Az orosz hadsereg folyamatosan bombázza Odesszát. Miért fontos ez a város már több mint kétszáz éve, és miért olyan különleges? Dr. Nagy Péter történész írása a Haszonnak.
Odessza Ukrajna délnyugati részén, a Fekete-tenger partján, a tengerre néző teraszos domboldalakon fekszik. Hivatalosan 1794-ben alapították egy oszmán erőd helyén, miután 1792-ben az orosz-török háborút lezáró jászvásári békében az Orosz Birodalom megszerezte a területét, és Új-Oroszország (Novorosszija) néven a birodalomhoz csatolta. A bronzkorban is éltek a területén, majd az i. e. 7. századtól görög kolónia telepedett itt meg. A görögök a jelenkorig meghatározó szerepet játszanak életében. Nevét is a kicsit távolabb lévő egykori Odésszosz görög gyarmatvárosról kapta, nem véletlenül, mivel II. Katalin cárnőnek célja volt a kereskedelemben jártas görögök újbóli betelepítése, akik számos privilégiumot is kaptak. A középkorban ugyanis krími tatárok lakták a Litván Nagyfejedelemség uralma alatt, majd 1529-ben került a törökök fennhatósága alá, míg az oroszok el nem foglalták a 18. század végén.
Ekkor indult jelentős fejlődésnek, amiben nagy szerepe volt a francia forradalom eseményei elől ide menekült, majd II. Katalin seregében a török ellen harcoló Armand-Emmanuel de Plessis-nak, Richelieu hercegének. Ő a híres bíboros unokaöccse volt, aki 1803-1814 között a város kormányzói feladatait látta el. A száműzött francia főúr nemcsak megtervezte a települést, hanem infrastruktúráját is kialakította. Méghozzá nagyon gyorsan. Alapítása után csupán 20 évvel Oroszország harmadik legnagyobb városa lett, Szentpétervár és Moszkva után, és az orosz arisztokrácia legfelkapottabb társasági helye.
Egyre növekvő gazdasági súlyát földrajzi fekvésének köszönhette, mivel itt tudták a tengeri kereskedelembe bekapcsolni a hatalmas délorosz földek gabonaszállítmányait. A napóleoni háborúk idején a görög hajók az angol és a francia blokádokat áttörve szállítottak gabonakészleteket az ellátási gondokkal küszködő Nyugat-Európába, melyek bevételeiből tulajdonosaik vagyonokra tettek szert. 1819-ben Odessza szabadkikötői státuszt kapott, tehát az árukat számottevő vámkedvezménnyel, illetve esetenként vámmentesen lehetett behozni és kivinni. Ez által kereskedelme még inkább fellendült. Ennek eredménye volt az is, hogy a birodalom etnikailag legszínesebb része lett: éltek itt a görögökön, oroszokon és ukránokon kívül többek között zsidók, bolgárok, albánok, olaszok, franciák, németek. A szabadság azt is eredményezte, hogy több nép, például a görögök és az albánok, de a zsidóság is ugyanolyan jogokat gyakorolhatott, mint például az oroszok, így vált hamarosan Odessza a cári birodalom zsidóságának központjává. Az 1870-es évektől háttérbe is szorították a görög kereskedőket, és 1897-ben a lakosság 37%-át alkották. Az izraelita vallásúaknak azonban a rendszeresen ellenük zajló pogromoktól kellett szenvedniük, így közben sokan el is menekültek. A legnagyobb csoportot az 1940-es évek végéig viszont az orosz ajkúak alkották.
A kereskedelem mellett a mészkőbányászat is meghatározó volt. A település körüli bányákat már nagyon hamar a város alóli mészkőtermelés váltotta fel. A föld alatti aknák szövevényes labirintusa napjainkban is különleges látványosságnak számít, amit odesszai katakombáknak is neveznek. Annak is ez az oka, hogy nem tudtak kiépíteni föld alatti közlekedési hálózatot.
