Ha álmodtak is valaha arról a Velencei-tó partján, hogy egyszer majd versenyre kelnek a Balatonnal, ma már az ingatlanpiac is azt mutatja: teljesen más szerepet szán a térségnek a sors. Az OTP Ingatlanpont elemzése.
A Velencei-tavat hagyományosan együtt emlegetik a Balatonnal, mint a magyarok egyik kedvenc nyári üdülőhelyét. Ám Lepsényi Kornél, az OTP Ingatlanpont velencei irodájának vezető értékesítési tanácsadója szerint ez a párosítás egyre kevésbé igaz. Egyrészt, mert a Balaton olyan uralkodó márka, amivel nem is nagyon lehet versenyre kelni, másrészt pedig csupán turisztikai célpontként a Velencei-tó is egyre kevésbé mozgatja meg az emberek fantáziáját.
Ma már inkább lehetséges állandó lakóhelyükként tekintenek rá az érdeklődők, akik tapasztalatai alapján az ország minden szegletéből, de jellemzően a fővárosból, a Dunántúlról, illetve Duna-Tisza közének északi részeiről érkeznek. A turisztikai forgalom visszaesni látszik, amiben Lepsényi Kornél szerint számottevő szerepe lehetett sok közelmúltbeli, a környéket kedvezőtlen színben feltüntető hírnek. Ilyen volt, amikor arról beszéltek sokat, hogy a tó mindjárt kiszárad, s pusztulnak a halak, de nyilván nem használt a turizmusnak a velencei korzó üzemeltetése körüli elhúzódó vita sem. Elmaradtak, pontosabban a Covid-riadalom után még nem tértek vissza a külföldiek sem.
Akik állandó otthont keresnek, azok tartósabb hatásokat és lehetőségeket mérlegelnek. Az irodavezető szerint a térség nagy előnye, hogy tiszta, csendes, nyugodt, ugyanakkor innen egy órán belül elérhető a főváros is. E mellett a közvetlen környék is sokféle lehetőséget kínál: a vízparti fagylaltozástól a Velencei-hegység túraútjaiig.Az északi partra, például Sukoró környékére, ahol nincs tömegközlekedés, jellemzően jómódú vállalkozók költöznek be. A déli oldalon, ahol a vasút fut, inkább a középosztály talál otthonra és ennek megfelelően alakul a kereslet is. Errefelé leginkább lakásokra, kisebb telkekre, apróbb kertkapcsolatos otthonok iránt érdeklődnek. A vasút közelsége itt igazi árfelhajtó tényező, ahogy Lepsényi Kornél mondja: „az állomás gyors, gyalogos eléréséért cserébe a használt lakásokért is hajlandóak megfizetni akár egy új ingatlan árát is”.
A múlt év végére a piac itt is lelassult az ismert körülmények miatt, a kereslet jócskán visszaesett. A telet – amikor senki sem tudhatta, hogy hosszabb távon mit okozhat a rezsiköltségek emelkedése – a kivárás jellemezte, az ingatlanszakértők most kezdik érezni az érdeklődés tavaszi ébredését. Időközben az árazásban bizonyos korrekció kezdődött. A túlzók egy része kezdte belátni, hogy a piaci árak már nem fognak felkúszni oda, amit ők remélnek. S miként az ország más részein is, mind többen kérnek segítséget az eladásban, illetve jobban hallgatnak az ingatlanosokra. Az árcsökkenés itt inkább a 80-100 millió fölötti ingatlanokat érintette, míg a 30-80 milliósoknál jellemzőbb volt a stagnálás, kivéve közülük a korszerűtleneket, amelyek kevésbé tartották az árukat. A vágyak és a realitások összeigazítása még nem ért véget, a helyi tapasztalatok szerint most is előfordulnak 20-30 százalékos alkuk a piacon.
Lepsényi Kornél úgy kalkulál, hogy az árak idén nem fognak emelkedni, a forgalomban viszont visszaesés lesz. Tavaly még sok hitellel megerősített vevő is volt, idénre már jóformán csak készpénzesek maradtak. A tanácsadó reméli, hogy idén talán már megindul a kamatok csökkenése, s a gázárak mérséklődése is elősegíti majd a kereslet élénkülését. Az északi parton nem gyakori a befektetés, a jellemzően 100 millió forint körüli ingatlanokat saját részre veszik a leendő tulajdonosok. Sukorón egy üres telek is 30 millió forintba kerül, míg Pákozdon, a tópart legkevésbé frekventált részén is 70-80 millió egy újépítésű ingatlan. Az új ingatlanoknál a déli parton sem vár árcsökkenést a szakember. Gárdonyban 900 ezer-1 milliós négyzetméteráron kerülnek piacra az újépítésű társasházi lakások. A velencei termálfürdőnél 800-950 ezerbe kerül egy négyzetméter, annak ellenére is, hogy onnan még fél óra séta a vasútállomás.
