Vállalkozónak születtem? Ezzel a címmel lehet meghallgatni Mérő László matematikus, pszichológus előadását a Tudományos Stand Up oldalán. Ugyanezt a kérdést tettük fel neki mi is.
Vállalkozónak születik az ember, vagy azzá válik?
Mérő László: Nem tudom. Ez valószínűleg mentalitás kérdése. Vannak persze vállalkozói erények, amikre születni kell, másokat pedig meg lehet tanulni. Az iskolázottság sokat segít, de önmagában attól, hogy valaki sokat tanul, még nem lesz sikeres a gazdaságban. Viszont nemegyszer láttunk már olyat, hogy komolyabb iskolai végzettség nélkül lett valakiből jól menő üzletember. De nem kell ám mindenkinek vállalkozónak lennie! A megbízható munkaerőből például ne legyen. Abból legyen vállalkozó, akinek természetes a bukás. Aki pedig vállalkozónak született, az élete végéig az marad. Én nem vagyok ilyen.
Azért nem árt egy jó ötlet és némi tőke is nem?
ML: Nincs olyan, hogy „nagy ötlet”. Le kell tenni ennek a hajkurászásáról. Akinek sok ötlete van, annak megy igazán. A jó ötlet a sok ötlet. A befektetés „pofabiznisz”. Aki invesztál, nem egy ötletbe teszi a pénzét, hanem abba, akiben hisz. Mert ha az adott ötlet nem jön be, majd lesz helyette másik, ami viszont bejön. Ami pedig a tőkét illeti: az első angyalbefektetőmtől tanultam meg egy nagyon fontos dolgot. Vállalkozásunknak pénzre lett volna szüksége, amit persze a szóban forgó befektető is elő tudott volna teremteni, ám mégsem tette. Nem is kezdett másnál tőkéért kuncsorogni, hanem meghirdette az ötletünket, megversenyeztette a befektetőket. Ő ugyanis profiként pontosan tudta, hogy a pénz ugyanúgy versenyez a jó ötletekért, mint a jó ötletek a pénzért. Csak akkor fial a tőke, ha jó ötletbe fektetik.
De mi van akkor, ha nem jön be a dolog és elveszítjük mások pénzét? Az nem ciki?
Fotó: TSU
ML: Egy vérbeli befektető nem így gondolkodik. Ha tíz felkarolt ötletből kettő bejön, neki már megéri. A maradék nyolcat pedig tessék szépen elbukni. Ezt a hozzáállást személyesen is megtapasztaltam. A kétezres években komoly tőkét kaptunk arra, hogy színes kijelzős mobiltelefonokra készítsünk játékokat. Hamar kiderült, hogy az emberek az akkori „butatelefonokkal” nem játszanak. Brit befektetőnknek azt javasoltam, álljunk át a konzolos és PC-s játékok gyártására, mire azonnal iderepült és közölte: ha azt csináljuk, amire a pénzt kaptuk és elbukjuk, nincsen semmi baj. Ám ha másba kezdünk, az olyan, mintha elloptuk volna a pénzét. Ő ugyanis nem akarja felépíteni saját maga konkurenciáját. Nem változattunk, így cégünk tönkre is ment. Azt hittem, a kudarc miatt „fekete seggű” leszek a szemükben, de nem így történt. Utána még évekig meghívtak a céges hajókirándulásokra, ahol rendre arról faggattak: van-e valamilyen jó ötletem, amibe invesztálhatnának?
Előadásában Jézust idézi. Hogy fér össze a Megváltó és a vállalkozói szemlélet?
ML: Az Újszövetségben van egy idézet Jézustól, aki azt mondja: „Akinek van, adatik, akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.” Szerintem ez a gondolat az innovációra vonatkozik. Az innováció lényegében lopás. Valaki csinál valamit, aztán jön egy másik, aki jobban csinálja. Az innováció miatt kiszorulok a piacról így muszáj kitalálnom valamit, hogy boldoguljak. Ha sikerül, akkor előbb-utóbb megint jön valaki, aki jobb nálam és az egész kezdődik elölről. Ez a folyamat egy vad világba vezet, ahol a szegények egyre szegényebbek, a gazdagok pedig egyre gazdagabbak lesznek. Igazságtalannak hangzik, hiszen a folyamatos innovációnak köszönhetően a szegények és gazdagok közötti szakadék egyre mélyül. Csakhogy nem árt figyelembe venni, hogy közben a szegények is egyre jobban élnek.
