Egy állásinterjún mindenki a legjobb oldalát akarja megmutatni. Sokan azonban olyan kliséket durrogtatnak, amelyekkel eljátsszák az esélyeiket. Egy 15 éve a szakmájában tevékenykedő profi karrier tanácsadó megosztotta a CNBC-vel, hogyan tehetik a jelentkezők emlékezetesé a performanszukat.
Nagyon elkötelezett vagyok a cég által képviselt értékek iránt. A munkahelyemet a magánéletem elé helyezem. Terhelhető vagyok. Szeretem a kihívásokat. Egyedül és csapatban is megállom a helyem. Gyönyörű mondatok, de baromira elcsépeltek. A jelentkezők sokszor azt hiszik, hogy a toborzók ezeket a mondatokat akarják hallani. Ez súlyos tévedés. A valóság az, hogy az interjúztató unalmasnak, kétségbeesettnek és közhelyesnek fogja érezni a „jól bevált" mondatokat durrogtató jelentkezőt. J.T. O'Donnel elmondta, hogyan lehet valóban kitűnni a ersenytársak közül.
Belső motiváció
A képlet valójában nagyon egyszerű. A legfontosabb, hogy találd meg és pontosan definiáld a belső motivációdat. Egy munka kapcsán akkor beszélünk belső motivációról, amikor az elvégzett feladataink és a folyamatok közben megszerzett új tudás elégedettséggel tölt el. Úgy is mondhatnánk, hogy a dicséret, a pénz, az elismerés és a presztízs csupán járulékos juttatások.
A belső motiváció meghatározásához azonosítsd be, milyen értéket társítasz a karrieredhez? Mi az, ami arra ösztönöz, hogy minden reggel felkelj és elmenj dolgozni? Itt most nem arra gondolunk, hogy nem akarsz éhen halni, így szükséged van a pénzre. Sokkal inkább arra, hogy lelkiekben mi motivál a cselekvésre.
J.T. O'Donnel számára például az igazi elégedettséget az okozza, hogy a karrierjükben csalódott ügyfeleit hozzájuttatja az igazi álommunkáikhoz.
Tehát az interjú előtt gondold át, miért akarod az állást. Miért akarsz részese lenni a cég vállalati kultúrájának? Hogyan járul hozzá az életedhez a kiszemelt vállalat?
Nézzünk egy példát!
A szakember András ( Andrew) példáját hozta fel. András éppen egy oktatói állásra pályázik egy olyan iskolában, ahol hátrányos helyzetű, alacsony jövedelmű és kisebbségi diákok tanulnak. Az interjú során megkérdezik tőle, miért gondolja, hogy alkalmas lenne a pozícióra.
Az édesanyám 30 évig tanított. Remek karriert tudhat a magáénak, és a kollégái is tisztelettel tekintenek rá. De mivel rengeteg gyereket tanított egyszerre, folyamatosan azok miatt aggódott, akik egy kicsit le voltak maradva a többiektől. Úgy hitte, ha több ideje lenne velük foglalkozni kisebb csoportokban, ők is remekelhetnének a tanulmányaikban. Sokáig úgy gondoltam, hogy túl keményen bánt magával. De immáron és is 5 éve a szakmában vagyok, és engem is ugyanezek az aggodalmak kísértenek. Kifejezetten élvezek különböző tanítási módszerekkel kísérletezni, amelyeket a gyerekek igényeire szabhatok, főleg azok esetében, akiknek szükségük van a plusz figyelemre, de anyagilag nem engedhetik meg maguknak. Az önök által kínált pozíció és a vele járó kisebb tantermek és tanulócsoportok tökéletesen illeszkednek a céljaimhoz. Azon túl, hogy a tanulók megkapják a kellő figyelmet, tapasztalatból mondom, hogy a megfelelő tanárok segítségével a tanulmányi eredmények is javulni fognak, a tanárok és a tanulók is boldogabbak lesznek.
Mit mond ez a válasz a toborzónak?
András a válaszában szépen végigvezette, miért jelentkezett a pozícióra:
- édesanyja példáját követte, így ő is tanár lett
- hisz a kisebb tantermek és tanulócsoportok értékében
- szeret különböző tanítási módszerekkel kísérletezni, amelyeket a tanulók igényeihez mérten alakít ki
- a fő motivációja, hogy hátrányos helyzetű és rosszul teljesítő diákokon segítsen (ami az édesanyjának nem sikerült)
András a leendő munkaadója körülményeit és értékeit is méltatta, de nem vitte túlzásba. Inkább arra fókuszált, hogy a saját szakmai tudása hogyan illeszkedik az iskola kultúrájába. Kifejtette, miért érdekli a pozíció és miért elkötelezett a munkája iránt, illetve azt is, hogyan hatna a munkássága az iskola teljesítményére.
Persze nem garantált, hogy András megkapja a munkát, de annyi biztos, hogy a toborzót meggyőzte a hitelességéről és a pozíció iránti motiváltságáról.