Az OTP Bank Nyrt. elnök-vezérigazgatóját Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszterrel együtt a pénzügyi kultúra nagykövete címmel tüntette ki a Magyar Bankszövetség. Az Index ebből az alkalomból készített interjút Csányi Sándorral. Ebből emeltünk ki három részletet.
A pénzügyi tudatosságról
Az ügyfelek kockázata általában az élethelyzet változását követi le, ami pedig legtöbbször valamilyen külső, makrogazdasági hatás eredményeképp változik: ha az ügyfél elveszti a munkáját, megnehezül a hiteltörlesztés, ha a magas infláció miatt megugranak az árak, kénytelen a tartalékaihoz, megtakarításaihoz nyúlni. A tudatosságra azért van szükség, hogy mindenki képes legyen a neki megfelelő banki terméket és szolgáltatást kiválasztani. Én magam 22 éves koromban kezdtem el pénzügyi ismereteket tanítani, ám ha azt nézzük, hogy milyen sokan dőlnek be még ma is a kockázat nélküli nagy pénzszerzés ígéretének, akkor úgy érezhetjük, hogy még mindig csak az út elején tartunk, mondta Csányi az interjúban.
A bankoknak komoly terhet jelentő kamatsopról
Arra kellene törekedni, hogy mindenki azt a kockázatot fussa, amit a tudatos döntésekor vállal. De itt jön be az első kérdésének a bankszektorra vonatkozó vetülete. A bankok felkészülnek a piaci környezet változásaira, s bár ezeknek a kockázatoknak jelentős része nehezen modellezhető, mégis a rendes banküzem kockázataihoz tartoznak, ezért nem lehet és nem is érdemes kibúvót keresni alóluk.
Az összes rizikó közül ugyanakkor a szabályozói viselkedés számít a legkomolyabbnak, hiszen egyes, azonnali hatású lépések teljesen váratlanul érhetnek minket. Az ideális az lenne, ha nem érnék ilyen meglepetések a bankszektort, azon keresztül pedig a gazdaságot.
A hazai banki szolgáltatások drágaságáról
Nagyon komoly a banki verseny Magyarországon, de – a szabályozóknál maradva – olyan extra tételek is drágítják a szolgáltatásainkat, mint például a tranzakciós illeték. A Magyar Nemzeti Bank tanulmánya szerint az ügyfelek 38 százaléka havonta hatnál kevesebb banki tranzakciót indít, ami messze elmarad a nyugat-európai szintektől. Ráadásul a hazai tranzakciók volumene is kisebb, mint a fejlettebb gazdaságokban, márpedig egy 5 eurós tranzakciónak ugyanannyi a banküzemi költsége, mint egy 1000 eurósnak.
A szükséges fejlesztések árában a beszállítók is ugyanannyit kérnek tőlünk, mint a nyugat-európai versenytársaktól, s ha már a banki költségeket kritika éri: mi lennénk a legboldogabbak, ha például a nekünk is nagyon jelentős költségtételt jelentő telekommunikációs szolgáltatások terén is ennyire fontos lenne a transzparens árazás.
