiszer-hulladék mennyiségét
Gyakran hozzák fel a csomagolóanyag-gyártók az eldobható csomagolások mellett érvként, hogy a kisebb porcióknak és a hosszabb eltarthatóságnak köszönhetően hozzájárulnak az élelmiszer-hulladék csökkentéséhez. Ezzel szemben a gyakorlat azt mutatja, hogy az elmúlt húsz évben az EU-n belül az élelmiszer-hulladék és a műanyag csomagolások mennyisége is növekedett. Ennek az oka a kis porciók miatti túlvásárlás vagy az ételek elkészítésének és tárolásának módja. Emellett fontos még azt is megjegyezni, hogy a gyártók sok esetben nem is veszik figyelembe a hulladékcsökkentés lehetőségét, mivel számukra a csomagolás elsősorban marketingfunkciót tölt be.
2. Az egyszer használatos csomagolás megóvja az egészségünket
Sajnos a valóság ennek pont az ellenkezője. Sokszor a műanyag-, a papír- és kartoncsomagolások olyan egészségre káros anyagokat tartalmaznak, amelyek a szervezetünkbe jutva veszélyesek lehetnek. A BPA-nak és az ftalátoknak például bizonyítottan endokrin rendszert károsító hatásai vannak, amelyek a termékenység visszaesése mellett elhízáshoz, cukorbetegséghez, valamint hosszú távú hormonális rákos megbetegedésekhez is vezethetnek.
3. Az újrahasználható csomagolás nem higiénikus
Szerencsére már jelenleg is érvényben vannak olyan jól működő élelmiszer-higiéniai jogszabályok, amelyek megakadályozzák a fertőzések előfordulását az újrahasználható csomagolások esetében. Az ún. „újratöltési” és „újrahasználati rendszerek” működésében jól nyomon követhető ennek a megvalósulása. Az „újrahasználati rendszerhez” természetesen szükséges a jól kiépített infrastruktúra és a higiéniai előírások szigorú betartatása. Ilyen rendszer működik az Európai Unión belül már például víz, sör, üdítők stb. esetében. Az „újratöltés” gyakorlata során a fogyasztó maga viszi a tárolóját és tölti fel a számára szükséges termékkel.
4. Az újrahasznosítás megoldja a hulladékproblémát
Sajnos manapság a hulladékkérdésre adott legjellemzőbb válasz az újrafeldolgozás. Ennek hátránya, hogy elvonja a figyelmet a nála sokkal fontosabb hulladékmegelőzésről azáltal, hogy fenntartja az eldobás kultúráját. Emellett az újrafeldolgozásnak is megvannak a maga korlátai. Ilyen például, hogy a mai napig sok ország nem is rendelkezik bizonyos csomagolási típusok kezeléséhez szükséges infrastruktúrával, valamint az is árnyalja a képet, hogy a kombinált csomagolások újrafeldolgozása igen összetett folyamat. A műanyagok esetében Európában az ismert újrafeldolgozási arány csupán 25%, mivel a forgalomban lévő 79 műanyagtípusból csupán pár polimert hasznosítanak újra. Szigorúbb becslések szerint viszont ez az arány közelebb állhat a 10%-hoz, amely még elrettentőbb képet fest elénk. Ráadásul egyes becslések szerint a műanyagok értékének 95%-a elveszik az első használat után. A jelenlegi helyzet még sajnos továbbra is az, hogy a vállalatok továbbra sem tartják be kötelezettségvállalási ígéreteiket. Egy ilyen rendszer a továbbiakban e formában semmiképp sem tartható fenn. Mindenképpen sürgető lenne a hulladékokhoz köthető kör bezárása és leszűkítése! (x)
