Gyurcsik Attila
Csökkenti megtakarításaink értékét az infláció. Mi a megoldás? Gyurcsik Attila, az Accorde Alapkezelő vezérigazgatója felelt a Haszon magazinnak az egymillió forintos kérdésre.

Komoly dilemma a félretett pénzükért aggódóknak: hova tegyék ezt az infláció elől?

Valóban, ám ennél a helyzet bonyolultabb. Hiszen úgy kéne dönteni ebben a zsebbe vágó kérdésben, hogy nem tudjuk: az infláció megugrása átmeneti vagy tartós jelenség? Az eligazodást nem segíti, hogy erről az elmúlt egy évben mindenki mást gondol.

Honnan került elő ilyen váratlanul az infláció?

Jelezte a közelgő nehézségeket, hogy a gazdasági fellendülés miatt a vállalkozásoknak már jó pár éve nehéz volt embert találni – itthon és külföldön egyaránt. Ebbe a feszes munkaerőpiaci helyzetbe kapott bele a koronavírus-járvány. Ijedtségükben a jegybankok és a kormányok ráléptek a gázpedálra, s elárasztották pénzzel a gazdaságot, amitől annak rendje s módja szerint meg is lódult a kereslet. Csakhogy ez felkészületlenül érte a vállalkozásokat. A pandémia beköszöntéig sem volt acélos, inkább lagymatag a gazdaság teljesítménye. Mutatták a tőzsdei árfolyamok is, hogy a hagyományos ágazatok – az ipar, a kőolajkitermelés, az autógyártás – szenvedtek. Eközben a nem ciklikus ágazatok, mint például a technológiai szektor, részvényei szárnyaltak.

Mi rontotta tovább a helyzetet?

Mivel a hagyományos gazdasági ágazatok nem voltak jó bőrben, elhalasztották a beruházásaikat, így nem tudtak reagálni a váratlanul rájuk zúduló brutális keresletre. Tipikus példa az olajipar. A pandémia kitörésekor mínuszban is volt az olaj ára. Ilyen piaci helyzetben teljesen észszerű lépés a termelés visszafogása, az új kutak megnyitásának leállítása. Aztán a világ olajkereslete szinte egyik hónapról a másikra visszatért a pandémia előtti szintre. Csakhogy az olajkutakat nem lehet ilyen gyorsan újraindítani, sem újakat nyitni, így a létfontosságú nyersanyagból hiány van, ami felhajtja az árakat. Ezzel minden autós szembesülhetett az elmúlt hónapokban. Közben a munkaerőpiacon is minden visszatért a régi kerékvágásba. Egyszerre van áru- és munkaerőhiány, amelyek közül egy is kiváltaná az infláció növekedését.

Tartós vagy átmeneti lehet a pénzromlás ütemének megugrása?

Ezek a problémák nem most álltak elő, több mint tíz éve halmozódnak, így szerintem sokkal hosszabb ideig lesz magas az infláció, mint arra a legtöbben számítanak.

És ez baj?

Az infláció becsapós dolog. Nem mindenkit érint azonos módon. Nyilvánvaló, hogy egy fiatal egyetemista nem ugyanazt fogja érezni, mint egy középosztálybeli család. A lényeg: minél több megtakarítása van valakinek, annál inkább főhet a feje a pénzromlás miatt.

Nekik mit tanácsolna? Hol tartsák, amit félretettek? Készpénzben, ingatlanban vagy aranyban?

Még ha átmeneti lesz is az infláció, két-három évbe telik, mire visszatér a normális szintjére. Ha így lesz, a készpénz évente 5-8 százalékot veszíthet az értékéből. A kötvények nem fizetnek kamatot. Az állampapírba tett pénznek nem lesz reálhozama. Persze az ingatlannak és az aranynak megvan a helye egy diverzifikált befektetési portfólióban, de mindent ezekbe fektetni kockázatos, a megfelelő arányt eltalálni pedig nem egyszerű. A dolgok jelenlegi állása szerint, ha valaki nem fektet kockázatosabb eszközökbe, például részvényekbe, annak nem lesz reálhozama.

Csúcson vannak a részvénypiacok, sokat mentek felfelé az árfolyamok az elmúlt években. Ilyenkor is megéri vásárolni?

Tavaly csukott szemmel is lehetett részvényt venni, nagyon nem fizettünk rá. A helyzet most sokkal bonyolultabb, nem árt sokkal óvatosabbnak lenni. Érdemes azon papírokat figyelni, amelyek az elmúlt tíz évben gyengélkedtek, ezek pedig általában a hagyományos gazdaságban tevékenykedő vállalkozások részvényei lehetnek. De itt sem ülhetünk a babérjainkon.

Miért?

Mert nem tudni, hogy a jegybankok miként reagálnak a mostani helyzetre. Elengedik az inflációt, hogy ezzel csökkentsék az államadósságot? Ilyen esetben bármely eszköz, amely reálhozammal kecsegtet jó választás lehet. Ám ha agresszív kamatemelésbe kezdenek, az rosszul hathat azokra a befektetési eszközökre, amelyek idestova tíz éve a piacon meglévő forrásbőség miatt drágultak. Konkrét példával: egy bank növekvő kamatok mellett több profitot fog termelni, ám egy kereskedelmi ingatlanra ez nem igaz. Folyamatosan követni kell tehát, hogy mit tesznek a jegybankok.

Ha nőnek a kamatok, akkor újra jöhet a bankbetét?

Ha az inflációt kamatemeléssel szeretné megfékezni a magyar jegybank, akkor reálkamatot fognak fizetni a bankok a náluk lévő betétek után. Az állam pedig elő fog állni olyan konstrukcióval, amelyikkel vonzóvá teszi az államkötvényt.

Régóta hallani, hogy az infláció ellen a kriptodevizák jelenthetnek védelmet…

Független eszközről van szó, amire nincs hatással a központi kamatpolitika. De tegyük fel, hogy a jegybankok tényleg agresszív kamatemelésbe kezdenek. Akkor lesz reálkamat, ami megingathatja a kriptodevizákba vetett befektetői hitet.

Vissza a részvényekhez. Ha valaki nem tőzsdeguru, kénytelen alapkezelőhöz fordulni. Csakhogy a befektetési jegyekből zavarba ejtő a kínálat. Hogyan válasszunk?

Nem jó, ha egyetlen termékben gondolkodunk. Olyan befektetésekben, amelyek védenek az inflációtól. Érdemes lehet egyfajta vagyonkezelési szolgáltatást keresni, amelynek célja a reálhozam elérése lehet.

Ha nagy nehezen találunk megfelelő eszközt, hátradőlhetünk vagy vannak kockázatok?

A tőkepiac aranykora elmúlt, sokkal nehezebb idők jönnek. Folyamatosan követnünk kell a makrogazdasági mutatókat, hogy azok alakulása alátámasztja-e, amit gondolunk. Ha nem, változtatni kell, amihez nincsenek hozzászokva a befektetők. És már említettem, hogy a növekedési részvények szárnyalása véget érhet, a hagyományos gazdasági ágazatok papírjai vehetik át a helyüket. Ami pedig a kockázatokat illeti: ilyesmi a kínai ingatlanlufitól az újra erőre kapó koronavírusig akad bőven. A legfőbb rizikó azonban a következő 12 hónapban az infláció lehet. A szellem kiszabadult a palackból, és több bajunk lesz vele, mint gondolnánk!


The Conversation

Ne hagyd ki!