Energiahordozó kitermelés

Veszélyes és fölösleges – mondják a brit zöldek. Ez kell nekünk az energiafüggőség ellen – így a pártfogók. Mi lesz veled, angol palagáz?


Amikor az ezredforduló után kitört a palagáz-forradalom, néhány környezetvédő még üdvözölte. „Példátlan lehetőség arra, hogy a gázt a 21. századi energiagazdaság áthidaló üzemanyagaként használják…” – írta Tim Wirth coloradói szenátor és környezetvédő. Valóban, hiszen a palagázt legelőször és legjobban kiaknázó Egyesült Államok nagy arányban tudta csökkenteni CO₂-kibocsátását, mivel a gáz kiszorította a szenet.


Végül a megújuló energia népszerűsítői pánikba estek az olcsó és bőséges gáztól. Üzleti modelljük azon alapult, hogy a fosszilis tüzelőanyagok fogytán vannak, így az árak emelkedni fognak, míg a szél- és napenergia viszonylag olcsó lesz majd. 2008-ban szinte mindenki biztos abban, hogy elfogy a földgáz, mert az észak-amerikai és az északi-tengeri lelőhelyek kezdtek kimerülni. Majd a legtöbb szakértő azt hitte, hogy a palagáz nem lesz nagy hatással a globális ellátásra.

Csakhogy tévedtek: 2011-re megugrott Amerika apadozó gáztermelése, és hamarosan az olaj is követte a példát. Az Egyesült Államok megelőzte Oroszországot a világ legnagyobb gáztermelőjeként, Szaúd-Arábiát pedig a legnagyobb olajtermelőként. Európából és a Perzsa-öbölből az olcsó gáz visszacsábította vegyipari cégeket Amerikába. Az importált gázt fogadó kikötőket átépítették exportáló terminálokká.

​Csak semmi fracking, angolok vagyunk!

Nagy-Britannia még 2004-ben is gázexportőr volt, de az északi-tengeri termelés visszaesésével hamar nettó importőrré vált – Norvégiától, Katartól és Oroszországtól függött. Mivel a britek sokkal többet fizettek a gázért, mint Amerika, így a hatalmas vegyiparuk fokozatosan kivonult a szigetországból. Aztán úgy tűnt, hogy Nagy-Britanniában található az egyik legígéretesebb palaréteg: a Lancashire-en és Yorkshire-en átívelő bowlandi formáció sok évtizedre elegendő készletet tartalmaz. Noha újabb becslések alapján jóval szerényebb ez a lelőhely – de biztosat nem tudni, hiszen az angliai próbafúrásokat végző Cuadrilla Resources tevékenységét felfüggesztette a hatóság, miután rengéseket váltott ki, köztük a legerősebb a Richter-skála szerint 2,9-es erősségű volt.

Ernie Rutter, a Manchesteri Egyetem geológiaprofesszora szerint ez bürokratikus akadályozás. „Gondoljon egy nehéz teherautóra vagy tehervonatra, az sem okoz kárt” – mondta. Richard Davies professzor, kőolaj-geológiai szakember pedig így nyilatkozott: „Az Egyesült Királyságban történt rétegrepesztés előtt, 1970 és 2012 közt az 1,5-nél nagyobb rengések legalább 21%-át emberi tevékenység okozta.” A fracking (lásd keretben!) szintén okozhat földrengéseket – de nem nagyokat.

„Maga a repesztéses eljárás minimális hatással van a helyi környezetre. A talajvíz szennyeződése is csak mítosz” – mondja Quentin Fisher professzor, a Leedsi Egyetem kőolaj-geomérnök professzora. „Előfordulhat kisebb szeizmikus hatás, de világszerte már több mint 2 millió rétegrepesztést végeztek, és ezek során nem akadt példa személyi sérülésre vagy jelentős anyagi kárra. A potenciálisan legnagyobb hatást a tüntetők jelentik, akik általában felfordulást okoznak.” Majd hozzáfűzi: „Gyakorlatilag lehetetlen pontosan fölbecsülni a készleteket több kút fúrása és rétegrepesztések nélkül.”

​Orosz ellenpropaganda

Kezdettől fogva lobbiztak a palagáz ellen az oroszok, féltve világpiaci pozíciójukat. A NATO korábbi főtitkára, Anders Rasmussen szerint az oroszok egy kifinomult dezinformációs akció részeként „aktívan együttműködnek a palagáz ellen küzdő környezetvédő szervezetekkel, hogy fenntartsák Európa függőségét az import orosz gáztól”. A Helsinki Center for European Studies megállapította: az orosz kormány 95 millió dollárt fektetett be a palagáz ellen kampányoló civil szervezetekbe.

Moszkva-barát politikusok, mint például Lord Truscott (aki egy orosz ezredes lányát vette el) beszédet tartottak a londoni parlamentben a fracking ellen. Emellett vég nélkül sugározta a Russia Today (RT) televízió a rétegrepesztéses eljárás elleni sztorikat. Ezek láttán a CIA igazgatója kijelentette: „Az RT műsorai jól tükrözik az orosz kormány aggodalmát az amerikai földgáz-kitermelés hatása és potenciális lehetőségei miatt, amit az a globális energiapiacra gyakorol, rontva a Gazprom nyereségét.”

Egyetlen rémtörténet sem volt túl légből kapott az angol és a kontinentális környezetvédők számára a rétegrepesztéses kinyerés ellen. Kedvenc érveik: a csapvíz meggyulladna – valójában nem, noha ez az USA egyes helyein természetes jelenség (ott, ahol a földgáz már a fracking előtt beszivárgott a talajvízbe). A kútból kilépő víz veszélyesen radioaktív – ez szintén nem igaz. A frakkolás sok vizet használ fel – valóban, de sokkal kevesebbet, mint a hagyományos mezőgazdaság.

Mivel az ország első két, palagázt kutató kútját környezetvédelmi és biztonsági okokból leállították, a hidraulikus rétegrepesztés 2019 óta nem működik az Egyesült Királyságban. A kutakat már májusban le kellett volna zárni, betonnal leönteni. De Oroszország ukrajnai inváziója nyomán a brit kormány felülvizsgálja a fracking ellen hozott moratóriumot.

Ennek felgyorsítására indított parlamenti kampányt Craig Mackinlay képviselő. Szerinte a britek értelmetlenül hagytak föl palagázkészleteik kutatásával. „Ez teljes őrület, hiszen a potenciális mennyiség mindössze 10%-a képes lenne 50 éven át biztosítani az Egyesült Királyság gázellátását.” Így a szigetországnak többé nem kell gázt importálnia a kontinensről, sőt az európai energiafüggőség csökkentését is elősegíthetné. Ám a Nagy-Britanniában legutóbb (kormányzati megbízásból) végzett közvélemény-kutatás szerint a lakosságnak csak 17%-a fogadná el a rétegrepesztéses eljárást.

The Conversation

Ne hagyd ki!