Fejlődését az 1853-1856-ban zajló krími háború törte meg, mikor a brit és a francia hadiflotta is bombázta. A károkat azonban felszámolták, majd a kereskedelem ismét gyorsan bővült: csakhamar Odessza lett Oroszország legfőbb gabonaexportáló kikötője. Mindezt segítette, hogy 1866-ban ide is elért a vasút, ami összekötötte Kijevvel, Harkivval és a romániai Jászvásárral (Iaşi) is.
Nemcsak gazdasága, hanem ennek köszönhetően kulturális élete is rendkívül fejlett volt. Az első ukrán nyelvű könyvet például itt adták ki 1834-ben. Régebbi épületei a bányászatnak köszönhetően mészkőből épültek, építészete azonban napjainkban erősen mediterrán jellegű, melyben francia és olasz hatások is megfigyelhetők. Eklektikus, neobarokk stílusú Operaháza 1887-ben épült, ahol Csajkovszkij vezényelte saját műveit. Emellett a gazdag családok, mint például a Tolsztojok, Voroncovok és Potockiak is számos palotát emeltek. Lev Tolsztoj is sokszor megfordult itt, ahogy Gogol is a városban írta Holt lelkek című versét, Puskin pedig az Anyegin nagy részét. 1847 nyarán Liszt Ferenc adott itt hangversenysorozatot, 1855-ben pedig a helyi líceumban oktatott Mengyelejev, a periódusos rendszer atyja. A város nevét később sokan megismerték Szergej Eisentsein Patyomkin páncélos című, először 1925-ben bemutatott filmjéből, ami az 1905-ben kirobbant munkásfelkelést mutatja be, amihez a Patyomkin cirkáló legénysége is csatlakozott.
Az első világháború végén elfoglalták a fehérek, a vörösök, majd a franciák is, végül a Vörös Hadsereg vette át az ellenőrzést, majd 1920-ban a Szovjetunión belül az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság részévé vált. A háború következményei miatt 1921-22-ben nagy éhínség dúlt. A görögöket is kapitalista elemnek minősítették, sokan elmenekültek, a megmaradottakat pedig Közép-Ázsiába deportálták, így számuk rendkívül megcsappant.
A második világháborút sem úszta meg könnyen Odessza, súlyos károkat szenvedett – egész negyedei váltak semmivé – és sok halottja volt. 1941. augusztus 7-én a német és a román hadsereg foglalta el, majd a németek és szövetségeseik mintegy 60 ezer lakost – főleg zsidókat – deportáltak vagy öltek meg. A román csapatok az odesszai mészárlás néven elhíresült akcióban 1941 októbere és 1942 eleje között 123 ezer embert, zsidókat és oroszokat mészároltak le a pogromok során.
Az 1960-70-es években jelentős fejlődésen ment keresztül. A kereskedelem és a hozzá kapcsolódó hajógyártás, halászat mellett a vegyipar, a kohászat és az élelmiszeripar is számottevővé vált. Ekkoriban lett egyébként Szeged testvérvárosa, ahol 1960-ban kezdték meg az Odessza-lakótelep építését.
A Szovjetunió felbomlása óta Ukrajna része. A II. világháború idejétől, de főként a Szovjetunió szétesésétől népességében az ukránok kerültek túlsúlyba. A 2001-es népszámlálás idején lakosságának 62%-a volt ukrán, 29%-a pedig orosz. Jelenleg az ukrán állam egyik legnépesebb városa (2020-ban 1 millió főt számlált), egyik legfontosabb kereskedelmi központja és közlekedési csomópontja. Az ország legnagyobb tengeri kikötője, tengerészeti bázisa. Az orosz-ukrán háború kétségtelen visszaveti Odessza fejlődését, és csak reménykedni lehet, hogy megmarad párizsi hangulatú belvárosa – és természetesen a világgazdaság is minél kevésbé sérül a gabonaszállítmányok kereskedelmének háború okozta kárai miatt.
