Alkalmazottnak lenni alap dolog. Egyeseknek pörög az idő, például egy forgalmas kávézóban, étteremben nincs idő unatkozni, folyton jönnek az újabb és újabb feladatok. Aztán vannak olyan munkakörök, amikben alkalmazottként csak bámuljuk az órát, alig várjuk, hogy vége legyen a munkaidőnek. Ez a cikk az utóbbiban szenvedőknek szól, és csak akkor, ha tényleg szenvedésnek élik meg. Talán lehet ezen változtatni.
Sokan kényelemből vagy kényszerből, de leginkább félelemből maradunk egy olyan munkahelyen, amiben nem megéljük magunkat, hanem túlélünk. Egy jónak mutatkozó pozíció és munkahely is válhat idegőrlővé. Bekerülünk egy új munkahelyre, elégedettek vagyunk a fizetéssel és a munkatársakkal, kihívásnak tekintjük a feladatokat. Majd átalakul rutinná vagy szélmalomharccá az egész, vagy a gazdasági környezetre hivatkozva elmaradoznak a béren kívüli juttatások vagy késik a fizetés. Sok minden megtörténhet, ami miatt sorvadni kezd a lelkesedés, a kialakuló hűség. Az álommunkahely lassacskán elveszti varázsát. És általános dolog, hogy stabilitásra vágyunk, ezért tűrünk.
Más és más dolgot tartunk fontosnak egy munkahelyen. Vannak olyanok, akik szívesen bent töltenek napi 8 órát még akkor is, ha nincs mit csinálni. Ők nem szenvedésként élik meg ezt. Elbeszélgetik az időt, kávézgatnak, kapcsolatokat építenek, bevásárlást terveznek a Spar akciós újságot nézegetve. És vannak olyanok, akik tenni akarnak, kihívásokat akarnak teljesíteni. Ebbe a kategóriába elsősorban az iskolából kikerült ifjoncok tartoznak. Céljaik vannak, minden feladatban kihívást keresnek, netán még meg is szólják azokat a munkatársakat, akik nem külön gyűjtik a szemetet. Egész más hozzáállást képviselnek. Ha ők azt veszik észre, hogy nem az elképzeléseiknek megfelelően alakul a munka, rögtön készek váltani.
Indíthatnánk ebben a cikkben egy szavazást a következő témákban:
- Elégedett a fizetésével?
- Motiválónak találja a munkahelyi környezetet, megbecsülik?
- Kihívást jelentő feladatokat kap?
- Vannak előléptetési kilátások?
- Jó a munkatársi közösség?
Milyen okból maradunk meg egy munkahelyen? Személyiség- és helyzetfüggő. Egy olyan ember, akinek nincs több hónapra elegendő megtakarítása, hónapról hónapra él, kisebb eséllyel hagyja ott azt a munkahelyet, ahol romlanak a körülményei. Egy olyan ember, aki után kapkodnak a fejvadászok, hetente kap megkeresést (például LinkedIn-en). Ő könnyű szívvel hagyja el a „süllyedő hajót”.
- Az alkalmazottak java egyre kevésbé elégedett a fizetésével, hiszen mindennek az ára 20-40%-kal magasabb, mint egy évvel ezelőtt. Fizetése viszont legfeljebb 10-15%-kal lehet magasabb.
b-c-d) Felmérések bizonyítják, hogy az alkalmazottak többsége elégedetlen. Ezért vagy azért. Persze morogni mindig és mindenért lehet.
- e) A közösség minőségéről elsősorban a csoport tagjai tehetnek, másodsorban a munkáltató.
Szóval így kell ennek lennie, így kell ennek maradnia? Nem. Munkahelyet váltunk hasonló fizetésért, vagy képezzük magunkat hónapokon, éveken keresztül, és hiszünk abban, hogy valaki (f)elismeri tehetségünket készségeinket egy jobban fizető pozíció megszerzéséhez. Vaaagy, vesszük a bátorságot és nagyobbat lépünk: jól fizetett szabadúszóvá leszünk.
Sokan az alkalmazotti létet tekintik egy munkakapcsolat alfájának és egyben omegájának. Legyen egy felettesünk, aki elsősorban azért felel, hogy el legyen végezve a munka, általunk. Manapság 40 óra jelenti a teljes munkaidős állást, tehát elvileg heti 168 órából 40-et a munkaadónak szentelünk. Beérünk a munkaidő kezdetére, majd a munkaidő végén felállunk és viszlát. Jó esetben nem visszük magunkkal a munkahelyi gondokat, feladatokat és tudunk kikapcsolódásra időt fordítani.
De el tudjuk hinni, hogy lehet jobban keresni, mint óránként nettó 2-3-5 ezer forint? (Nem orvosként vagy ügyvédként.) És azt, hogy rugalmas munkaidőben is lehet dolgozni, például akkor, amikor még hatékonyabbak is vagyunk? A szabadúszóknál jellemző a teljesítményalapú fizetés. Tehát nem kell mímelni a munkavégzést. Jól megfizetik őket, cserébe el is végzik szakértelemmel a munkát.
Nézzünk meg néhány YouTube-videót, keressünk efféle kulcsszavakkal: hogyan lettem szabadúszó. Persze minél képzettebb valaki, annál jobb esélyei vannak külföldi megbízatást elnyernie. Olvassunk utána a lehetőségeknek, sokan – főleg angol nyelven – megosztják, hogyan sikerült kitörni a mókuskerékből.
Szabadúszónak lenni azt is jelenti, hogy vállalkozást kell indítani. Vagyis egy könyvelővel kell egyeztetni. Most ne ijedjünk meg! Inkább nézzünk magunkba és jussunk döntésre. Érdemes-e konzultációra áldozni pénzt, sok időt fordítani arra, hogy kitaláljuk, hogyan lehetünk szabadabbak, mint egy átlag alkalmazott, avagy, maradunk abban a „kategóriában”, ahol vagyunk most.
Ön hogyan látja magát 5 év múlva?
