Az újranyitással megindult a harc a dolgozókért, de a munkaerőhiány akkor válik majd igazán égetővé, ha a vendéglátóhelyek belső terei is megnyithatnak és beindul a szezon. Mi lehet a megoldás?
Piacgazdasági körülmények között az egységes, kötelező órabérek kialakítása nem elképzelhető
– mondta a Világgazdaságnak Gál Pál Zoltán, a Turisztikai és Vendéglátó Munkaadók Országos Szövetségének (VIMOSZ) elnöke. Azt azonban elképzelhető megoldásnak tartaná, ha bevezetnének egy szociális partnerek által kidolgozott és megtárgyalt tarifarendszert, amely a képzettségi foktól és a szolgálati idő hosszától függően besorolná a dolgozókat. Erre számos nyugati államban van példa, ám jelen pillanatban még elég idegen lenne a magyar munkaerőpiacon.
A szakember úgy látja, a vendéglátás humán erőforrásban mutatkozó kapacitásgondjai a következő időszakban ütköznek majd ki igazán. A VIMOSZ elnöke elmondta, hogy bár pontos statisztikák egyelőre nem érhetők el, becslések szerint az ágazatban a munkavállalók 30-40 százalékától kellett megválniuk a munkaadóknak.
Mit vár el a munkavállaló?
Van arra példa, hogy jókora kompromisszumok árán sikerült megtartani a törzsgárdát, így ezek az egységek némi helyzeti előnyből indulhatnak a nyitáskor. (Feltéve, hogy nem csábítják el az alkalmazottakat az utolsó pillanatban azok, akik a pandémia elején leépítettek, így most van forrásuk, hogy magasabb jövedelemért építsék fel a stábjukat. A problémáról az ismert vendéglátós, Gerendai Károly is beszélt, embervadászatnak nevezve a jelenséget)
A szektor már a koronavírus-járványt megelőző időszakban is munkaerőhiánnyal küzdött, amit tovább tetézett, hogy az elmúlt bő egy év alatt az összességében már mintegy nyolc hónapig tartó leállás miatt sokan kénytelenek voltak pályát változtatni, elhagyni a szakmát, és valamivel stabilabbnak tűnő megélhetést találni. Ők azok, akiket nem lesz könnyű csupán magasabb bérezéssel visszacsábítani, a pandémia előtti állapotokkal szemben manapság már a biztonságos, stabil munkakörnyezet és a kiszámíthatóság a legfontosabb.